Örökké [Bexi ff.] Befejezett

99 fejezet

Beka szemszöge:

Ma egy kicsit hűvösebb volt mint szokott... De egy farmerkabátba simán el lehetett lenni, mondjuk mit akarok augusztus végén. A parkban megkerestem azt a padot ahol megbeszéltük, hogy találkozunk... Már egy hónapja nem láttam Márkot és a hiánya kezdett felemészteni és nem csak engem, mert a kislányunk is érzékelte, hogy nincs valami rendben... Egyre többet sírt az apukája miatt gondolom, ennyit azért nem szokott... És a végén már én is sírtam vele..

Leültem a padra a kapucnis alak mellé, majd néztem ki a fejemből, míg meg nem szólított.

-Jó újra látni.-húzta mosolyra a száját.

-Igen nagyon jó, Geri.-ejtem ki a nevét eléggé undorodva.

-Ó, Bexike azért ennyire ne örülj nekem.-röhög ki.

-Térjünk a lényegre.

-Miért akartál találkozni Beka?-nyomja meg az utolsó szót.

-Ne hívj így. És azért Geri, hogy pontot tegyünk egyszer és minden korra a dolgok végére.-vonok vállat.

-Hogy érted ezt?

-Játszunk nyílt lapokkal, nem kell az etetés.-tisztázom.

-Amúgy nem hittem volna, hogy újra fogunk találkozni, de mint mondtam a bosszú édes. Még nem végeztünk mi egymással.

-Miért, miért? Miért nem tudod a szemebe mondani? Talán túl gyáva vagy?-kérdezem felvont szemöldökkel.

-Mit mondjak? Én nem csináltam semmit.-mondja nagyon lazán.

-Aha, persze. Tudod nem szép dolog ketté szakítani egy családot.-mondom ki pár perc hallgatás után.

-Honnan veszed, hogy én voltam?-mosolyog gúnyosan.

-Onnan, hogy a balesetemet is te okoztad. Minden bajnak van egy forrása és te azt hitted, hogy nem fogom megtalálni, de én megtaláltam túl jártam az eszeden.

-Hát lehet jobban el kellett volna varrnom a szálakat. Azt a Tomi gyereket nem kellett volna bevenni, mert mindent kifecseg.-bosszankodik.

-Akkor bevallod, hogy te voltál?

-Nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaimat.-rázza meg a fejét.

-De te voltál. Tudom. és addig nem fogok megnyugodni amíg  a probléma forrását meg nem fogom szüntetni. Fejezzük be ezt egyszer s mindenkorra Geri. Ne raboljuk egymás idejét. Miért tetted mindezt?-térek a lényegre.

-Mit miért? Te elvitted a sikert Beki. Mi együtt voltunk és minden azzal a videóval kezdődött. És nem is gondoltad volna, hogy nekem ez mennyire is rosszul esik. Mert igen szarul esett... És aztán amikor megismerted Banánt.

-Körtét.-javítom ki.

-Akkor azt.-legyint.-Elkezdett szárnyalni a karriered én meg ott maradtam egyedül. És ezzel nem is volt annyira bajom, ezzel még kezdtem megbékélni és azt gondoltam, hogy újra kezdhetnénk, de azt jött az a bajom és egy csókkal el vett tőlem. Én meg arra jutottam amikor a karrieremet kezdte elrontani, hogy elveszem azt amit a legjobban szeret vagyis téged és akkor vissza is kaphatlak, és pont jó volt hogy amnéziát kaptál, az az idő jó volt...-magyarázza nagy beleéléssel.

-Persze, tudom hisz te okoztad a balesetet.

-És akkor mi van?-csattan fel idegesen.-Legalább Márk orra alá dörgölhettem, hogy megkaptalak ha egy időre is de arra is.

-Tudtam.-nyugtázom magamban.

-Persze... Mit akarsz még?-kérdezi idegesen.

-A te szádból szeretném hallani, hogy Debi nem Márktól terhes.-adom meg a kegyeldöfést.

-Én erről nem tudok semmit.-hárít egyből.

-Te voltál. Tőled terhes.-vádolom meg.

-Én tőlem?-mutat magára.-Na ne nevettess.

-De tudom, Debi átadott egy üzenetet Márknak ami arról szólt, hogy megint 2. lett. Te voltál, ne tagadd.-emelem feljebb a hangomat.

-És? Legalább szenved valamit az a kis hülye gyerek.-von vállat, majd amint rájön hogy mit is mondott a szája elé teszi a kezét.-Én nem úgy értettem.

-De úgy, köszönöm. Ennyit akartam.-állok fel és telefonálok.-Szia PÍ, megvan a hangfelvétel bevall mindent, átküldöm azt küldheted tovább aztán ha beviszik a rendőrségre akkor a dalolni fog mint a kismadár, és a sikkasztást is bevallja.

-Köszönöm Bexi, nem tudom hogy köszönjem meg neked.-hálálkodik.

-Csak Beki.-rakom le a telefont, majd eszembe jut hogy van még egy teendőm amit még el kell intéznem és az a teendő nem más mint.... Nagy Márk...