54 fejezet

1.8K 57 54
                                    

-Az nem más volt mint...-egyszerűen nem tudom befejezni a mondatot.

-Ki volt az gyerek?-ölel át Körte.

-Geri.-suttogom a számomra legutálatosabb nevet.-Geri volt az.

-Én ezt nem hiszem el, kinyírom.-pattant fel Márk, de Aszádék lefogták.

-Márk, kérlek ne.-állok fel én is.

-És miért ne Beka? És ha legközelebb nem leszek veled, mit fog csinálni? Ártani fog a lányomnak is.-túr idegesen a hajába.

-Mondott még valamit gyerek?

-Azt mondta, hogy ha az övé nem lehetek Márké se legyek. Meg azt hogy ha ő nem akkor majd...-esik le minden, istenem hát semmi sem véletlen.

-Mi van gyerek?

-Tomi.-csak ennyit mondok.

-Mi van azzal a hülye gyerekkel?-kérdezi Márk unottan.

-Hát nem érted?

-Nem, de elmondhatnád.

-Azt mondta ha ő kudarcot vall, majd a segédje elvisz hozzá, vagy végbe viszi a tervet.-idézem fel a szavait.

-Hogy érted ezt?-néznek össze zavarodottan.

-Hát nem értitek? Amikor Geriel végeztem, kivel találkoztam utána?

-Tomival. Óóó.-esik le nekik.

-És  erősködött, hogy költözzek hozzá. És amikor haza jöttünk akkor ketten együtt voltak itt. És beszélgettek, hallod beszélgettek.-emelem ki az utolsó szót.

-Hát fasza, az a gyökér is benne van.-nevet fel erőltetetten Márk.-Beka, ha már most itt tartunk hogy ennyi férfit kell kinyírjak miattad, akkor életem végéig börtönben fogok ülni. Mennyi idegesítő exed van még?-teszi fel a költői kérdést.

-Márk, mind közül te vagy a legidegesítőbb.-forgatom meg a szememet unottan, és bemegyek a konyhába.

-Gyerek, akkor ideje lenne meglátogatni a sétafikát és jól elbeszélgetni vele. Indulhatunk?-fordul a többiekhez.

-Aha, szóltam Daniellának.-néz fel a telefonjából Bogyó.-Azt mondta hoz bicskát.-ujjong.

-És én?-kérdezem.

-Te itt maradsz, ez nem biztonságos.-mondja Márk.-Figyelj ha nem jönnék vissza tudd, hogy...-teszi a vállamra a kezét és mélyen a szemembe néz... De nem hagyom hogy befejezze.

-Enyém lesz a kocsid?-kérdezem vigyorogva.

-Én nem erre gondoltam.-konyul le a szájja, és a többiek meg szakadnak a röhögéstől.

-De Márk figyelj rám kell hagynod a kocsidat, vagy különben hogyan jutok el BAZ megyébe? A lovászfiúhoz, vagy a gombászhoz?-vonom fel a szemöldökömet.

-Hát te szépen elrontottad a pillanatot, ez olyan szemét volt. Lehetett volna egy szép pillanatunk.-duzzog tovább.

-Hát ilyen az élet szívi, de legalább átérzed amit én is.-vonom meg a vállamat és veszem a cipőmet.

-Nem jössz velünk.-jelentik ki.

-De hát egyedül akartok hagyni?

-Baszki, tényleg. Jó gyere.-adják meg magukat. Én meg elindulok a szekrény felé és elkezdek keresgélni.

-Mit keresel Beka?-jön oda Márk.

-Csak ezt.-fordulok meg és megmutatom a Baseball ütőmet.

-Óóó.-tántorodik meg.

-Csak hogy tudd mi vár rád, ha megbántasz vagy ha megcsalsz.-vigyorgok mint a tejbetök.

-Óóó, szóval így állunk?-kérdezi felvont szemöldökkel.-Ígérem jó kisfiú leszek, anyuci.-húzza huncut mosolyra a száját.

-Jól van menjünk.-röhögöm ki, de ismételten a kezeimnél visszahúz.

-De ha te leszel rossz kislány, apuci elfenekel.-suttogja a fülembe és ott hagy. Én meg még mindig vörös fejjel lefagyva állok. Miután feleszméltem mentem is a kocsihoz. De ami ott fogadott arra legkevésbé sem számítottam....



Örökké [Bexi ff.] Befejezett Where stories live. Discover now