Örökké [Bexi ff.] Befejezett

33 fejezet

-Gyerek, nyugtass meg hogy nem te hívtad ide Nádort?-támad le Körte azonnal amint beértünk.

-Nem, hogy gondolhatsz ilyet?-felvonja a szemöldökét.-Jól van régen lehet, de most a történtek után hogy hívhattam volna ide?

-Jól van gyerek akkor meg már nem értem az egészet, mit akarhat még mindig?

-Hát nem egyértelmű, Bekit akarja.-száll be Daniella a beszélgetésbe.-Jé, Márk csöndben van, teljesen le van sokkolódva, ti is maradjatok csendben ki akarom élvezni.-helyezkedik kényelembe a kanapén.

-Hát akkor gyerek te nem mehetsz sehova sem kísérő nélkül, most a baba miatt még fontosabb ez, ki tudja mit tervez az a féreg.-szorulnak ökölbe a kezei.

-Én tudom a megoldást.-szólal meg először Márk.

-Mi van te még tudsz beszélni? A picsába...-tipikus Daniella.

-Költözz hozzám ott tudok rátok vigyázni.

-Úgy érted anyukádékhoz?-kérdezi Körte.

-Én nem költözök anyukádékhoz. Nem akarok teher lenni.-rázom meg a fejemet.

-Nem lennél teher anyu téged nagyon bír, és most az unokája miatt még jobban bír, tudod ha a feleségem lennél még jobban bírna.-magyarázza úgy mint egy hülyének.

-Nem megyek hozzád, különben is kiskorú vagyok.-mindenki lefagy.

-Ó, bassza meg.-káromkodik Körte.-Gyerek te két nap múlva nagykorú leszel.-ó, szóval két nap múlva lesz a szülinapom.

-És ti elfelejtettétek. Ugye?-bólintanak.-Én is.-röhögök egyet.

-De akkor is Beka, költözz oda nyugodtan.-erőlködik Márk.

-És hova, mégis?

-Tudod van egy szép nagy szobám egy szép nagy ággyal, amiben elférünk ketten.-húzódik mosolyra a szája.

-Nem Márk tényleg nem.

-Jól van gyerek döntsétek el, mi nekünk mennünk kell. Sziasztok.-lépnek ki az ajtón, és Márk egyből hozzám fordul.

-Beka miért mondtad azt, hogy a barátod vagyok?-néz rám értetlenül.

-Csak azt akartam,  hogy egy kicsit békén hagyjanak egyszerűen csak már kezd elegem lenni én ezt már nem bírom.-kezdek el sírni, Márk meg odajön és megölel elkezdi simogatni a hajamat és a fülembe suttogja, hogy nem lesz semmi baj. Én meg úgy érzem végre menedékre találtam, de nem tudom miért hisz nem is ismerem nagyon és én nem szerethetem... Ugye?

-Semmi baj nem lesz Beka vigyázni fogok rátok, itt leszek veled és segíteni fogok. Ne sírj.-én még jobban ölelem,hm milyen kidolgozott vállai vannak...Hirtelen elhúzódok tőle, ő meg elkezdi az ujjával letörölni a könnyeimet, mondtam már milyen szép szemei vannak? Csak pár centire van az arcunk, egyszerűen egyre jobban azt érzem, hogy hozzá tartozok. Talán ez lesz az a pillanat ami megpecsételi a kapcsolatunkat?