i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part two

- Jézusom lányok. Én a nevemen kívül konkrétan semmit nem tudtam... - húzta el a száját Neal, miközben kiléptünk a teremből a mai utolsó óránkról, azaz történelemről. - Vagyis de! - derült fel egy pillanatra. - Az osztályomat.

- Szóltam, hogy írni fogunk - löktem meg óvatosan.

- Elő is vettem a könyvem - jelentette ki.

- Azta Neal. Oda ne rohanjak - biccentette oldalra a fejét Amy.

- Azért szivi, te sem vagy jobb eset - jegyeztem meg nevetve, mielőtt még elbízta volna magát. A szekrényemhez lépve, feloldottam a számkódot, majd a könyveimet beszórtam az alsó polcra. - Tartunk egy szünetet?

- A szervezeted hiányolja a nikotint? - zárta be a szekrényét Neal.

- Nem dohányoztam már 2 és fél órája, szóval mondhatni - bólintottam.

- Hát végülis van még 20 percem a fotó szakkörig - nézett az órájára a barátnőm.

- Nekünk viszont csak 10 percünk, úgyhogy nyomás bagózni - indultam el a lépcső felé.

- Az a szerencséd, hogy nem rendeset szívsz... - rázta a fejét Neal.

- Szoktam olyat is. De akkor már nagyon ki vagyok, ha arra gyújtok rá - vontam meg a vállam, majd lesiettem a lépcsőn és a bejáratot vettem célba.

- Miért szívod? - kérdezte Amy. Kicsit meglepődtem, ugyanis mondtam már neki. Úgy látszik elfelejtette.

- Tudod. Apám miatt... - kotortam a táskámban az elektromos kütyüm után.

- Azon belül gondoltam. Tudom, hogy zűrös vele a helyzet... De nem fejtetted ki igazából, hogy mégis miért dohányzol - mondta, én pedig gondolkodóba estem, hogy mégis hogyan adhatnám elő szépen.

- Apám egy seggfej, aki azon felül, hogy sosem foglalkozott velem, most akarja játszani a jófej apát, és úgy kezel mint egy 7 évest. Csakhogy 10 évvel ezelőtt voltam annyi. És akkor hol volt? Sehol - tártam szét a kezem, majd beleszívtam az elektromos cigarettámba. - Sok a vele járó stressz - fújtam ki a füstöt. - Ez pedig nyugtató hatású - mutattam fel a készüléket. - Sosem gondoltam, hogy én valaha is dohányozni fogok, de... Ez van - meséltem. - Hu... 5 perc - pillantottam a telefonom kijelzőjére. - Nem kellene elkésnem az első órámról, ugye?

- Nem hinném - rázta a fejét Amy.

- Akkor induljunk meg Neal - szívtam bele egy utolsót, majd kikapcsolva azt, a táskámba dobtam. - Suli után itt tali - szóltam Amy-nek, aki bólintással jelezte, hogy értette, majd intett egyet, és leült az egyik padra.

- Sajnálom ami apud és közted van - szólalt meg bátortalanul.

- Nem kell... Attól még nem lesz jobb apa - néztem rá, félmosolyra húzva a számat.

- Na menj be te kis ribi - nyitotta ki a színházterem ajtaját, majd betessékelt rajta. Nevetve léptem be, miközben végignéztem a társaságon. Hála istennek a tanárnak még nyoma sem volt, szóval nyugodtan leültünk az egyik sorba.

- Visszatérve reggelre - dőltem hátra a széken egy nagy mosoly kíséretében, és Neal-re néztem.

- Ójaj, ne... - fordult el, mire átültem a másik felére.

- Beszélj Dylan-nel - tettem a vállára a kezeimet. - Odamész hozzá és megkérdezed, hogy van-e kedve meginni veled valamit. Vagy, hogy ráér-e valamikor, mert elmehetnétek megnézni valamit a moziban - adtam a tippeket. - Naaa. Légyszii. Az én kedvemért - vetettem be a kiskutya szemeket.

