i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part nine

Ahogy ott álltunk, a parktól körülbelül 3 méterre, és némán öleltük egymást, azok a bizonyos pillangók a hasamban felébredtek. Rég éreztem ilyet, és bevallom, hogy talán jobban örültem volna, ha nem pont a tanárom váltja ki belőlem ezeket.

- Most én jövök - szólalt meg kis idő után, de még mindig nem engedett a szorításból. - Kérdezhetek valamit?

- Egész nyugodtan - dünnyögtem a mellkasába.

- Nehezedre esne engem tegezni? - kérdezte halkan. Kissé furcsállva néztem fel rá, ő azonban még mindig ölelt magához.

- Ezt, hogy érti? - vontam fel a szemöldököm.

- Attól függetlenül, hogy tanár vagyok, alapvetően nem várom el, hogy magázzanak. A te szavaiddal élve, olyankor öregnek érzem magam - mosolygott, én pedig megeresztettem egy halk kacajt. Tetszett, hogy emlékezett arra mit mondtam neki, de nem gondoltam volna, hogy ugyanerre kér majd. Hiába nem volt abban a korban akit tényleg magázni kellene mégiscsak tanár volt. Én pedig soha nem tegeztem még egyetlen tanáromat sem. Lehetett 26 vagy akár 56 éves akkor sem.

- Hát. Ha ragaszkodik hozzá - vonogattam a vállam. - Már most elbuktam...

- Majd bele jössz - simított végig a hátamon, majd elengedett és ismét zsebrerakta a kezét.

- Mire elballagok - nevettem el magam és ahogy láttam a férfi is jót derült. - De azért... Nem tegezhetem folyton. Az órán azért mégsem kiabálhatom be, hogy Sebastian - néztem érdeklődve, a lábammal pedig a gördeszkámat gurítgattam.

- Igazad lehet - tanakodott.

- Nem akarok azután a felszólalásom után életem végéig égető tekinteteket magamon - húztam el a számat. - Mi lenne, ha tanításon kívül tegezném csak? - ajánlottam fel. A férfi beleegyezően bólintott, szerintem átgondolta, hogy mivel járna ha mondjuk valaki meghallaná, hogy tegezem a tanárom. - Most pedig... - álltam rá a deszkára, majd ellökve magam, egészen a parkig gurultam.

- Hé. Megvárhatnál! - tárta szét a kezeit, majd megindult utánam. Nevetve néztem vissza, majd miután konstatáltam, hogy beért a parkba, odagurultam hozzá. - Mennek a trükkök is?

- Eddig egyetlen eggyel próbálkoztam, az sem tökéletes. Ha kipörög alólam a deszka, én meg a földre zakózok, akkor hagyj ott. Hadd szenvedjek pár percig. Miután kihevertem majd úgyis felkelek - mondtam, majd némi lendületet véve megindultam. Totálisan a trükkre összpontosítottam, ugyanis nem óhajtottam elesni. És hál' istennek ez nem is következett be. A deszka nem pörgött túl, én sem léptem mellé, minden úgy történt ahogyan annak történnie kellett.

- Na tessék. Ez már profi volt - mosolygott. - Régen én is nagy deszkás voltam. Mondjuk sosem ment rendesen egy trükk sem, de nagyon menőnek éreztem magam.

- Mik ki nem derülnek - kiáltottam neki. - Back to the business - löktem elé a deszkát.

- Most azt akarod, hogy ráálljak? - nézte furán a gördeszkát.

- Sőt, indulj is meg vele - sétáltam mellé komótosan. - Nem kell félni, nem harap - tettem hozzá poénosan, ugyanis úgy kémlelte a deszkát, minthogyha az meg akarná enni őt.

- Szerintem jobb, ha nem állok rá - rázta a fejét.

- Nemáár - kereszteztem össze magam előtt a kezeimet. - Muszáj lesz. Addig nem megyek sehova.

- De azt sem tudom mikor gördeszkáztam utóljára - húzta a száját.

- Kapaszkodj a vállamba - sóhajtottam. A férfi először értetlenül nézett, de miután a kezét a vállamra húztam, kicsit rászorított. - Most lépj rá.

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - vonta fel a szemöldökét.

- Ha nem állsz rá, akkor én foglak rátenni - forgattam meg a szemem.

- Na azt megnézném - nevette el magát, majd óvatosan rálépett a deszkára. Magam sem tudom, hogy gondolhattam, hogy majd csak úgy ráállítom a gördeszkára. A helyzet az, hogy tuti alul maradtam volna abban a 'harcban'. Miután már mindkét lábával a deszkán állt, elindultam. Mivel még mindig a vállamba kapaszkodott, ezért gurult utánam. Aztán szépen lassan elengedett, majd hajtani kezdte magát a lábával. Mosolyogva figyeltem ahogy egyre távolodik. Reménykedtem benne, hogy a kanyart majd sikerül bevennie, mivelhogy fogalmam sem volt arról, hogyan is kaparhatnám fel a földről, ha talán elborul. Szerencsére nem is kellett gondolkodnom ilyesmin, a férfi simán lekanyarodott. - Most újra menőnek érzem magam!! - kiáltotta. Felnevettem rajta. Most pont úgy nézett ki, mint egy nagy gyerek. Örültem, hogy jól érzi magát, az meg már csak hab volt a tortán, hogy a társaságomban.