i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part thirty-seven

Miután mondtam néhány mondatot a zenészeinkről és felhívtam őket, ma már sokadjára is lejöttem a színpadról és ismét megálltam Sebastian mellett. Mosolyogva figyeltem ahogy felcsendült az első hang, majd elkezdődött az első dal. A srácok hihetetlenül jó zenészek, mindegyikőjük nagyon ért a szakmához, és mindig fergeteges bulit csapnak, ha összeállnak muzsikálni. Ez most sem volt másképp, ismételten teljesen elvarázsolt a zene.

- Baromi jók - szóltam halkan, miközben le sem vettem a szememet a fiúkról.

- Azok - értett egyet Seb. A tekintetem időközben a nézőtérre vándorolt. Nem lehetett mindenkit látni, hisz próbáltunk úgy állni, hogy azért ne látszódjunk, de a családomat a második sor szélén simán kiszúrhattam.

- Látod a második sor jobb szélén azt a pár embert? - biccentettem, mire a férfi odakapta a fejét.

- Ők a családod? - kérdezte végignézve rajtuk.

- A legszélén ül a nagybátyám és a párja, mellettük a nagynéném a férjével és a két tökmaggal, mellettük anyum, és mellette pedig a nagyszüleim - soroltam fel őket.

- Nagyon aranyos családod van - pillantott le rám.

- Ők számomra a legfontosabbak - néztem őket mosolyogva. - Ha vége a gálának bemutathatlak nekik? - fordultam hirtelen felé.

- Biztos jó ötlet ez? - vonta fel a szemöldökét.

- Csak mint tanáromat - feleltem azonnal.

- Majd felkereslek titeket - simította meg láthatatlanul a kézfejem. - Menned kell - mutatott a színpad felé egy idő után, ahonnan a srácok pár szám eljátszása után lejöttek. A szövegtartómat szétnyitva, szemeimet a most következő sorokra vezettem, majd bekapcsoltam a mikrofonomat és a számhoz emeltem azt.

- A most következő személyek, már elég gyakorlottak a szakmájukban, de mégis lázasan és rengeteg odaadással készültek a mai estére. Szeretném megkérni Ms. Lisa Turner-t, hogy szóljon pár szót a végzős diákjairól, majd ismertesse, hogy ma mit láthatunk tőlük - ejtettem le a kezemet magam mellé, a mikrofonomat kikapcsoltam, majd a színpad azon részére néztem ahol a tánctanárnő éppen megkapta a mikrofonját. Miután felért mellém, átkarolta a vállam és mosolyogva nézett rám.

- Köszönöm Brooklyn - emelte a mikrofont a szájához. Én pedig bólintva egyet, lesiettem a színpadról, ugyanis elérkezett az átöltözés ideje, én pedig nem szarakodhatok az idővel. Seb-hez lépve egy pillanatra megtorpantam, majd felnéztem rá.

- Megfogod ezeket? - nyújtottam felé a fehér dossziét, illetve a mikrofont.

- Persze - vette át őket. - Menj öltözz át - biccentett. - Végre valahára láthatom azt a ruhát.

- Ha szóval tartasz akkor nem biztos - nevettem, mire megindított az öltözők felé, ahol a többiek is éppen öltözködtek. Magamra húzva a keringős ruhát, megkértem Lily-t, hogy szorítsa meg a fűzőt, mert senki nem akarja, hogy leessen rólam a ruha, mire ő közelebb hajolva, a fülembe suttogta, hogy "De bizony van", én pedig inkább csak homlokon csaptam magam. Miután a ruha is rám került, felhúztam a cipőmet, amit Lily-vel kifejezetten a mai napra vásároltunk, majd segítettem a barátnőmnek az ő ruhájával. Mindenki pompásan nézett ki, a ruhák amiket választottunk, tényleg olyanok voltak, mintha ránk öntötték volna őket.

Mire mi átöltöztünk, a táncosok még mindig javában táncoltak. Kicsit sajnáltam, hogy nem láthattam őket, de annyi nyugtatott, hogy tegnap a főpróbán végignézhettem a táncokat. Próbáltam feltűnés mentesen Seb-hez sétálni, aki teljesen belefeledkezett a táncoló végzősökbe. Mosolyogva nézte őket, amikor megszólítottam őt.

- Mi a... - Mondatát nem tudta befejezni, ugyanis több hang nem jött ki a torkán. Kuncogva figyeltem, ahogy konkrétan elállt a szava tőlem, pedig nem is volt rajtam semmi extra. Kereste a szavakat, hogy mit is mondhatna, de egyszerűen nem találta őket. Hiába akart mondani valamit, nem tudott, én pedig elpirult arccal vizslattam őt.

