Örökké [Bexi ff.] Befejezett

61 fejezet

-Hagyjál békén!-kiáltok ki.

-Nem hagylak. Nyisd ki az ajtót!-veri az említett darabot.

-Nem, nem fogom. Nekünk semmi közünk nincs egymáshoz.

-Azt te csak hiszed.-kontráz egyből.

-Attól még, hogy neked írtam dalokat nincs már több.-mi  legyen gondolkodj Beki. El kéne torlaszolni az ajtót, vagy szólni kéne Körtének. Igen lehet azt kéne...

-Ne csináld ezt, utoljára mondom nyisd ki azt az istenverte ajtót.-kiált vissza.

-Szólok Körtének vagy a rendőrségnek, ha nem hagysz békén. Ez már zaklatás.

-A faszt ez nem  zaklatás és ne szólj Körtének, csak engedj be.-kérlel most már nyugodtabban.

-Én már nem akarok tőled semmit. Kérlek menj el. Nem kell sem a pénzed sem semmid. Nekem csak ő kell, és hogy békén hagyjál.-vallom be őszintén.

-Nem fogom hagyni, hogy a gyerekem apa  nélkül vagy más férfival nőjön fel. Főleg nem Tomóval. Nyisd ki!-most mit csinálhattam volna... Szépen lassan kinyitom az ajtót, ő meg oda teszi a lábát, hogy semmi képen sem tudjam kizárni. 

-Mit akarsz még Márk?-engedem be teljesen.

-Téged és a lányomat. Mint már mondtam nem hagyom, hogy Tomóval nőjön fel a gyerekem és más férfival. Menj pakolj össze pár ruhát, vagy tudod mit csak a személyid kell.-veszi el a szekrényről, és adja a kezembe a kabátomat és a cipőmet, hogy vegyem fel.

-Nem megyek én veled sehová! Itt maradok.-makacskodok tovább.

-De jössz!

-És még is hova?-vonom fel a szemöldökömet.

-Menjünk mert oda kell érnünk.-pillant az órájára.

-De még is hova?-teszem fel ismét a kérdést.

-Hát az esküvőnkre. Összeházasodunk.-közli ellentmondást nem tűrő hangon. Ez is meg hibbant, fasza...