i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part sixteen

És ismét eljött a hétvége, én pedig végre aludhattam 10-ig. Péntek délután a könyvtárban Sebastian lecsekkolta az összes dolgot amit vittem neki, és el kell mondanom, hogy tökre le volt nyűgözve. Tetszettek neki a kis történetek amiket lejegyeztem, a rajzaimért pedig egyenes oda meg vissza volt. Elakarta vinni őket, arra hivatkozva, hogy ő nem tud így rajzolni és tök jól mutatnának a hűtőjén. Végül egyet odaadtam neki, mert megsajnáltam.

A könyvtárban egész jól elbeszélgettünk. Mesélte, hogy a keringő úgy lesz megoldva, hogy mindenkinek legyen ideje átöltözni ezért nem én fogom felkonferálni magunkat. A keringő előtt a végzős táncosok lesznek a színpadon, és a tánctanárnő fog felhívni minket, színjátszósokat amikor a keringőre kerül a sor. És ha már a keringőnél tartunk... Lily-vel megbeszéltük, hogy együtt megyünk el valamelyik nap suli után ruhát nézni. Az a kikötés, hogy a fiúknak fekete nadrágban és fehér ingben kell lenniük, a lányoknak pedig halvány kék ruhában. Ennek tökre örültem, ugyanis imádom a kéket, másrészt meg ez nem a szalagavatós keringőnk, hogy fehérben kelljen lennünk.

Pénteken egyébként végigjártam a könyvtárat valami olvasni való után kutatva, végül két könyvvel mentem haza. Ebből az egyiket félig ki is olvastam a hétvégén. Cseppet unatkoztam, az olvasás pedig legalább lefoglalt.

Vasárnap este, amikor pakoltam be a táskámba a hétfői tancuccokat, egy kisebb borítékot rántottam ki, ami bele volt csúsztatva az egyik tankönyvembe. Értetlenül méregettem a félfamentes papírból készült borítékot, majd óvatosan kinyitottam azt. Legelőször kihúztam belőle a kis papírdarabot amin ennyi állt: "Előajándék a sok erőfeszítésért és a kitartásodért a műsorral kapcsolatban. xoxo ~ SS" Mosolyogva tettem félre a levélkét, majd belekukkantottam a papírborítékba. Kivéve az utolsó dolgot is, megállapítottam, hogy ez egy karlánc amin a nevem kezdőbetűje szerepel. A szám elé kapva a kezemet, csodálkozva végigmértem a darabot. Nem tudom, hogy valójában elszabadna-e fogadnom, vagy vissza kellene adnom neki... Annyira szép, és eltalálta, mert pont illik a nyakláncomhoz, de ki tudja, hogy mennyi pénzt költött rá, én pedig nem óhajtom kihasználni a férfit.

A hétvége letelt, én pedig hétfő alkalmával ismét az iskola folyosóit járom. Neal lebetegedett, Amy pedig az egyik ismerőse temetésén van, szóval ma úgymond egyedül vagyok. Neal egyébként azóta sem beszélt Dylan-nel szóval úgy gondoltam, hog kérek a fiútól egy szívességet.

- Szia - léptem hozzá. - Volna számomra egy perced?

- Annak aki egy öngyújtóval megmentette a napom? Több is - bólintott.

- Szuper. Tudod ki az a Neal Baker, ugye? - kérdeztem.

- A srác akivel mindig lógsz. Tényleg, hol van most? - nézett körbe körülöttem.

- Nincs ma itt, mert beteg. Tudod, minden nap mesél rólad, de sosem mer beszélni veled... Suli után nem lenne kedved beugrani hozzá? Biztosan nagyon örülne neki - mosolyodtam el halványan.

- Ami azt illeti nincs programom délutánra - biccentett. - Benézhetek hozzá.

- Klassz. Leírom üzenetben majd a címet. Ja és, megtennéd, hogy ezeket átviszed neki? - kotorásztam a táskámban majd előhúztam néhány füzetet. - Csak add neki oda, majd tudni fogja, hogy mit kell leírnia belőle.

- Persze, hogy átviszem - bólogatott.

- Örök hála érte - nyújtottam át neki a füzeteket. - De ha lehet ne említsd neki, hogy kikotyogtam, hogy minden nap rólad beszél. A fejemet venné érte.

- Lakat a számon - nevetett. - Hé, figyelj. Hallottam, hogy Jesse nagyon pipa rád azért, mert nem őt választottad partnerednek... Ne foglalkozz vele, én is Thomast választottam volna. Hidd el nem lőttél mellé - veregetett vállba. - Na megyek órára. Majd találkozunk.

- Köszi mindent - intettem. A szekrényemhez fordulva kivettem belőle a tornazsákom, majd a vállamra kapva, visszazártam az ajtót. Hátat fordítva a szekrényemnek, már indultam volna el a tesiterem felé amikor valaki nekilökött a szekrénynek. A zár belemélyedt a hátamba, én pedig fájdalmas arcot vágva csúsztam le a földre. Az illető után nézve, megállapítottam, hogy Jesse volt az, aki még mindig gyűlöl, és hogy ma így állt bosszút.

- Minden oké? - szólt egy hang. Fejemet kissé megcsóváltam. A hang gazdája megállt előttem, majd oldalra billentette a fejét.

- Azon kívül, hogy a hátamon lesz egy nagy kékes zöld folt, amúgy minden rendben - vontam vállat, továbbra is a földön ücsörögve. - Na és maga, hogy van?

- Hát Brooklyn, az őszintét megvallva, jobban lennék, ha te is - biccentett. - Ki küldött padlóra?

- Jesse, ki más? - forgattam a szemem.

- Még mindig nem tetszik neki, hogy lekoptattad és Thomas lett a nyerő? - kérdezte, miközben kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

- Nem. Ki nem állhat... - kapaszkodtam belé. Miután felhúzott a földről, nem engedte el rögtön a kezemet. Alaposan szemügyre vette a karomat, majd mosolyra húzta a száját.

- Szép a karkötőd - mondta. Sebastian egy utolsó pillantást vetett rám és a karkötőmre, majd mielőtt bármit is mondhattam volna, eltűnt a folyosó végén, én pedig úgy döntöttem, hogy elindulok végre a következő órámra.