- Ez szép volt Brooke. Már megszólalni sem tud - lépett mellém Lily, mire aprót nevettem.

- Miért csinálod ezt velem? - bökte ki végül a férfi.

- Jogosan mondom, hogy nem akarok itt lenni? - kérdezte a barátnőm, valószínűleg inkább csak saját magától.

- Nem csinálok semmit - vonogattam a vállam, számra pedig pajkos mosoly húzódott.

- A fenéket nem - vágta rá.

- De hisz csak felöltöztem - tártam szét a karom.

- És milyen gyönyörűen - túrt bele a hajába.

- Tetszik? - simítottam végig a ruhán.

- Tetszel - válaszolta azonnal, mire ha lehet mégjobban elpirultam.

- Állj. Shh - csitított minket Lily. - Jön Thomas és Neal - biccentett maga mögé. A férfivel kicsit távolabb léptünk egymástól, majd miután eltűnt a pír az arcomról, hátrafordultam az éppen megérkező fiúkhoz.

- Azta Brooklyn - mért végig Thomas. - Nincsenek szavak.

- Hát tényleg nem voltak - motyogta Sebastian az orra alatt, én pedig ezt hallva a számba harapva próbáltam meg visszatartani a nevetésem.

- Mondott valamit tanár úr? - pislogott felé a fiú.

- Nem, dehogy - rázta a fejét. - A táncosokat figyelem - biccentett fejével a színpad felé.

- Ó, értem - hagyta rá a dolgot Tom, majd újra felém fordult. - Nagyon jól áll ez a ruha. Kiemeli az alakod, és passzol a szemed színéhez.

- Köszönöm - bólintottam. Egy gyors pillantást vetettem Seb-re, aki háttal állva a fiúnak, éppen kifigurázta azt. Nem sokon múlott, hogy ne nevessek fel hangosan, így inkább eltekintettem róla.

- Annyira örülök, hogy én lehetek a partnered - lépett közelebb hozzám, mire nagyot kellett nyelnem. - Csodás lány vagy, én pedig mázlista vagyok - hajolt hozzám, majd egy puszit nyomott az arcomra, nem sokkal a szám mellé.

- Tom, ezt megbeszéltük már - toltam el a fiút.

- De miért? Hisz nincs senkid. Adhatnál egy esélyt nekem - tárta szét a kezeit.

- Ami azt illeti... - hajtottam le a fejem. - Igenis van valakim - böktem ki. Neal szemei majdnem kiugrottak a helyéről, Thomas teljesen ledöbbent, Lily pedig próbálta játszani a meglepettet.

- Mi van? - szállt be a beszélgetésbe Neal is.

- Nem akartam elmondani, mert teljesen jól megvoltunk így magunknak - birizgáltam az ujjam. A mellettem álló férfi tartása kicsit megfeszült, én pedig egy nagy levegőt vettem. - Nem ismeritek őt. Egy régi barátomról van szó, csupán egy év van köztünk - hazudtam. Seb halkan sóhajtva engedett a testtartásán. - De annyi minden közös bennünk. Úgy érzem komoly a dolog... - folytattam.

- És ti... - biccentett Tom. Értetlenül néztem rá, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit akar kinyögni.

- És mi? - kérdeztem.

- Lefeküdtetek már? - érdeklődött halkan. Seb mellettem mintha köhögő rohamot kapott volna, mi pedig mind egyszerre néztünk felé.

- Jól vagyok - legyintett, és próbálta csillapítani a köhögését.

- Biztos? - ütögettem a hátát, miközben felvont szemöldökkel néztem rá.

- Persze - bólogatott.

- Tom... - fordultam vissza az említett fiú felé. - Először is: Azt hiszem ez egyáltalán nem rád tartozik - csóváltam meg a fejem. - Másodszor pedig: Mivel vagyok annyira jófej, és mivel nem történt semmi ilyesmi köztünk MÉG, ezért elmondom neked, hogy MÉG nem - hangsúlyoztam ki a "még" szócskát, hátha ezzel végre lerázhatom őt magamról. Közben Sebastian abbahagyta a köhögést, Neal döbbentsége csillapodott, Lily nem játszotta tovább a meglepődöttet, Thomas pedig lehajtotta a fejét. Reméltem, hogy beletörődött abba, hogy mi a helyzet és, hogy nem éppen azon töri a fejét, hogy hogyan is hódíthatna el attól a bizonyos régi baráttól...