Örökké [Bexi ff.] Befejezett

71 fejezet

-Kedves egybegyűltek....-kezdi el a pap, de én nem nagyon tudok figyelni mert Márkra koncentrálok teljesen. Csak akkor zökkentem ki a bambulásból amikor azt mondta, hogy mondjuk el a fogadalmunkat. Márk kezdte...

-Tudod Beka, megpróbáltam előre megírni, hogy mit is fogok neked mondani most, de most teljesen elbizonytalanodta, lehet egyszerűbb lenne felolvasnom, de most összekeverem ezt a kettőt, mert most ahogy rád nézek teljesen más jut eszembe. Tudod amikor először találkoztunk azt hittem, hogy te is olyan leszel mint a többi lány. De kellemesen kellett csalódnom benned, mert nagyon megleptél engem. Amikor te az összes piszkálódásomra visszaszóltál, akkor tudtam hogy benned társra találtam. És el kezdtem kötődni hozzád, de nem csak hozzád hanem az egész csapathoz a te barátaidhoz és akkor amikor ők befogadtak egyből akkor én nagyon boldog voltam, de amikor megcsókolhattalak akkor majd kicsattantam. És eltelt egy év, de ha pontos akarok lenni akkor már több is. És ennyi idő alatt annyit csesztettük a másikat és szenvedtünk, egyszerűen mintha az emberek össze esküdtek volna ellenünk, mert amikor közelebb kerültünk egymáshoz, és máris valami közbe szólt vagy inkább valaki, de ez most lényegtelen. Az a lényeg, hogy most itt állunk mi ketten. És ezt sohasem gondoltam, de mégis megtörtént és egy pillanatát sem cserélném el, mert mindennél jobban szeretlek. És örülök, hogy ha igaz is hogy időről időre beledöglünk mi ebbe az egészbe és tönkre tesszük a másikat, nem hagytuk veszni ami köztünk van. És köszönöm, hogy most itt állsz előttem ilyen gyönyörűen a kislányommal a hasadban, ennél nagyobb ajándékot nem is tudtál volnál nekem adni. És tessék kimondtam ha nyálasnak is találod. Látod Beka mit csinálsz velem? Neked kéne ilyen nyálas dolgokat írni nekem. De most mégis fordítva történik mind ez. És ezt bevallom, hogy nem tudok dalokat írni, nem tudok gitározni, nem tudok zongorázni sem, de tudom hogy az a zongorát pár hónap múlva hasznossá tudjuk tenni.-kacsint egyet.-De azért baromi jó hangom van és jól is nézek ki, az is tökéletes kombó.-fényezi magát.-Szeretném ha te lennél az a lány aki mellett kelhetek és feküdhetek, szeretném ha te lennél a gyerekeim anyja. Bár az mondjuk részben  már meg van. Tudod mi mindent fordítva csinálunk. Ígérem, hogy melletted leszek egészségben és betegségben, és a társad leszek és a támaszod. És remélem, hogy tudod hogy mennyire szeretlek.-fejezi be, én meg a könnyeimet törölgetem, most rajtam van  a sor.

