i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part twenty-three

Az út körülbelül 25 percbe telt, ám sokkal kevesebbnek tűnt, ugyanis elég jól elszórakoztuk az időt. Szinte észre sem vettem, hogy megérkeztünk, csak arra eszméltem fel, hogy Sebastian leállította a motort, ezzel együtt pedig a rádió is kikapcsolt. Kinézve a kocsi ablakán, a szemöldököm kissé felszaladt, ugyanis semmi éttermet vagy gyorskajáldát nem láttam.

- Azt mondtad olyan helyre viszel ahol finom a kaja - pillantottam a kormány mögött ülő férfire.

- Itt finom a kaja - bólintott.

- De... - méregettem az előttünk lévő épületet.

- De itt tényleg finom a kaja - győzködött.

- Várj csak... - tanakodtam. - Te...

- Itt lakom? - fejezte be helyettem, majd pedig bólogatni kezdett.

- Hű - néztem végig döbbenten a házon. Nem gondoltam, hogy a közeljövőben eljutok hozzá.

- Baj, hogy ide hoztalak? - kérdezte kicsit előrébb hajolva, hogy szemembe nézhessen.

- Dehogy! - vágtam rá. - Csak nem erre számítottam.

- Itt ingyen van minden - kötötte ki az övét, én pedig felnevetve, hasonlóképp tettem mint ő. A férfi átnyúlva előttem, rámarkolt a kilincsre és kilökte az ajtót. - Ugye tényleg nem baj?

- Nem, dehogyis - ráztam a fejem, bíztatóan mosolyogva. Közelebb hajolva hozzá, rövid csókot nyomtam ajkaira, majd elszakadva tőle, kipattantam a kocsiból. - És mondd... - dőltem az autónak, arra várva, hogy ő is kiszálljon a járműből. - Mi a mai menü? - pillantottam felé érdeklődve.

- Nem vagyok Michelin-csillagos szakács, szóval ne várj hétfogásos kaját ami után megnyalod mind a tíz ujjaid, kétszer is, de én nagyon igyekszem minden egyes főzés-sütés alkalmával. Remélem fogadra való lesz a mai, mert ha nem... Akkor kénytelen leszek elvinni egy rendes étterembe - zárta be a kocsit, közben pedig mellém lépett.

- Biztosan ízleni fog, de még mindig nem tudtam meg, hogy mit eszünk ma - mosolyogtam felnézve rá.

- A neve legyen mondjuk... - tanakodott az állát vakargatva. - ...Meglepetés menü.

- Úgy érzem várnom kell még egy kicsit, hogy megtudjam mit is takar ez pontosan - nevettem fel. Seb kinyújtotta felém a karját, én pedig elfogadva azt, kezemet az övébe helyeztem, ő pedig ujjait az enyémekre kulcsolta.

- Egy kicsit még mindenképp, ugyanis gondolom kíváncsi vagy a konyhámon kívül másra is a házamból - húzta ki a lakáskulcsot a zsebéből, majd megindult a bejárat felé.

- Hát igen, nem feltétlen csak a konyha érdekel - léptem be utána a házba. Miután az előszobában mindketten levettük a cipőnket, a férfi körbevezetett a lakásában. Nagyon otthonosnak tűnt így első látásra. Nem túl nagy, éppen megfelelő a férfi számára. Letisztult falak, egymáshoz illő bútorok, modern berendezés. Illett Sebastian stílusához.

Lelkesen mesélte, hogy miképp valósította meg álmai otthonát, én pedig csak úgy ittam a szavait. Elmesélte azt is, hogy mire kész lett a lakás, addigra borzalmasan elfáradt már, de azt mondta soha nem csinálná vissza. Kész lett az álom háza, és nem érdekelte más.

A háló volt az utolsó helyiség ahova betértünk. Seb a komódhoz lépett, a tetejére pedig kipakolta a zsebeinek tartalmát. A kulcsait, a telefonját és a tárcáját. Amíg ő pakolászott én bátorkodtam körbenézni. A hatalmas franciaágy, szépen bevetve állt, mellette az éjjeliszekrényen pedig egy lámpa foglalta el helyét. A gardrób szekrény mellett egy nagy tükör volt a falnak támasztva. Az elrendezés miatt elég tágasnak hatott a szoba, pedig körülbelül akkora lehetett mint az enyém.

A férfi a szekrényéhez sétált, majd kitárva ajtaját, kivett belőle egy üres fogast. Mozdulatait nyomonkövettem tekintetemmel. Vékony pulóverének aljához nyúlt, majd lehúzta magáról. Pólója felcsúszott, ezzel elém tárva izmos hátát. A látványra elkaptam a tekintetem és inkább a földet pásztáztam tovább. Éreztem, hogy arcomat teljesen elönti a pír. Az előbbi pillanat beleégett az agyamba, és az istenért sem tudtam kiverni a fejemből, hiába próbáltam elterelni a gondolataimat. Ajkamba harapva, kitűrtem egy tincset az arcomból, és ismét vetettem egy pillantást a férfi felé. Sebastian mosolyogva figyelt, majd mikor meglátta mennyire zavarban vagyok, felkuncogott, nekem pedig ha lehet, még az eddiginél is vörösebb lett az arcom. Bastian közeledni kezdett felém, mire a szívverésem felgyorsult, és a levegőt is gyorsabban vettem, mint eddig. Elém lépve, kezei közé fogta az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett. Szája sarkában még mindig ott bújkált a mosoly, hiába próbálta elrejteni, én láttam.

- Valami baj van? - kérdezte halkan. Teljesen más hangnemben tette fel kérdését, mint ahogyan például elmesélte lakásának történetét. A gyomrom kicsit megremegett. Igaz, hogy már elég éhes voltam, de ez egyáltalán nem amiatt volt. A pillangók a hasamban aktivizálták magukat, én pedig szinte elvesztem a férfi szemeiben, így kisebb fáziskéséssel, de lassan megcsóváltam a fejem, jelezve ezzel, hogy megvagyok. Minden pillanatban egyre jobban kezdtem elveszteni a fejem, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, a tenyerem pedig szinte már izzadni kezdett. Kezemet végigvezettem a mellkasán egészen a tarkója mögé, majd közelebb húzódtam hozzá. Sebastian megragadva a pillanatot, szenvedélyesen megcsókolt. Kissé talán bele is szédültem, de ezt betudtam az adrenalinnak, ami hirtelen megcsapott, amikor ajkait az enyémhez nyomta. Sosem csókolt még így, ennyi szenvedéllyel, és érzelemmel, én pedig kezdtem tényleg elveszíteni a tartásom. A kezdeti félelem, hogy valami olyat tennék, amit később megbánok, kezdett elveszni a többi gondolatom között, ami viszont erősen cáfolta az erkölcseimet. Tudtam jól, hogy mit nem szabadna, ám ha a szívem átveszi az irányítást a testem fölött, akkor az agyamnak már nem lesz beleszólása. Ez a pillanat pedig egyre közelebbinek látszott, ami egy kis részemet megrémítette, ám az adrenalin miatt, ezt a félelmet nem tulajdonítottam különösebben "fontosnak". Igyekeztem kiélvezni minden egyes másodpercet Sebastian-nel, mielőtt még vége szakadna...