- De tudod, hogy milyen beszari vagyok... - keresztezte össze maga előtt a kezeit. A tekintetem az ajtó felé tévedt és már készültem volna mondani a magamét Neal-nek Dylan-nel kapcsolatban, amikor a terembe belépett egy férfi. A mondandóm bent ragadt, egy hang nem jött ki a torkomon. Életemben nem láttam még ezt a pasast, de szerintem jobb lett volna, ha ez így is marad. Kár, hogy nem így történt, legalább nyugodt életem lehetett volna, mégtöbb dráma nélkül. - na de ne haladjunk ennyire előre - Amikor Neal észrevette, hogy valakit nagyon bámulok, ő is az ajtó felé kapta a tekintetét. - Hű anyám - csodálkozott. - Ő valami isten? - suttogta.

- Én azt hittem csak egy isten van - halkítottam lejjebb a hangom.

- Én meg azt hittem, hogy nem is létezik - bámulta tovább a férfit. - De ezek után megkérdőjelezném a hitemet.

- Ő ki? - biccentettem felé alig láthatóan.

- Fogalmam sincs - rázta a fejét monoton ütemben. - De ahogy látom mindjárt megtudjuk. - A férfi végignézett a termen, majd hajába túrt, összecsapta két tenyerét, és csak ezek után kezdett bele a mondandójába.

- Szép napot minden diáknak - köszöntött minket, tőlünk pedig ezután egyszerre hangzott el egy afféle 'Jó napot' üdvözlés. - Örülök, hogy ennyien érdeklődtök ez iránt a foglalkozás iránt. Mrs. Keene az egészségügyi állapotát tekintve sajnos lemondott, így mától én leszek a tanárotok. A célom az, hogy jól érezzétek magatokat, és hogy olyan műsorokat, produkciókat állítsunk össze, amit egy hatalmas élmény lesz végignézni. Benne vagytok? - csúsztatta a zsebébe a kezét, közben pedig érdeklődve kémlelte a társaságot. Néhányan hevesen bólogatni kezdtek, voltak akik egy 'persze' kiáltásával jelezték, hogy ők benne vannak, és voltunk mi Neal-lel, akik kinyögtünk egy halk igent, miközben elbambulva bólogattunk. - Szuper, akkor kezdhetnénk mondjuk a bemutatkozással. Nekem van egy névsorom szóval szerintem haladjunk az alapján. Kezdem én a bemutatkozást. Ti pedig nyugodtan mondjátok majd el, hogy miért jelentkeztetek ebbe az iskolába, vagy hogy mik az elképzeléseitek a jövőre nézve, mi a hobbitok, esetleg van-e valami olyan amit kifejezetten utáltok. Mindent szívesen meghallgatok - húzta mosolyra a száját, nekem pedig szerintem a szívverésem kihagyott egy ütemet. Zavaromban az ujjaimmal babráltam és óvatosan Neal-re pillantottam, aki szinte le se tudta venni a szemét a férfiről.

- Túl szexi ahhoz, hogy igaz legyen - motyogta Neal. - Csípj meg, talán álmodom...

- Dehogy csipkedlek - suttogtam.

- Nos, a nevem Sebastian Stan. Színész mesterséget tanítok, de ez gondolom egyértelmű, illetve elvégeztem az informatika szakot is. Régebben nem gondoltam, hogy oktató leszek, sőt kiskoromban rendőr akartam lenni. Azért ez a két szakma eléggé eltér egymástól - magyarázott. Elég sokat elmesélt magáról. Hogy hol született, mi a kedvenc kajája, miért döntött végül úgy, hogy tanárnak áll, satöbbi. Miután befejezte a mondókáját, a telefonját előhúzta a zsebéből, majd megnyitotta a névsort - gondolom én - és felolvasta az első nevet. - Brooklyn Mills - nézett körbe a teremben. Abban a pillanatban azt hittem elájulok. Kissé remegő lábakkal álltam fel a székemből és zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Egy mély levegővétel után tekintetemet a tanárra szegeztem, majd belevágtam önmagam bemutatásába.