-Tudod Márk, ilyen szépet még sosem mondtál nekem, ja de amikor azt mondtad nekem, hogy azért akarsz velem lenni mert mellettem nem vagy seggfej.-ennél a mondatnál a vendégek felnevettek.-Hát igen a megismerkedésünk elején tényleg nagyon bunkó, öntelt, seggfej,hülye, piszkálódó...-kezdem el fel sorolni amikor felhorkant.-Jó befejeztem a lényeg az, hogy ilyen voltál és nem gondoltam hogy megtudsz változni egy emberért.  De igazából nem is kellett megváltoznod, mert ha velem voltál akkor egy teljesen másik énedet mutattad meg nekem, az igazi énedet. Amelyik nem seggfej és rájöttem, hogy egy nagyszerű ember vagy. És én teljesen beléd zúgtam. Igaz az elején kitudtam volna nyomni a szemedet a kacsingatásod miatt, de most már ha nem márkcsintanál akkor azt hinném, hogy beteg vagy és orvoshoz vinnélek. És igen ahogy mondtad nagyon sokszor csesztük el, és nagyon sokat szenvedtünk, de most tényleg itt állunk és én még mindig el sem hiszem. Emlékszel amikor legelőször találkoztunk és duett partnert akartál cserélni? Remélem nem bántad meg, hogy nem cseréltél, mert akkor ez az egész meg sem történt volna. Emlékszem amikor Körte berontott, hogy duettezni fogok Nagy Márkkal én meg csak néztem, hogy ki ez a fószer. Igazából nem hittem a sorsban, meg a végzetben sőt bevallom még a szerelemben sem, mert annyi csalódás ért az életben, hogy azt hittem hogy én már nem érezhetem át hogy mi az a szerelem. De most már tudom mi az, és hogy milyen csodálatos dolog ez a szerelem. Egyszer sírsz, egyszer nevetsz és boldog vagy, de van egy olyan szakasza amikor a pokolba kívánod, hogy kellett nekem belé szeretnem, meg könnyebb lenne elengednem, de hála az égnek én nem tudtalak elengedni. És most hogy itt állunk én komolyan elgondolkodtam, hogy talán ezt a sors akarta így. Mert ha nem történik meg ez az egész a sok szakítás és a szenvedés akkor a kapcsolatunk nem erősödik meg. Mert rájöttem, hogy a kapcsolatunkban mi az a kiemelkedő dolog ami egy csomó párkapcsolatban nincs meg. Az hogy a hullámvölgyeket nem élik túl. Pedig kellenek, hogy legyenek, mert így jön rá az ember hogy ha annyira szereti azt az embert akkor igen is küzd érte, vagy mivel szereti akkor igen is az ő helyzetét részesíti előnyben,mert sokkal fontosabb neki ez. Mivel ez az egész a bizalomról szól, és a megbocsájtásról, mert ha én nem mentem volna utánad vagy ha te nem adtál volna még egy esélyt akkor ez az egész most nem lenne. És én ezért nagyon hálás vagyok. És én most tényleg meghatódtam, mert idáig csak ilyen szép szavakkal illettél, hogy miattam nem vagy seggfej, vagy hogy rám nem úgy gondolsz mint a következő exedre. De tudod magadhoz képest ez is szép, de én nekem ezek nem számítanak, inkább a tetteid. Amikor elmondod, hogy mennyire szeretsz. Az igen, és rájövök ilyenkor hogy megérte szenvedni. És bármikor újra csinálnám, ha ez lenne a vége, hogy most itt állok az oltárnál veled. Mert látszik, hogy mi szerelmesek vagyunk, és én ha veled vagyok még mindig úgy érzem magamat mintha most találkoztunk volna először, mert ha nekem a szerelmünket kéne jellemeznem akkor azt mondanám, hogy szenvedélyes és nagyon bizalmas, én én ezért érzem magamat olyan jól veled. És én tudok dalszövegeket írni, gitározni, és zongorázni. Pont azért hogy ebben kiegészítselek. És remélem tudod hogy mennyire szeretlek. Ígérem melletted leszek egészségben és betegségben és szegénységben is, mivel ezt kihagytad. Én szeretnék a támaszod lenni és a társad, és szeretném hogy majd a következő gyerekeink apja legyél.-fejezem be és látom hogy az ő szeme is csillog. Egyből le is törli,mert a pap folytatja is.

-Akkor Budai Rebeka, fogadod hites férjedül Nagy Márkot?-fordul felém.

-Igen, fogadom.

-És Nagy Márk fogadod Budai Rebekát hites feleségedül?

-Igen fogadom.

-Akkor a rám ruházott hatalomnál fogva, házastársakká nyilvánítalak titeket, megcsókolhatod a menyasszonyt.-Márk mosolyogva közelít felém és az ajkait az enyémekre nyomja és szenvedélyesen megcsókol, mellőlünk taps vihart hallok, de egyszerűen nem tudok elszakadni tőle. Majd miután elszakadtunk egymástól Márk felkapott annak ellenére, hogy ekkora hasam van óvatosan elkezdett velem elindulna a többiekkel mögöttünk, és én csak ezen az egészen röhögtem és kértem Márkot, hogy rakjon le, de azt mondta csak akkor amikor a csokrot fogom eldobni, hát a csokrot el is dobtam amit Lili kapott el. Ezután elindultunk a terem felé ahol folytatni fogjuk az esküvőt, de kifelé menet egy "kedves jó barátunk" tette tiszteletét nekünk...