i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part twenty-four

Levegőért esedezve szakadtam el a férfitől, aki gyengéden a derekamra simította kezeit. Szemeiben megcsillant a vágy fénye, én pedig kipirulva méregettem íriszeit. Sebastian lassan megnyalta alsó ajkát, miközben az eddigieknél is közelebb préselte magát hozzám. Kezdtem elveszíteni a kontrollt, és éreztem, hogy nem sokáig bírom már így. A vágy ami a férfi szemeiben csillogott, lassacskán az enyémekben is kivehető volt. Egy részem többet akart belőle a csókjánál, a másik részem viszont teljes mértékben ellenezte ezt. Egyszerűen nem tudtam melyikre hallgassak...

- Brooke... - súgta, nekem pedig kicsit megremegtek a lábaim.

- Seb... - utánoztam őt.

- Nem lehet - szólt halkan. Tudtam jól, hogy mire céloz. Szinte megkönnyebbültem, hogy kimondta, ugyanis lehetséges, hogy én erre nem lettem volna képes.

- Tudom - döntöttem homlokomat a mellkasának. - Egy részem nagyon jól tudja - dünnyögtem.

- És a másiknak is tudnia kell - támasztotta állát a fejemre, miközben szorosan magához ölelt.

- Annyira csodállak - szorítottam magamhoz.

- Lynn - nyúlt az állam alá, és kicsit megemelte a fejem, éppen csak annyira, hogy a szemembe nézhessen.

- Kérdezhetek valamit? - érdeklődtem.

- Persze - bólintott bíztató mosollyal az arcán.

- Szeretsz? - kérdeztem bátortalanul.

- Brooklyn Mills - fúrta tekintetét az enyémbe. - Nem is képzeled, hogy mennyire - húzta még nagyobb mosolyra a száját. Boldogan lélegeztem fel, miközben jobb kezemet az arcára helyeztem. - Bízom benne, hogy te is ekképp érzel.

- Sebastian... - vettem egy nagy levegőt. - Biztosítalak róla, hogy igen - bólintottam határozottan. Ujját végighúzta a gerincemen, aminek következtében testemet bizsergés járta át. - Csak ketten vagyunk... - suttogtam, de szinte azonnal meg is bántam, hogy ezt kimondtam.

- De akkor sem tehetjük meg - lépett egy kicsit távolabb tőlem, kezeinket pedig összefűzte. Nem veszítette el a fejét, megmaradt a józan esze, aminek kifejezetten örültem, ugyanis ezt magamról már nemigen mondhattam el. - Bármennyire is szeretnénk, legbelül tudod jól, hogy nem szabad - nyomott egy csókot a kézfejemre. - Nincs itt az ideje...

- De mi van ha mégis? - néztem mélyen szemeibe. Magam is meglepődtem ezen kijelentésemen.

- Elvesztetted a harcot? - húzta apró mosolyra a száját.

- Még nem teljesen - haraptam be az ajkam.

- Brooks - kezdte, közben pedig közelebb hajolt. - Várlak a 18. születésnapod után ugyanitt - nyomott egy lágy csókot a homlokomra, majd elengedte kezeimet. Pislogva és kicsit elkeseredve tekintettem fel rá. - Tudod, hogy ez így helyes - karolta át a vállam. - Különben is... Enni jöttünk - biccentett.

- Igazad van - léptem ki a szobából. - Mindjárt kiszakad a gyomrom.

- Akkor mostmár tényleg ennünk kellene - indult el a konyhába, én pedig mögé sétálva, a vállára helyeztem kezeimet, majd pedig elrugaszkodva a földtől, a hátára ugrottam. A férfi először meglepődött, aztán igyekezett megtartani az egyensúlyát, illetve engem is. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam, mire Seb csak lassan belepuszilt a hajamba. A konyhában aztán leugrottam a hátáról, a tekintetem pedig automatikusan a hűtőre tévedt. Az ajtaján felfedeztem azt a rajzot, amit még én adtam Sebastian-nek. Egy kis szív alakú mágnes tartotta a lapot, hogy ne essen le a hűtő ajtajáról. Mosolyogva pördültem meg a tengelyem körül Seb-re nézve, aki rám kapta tekintetét. - Én megmondtam, hogy ott jól mutatna - húzta félmosolyra a száját.

- Te megmondtad - bólogattam, miközben halk nevetés hagyta el a számat. A férfi közben összevissza forgott a konyhában, kipakolta a tányérokat, az evőeszközöket, majd levett két poharat a szekrényből. Amíg ő szedett a kajából, megkért, hogy töltsek a poharakba inni, így hát kivettem a hűtőből a kólát, majd megbontva az üveget, kitöltöttem azt a poharakba. Seb kicsit melegített az ételen, miközben én helyet foglaltam az asztalnál, és mosolyogva várakoztam a férfire. Miután kellőképpen meleg lett az élelem, letette elém az egyik tányért, a másikat pedig maga elé. - Ez lenne a Meglepetés menü? - vettem kezeim közé a kést, illetve a villát.

- Remélem ízleni fog - biccentett mosolyogva.

- Guszta - mértem fel a tányér tartalmát. - Jó étvágyat - pillantottam vissza a férfire.

- Neked is - bólintott, majd megvárta amíg megkóstolom a vacsoránkat, és csak utána kezdett el ő is falatozni.