Örökké [Bexi ff.] Befejezett

86 fejezet

-Márk hol vagyunk?-kérdezem most már normálisan mert már véget ért a "mi kis versenyünk vagy inkább játékunk"...

-A Balatonon.-nézi meg a térképen.-Vagyis már elhagytuk már Pest felé haladunk. Tettünk egy kört.-mondja utána meg egy nagyot kordul a hasa.

-Nem ettél még semmit?-nézek rá nagy szemekkel.

-Nem nagyon.-rázza meg a fejét.

-Tessék.-adok a kezébe egy müzli szeletet.-Ezt neked hoztam.-magyarázom meg, mert elég furcsán méreget.

-Köszönöm.-néz rám hálásan, majd elkezd falatozni....

Pár órával később meg már a házunk előtt parkolunk le. Hm, milyen fura is ezt kimondani...

-Mehetünk?-kérdezi Márk.

-Igen.-rakom a kezem az övébe.

-Jól áll a gyűrű.-mosolyog önelégülten.

-Neked meg a...-keresem a szavakat.

-Nekem minden Beka. Minden. Ezt jegyezd meg.-kísér be ahol már mindenki ott van. És ami a legmeglepőbb a ház egyben van!!!! 

-Boldog házavató bulit!-üvöltik amint beérünk. Én meg nem tudom miért, de teljesen meghatódok.

-Sziasztok.-intek körbe.

-Na Beki, kóstold meg  a sütit.-rakja elém Bogyó. Én meg a többiek arcát figyelem akik azt mutatják, hogy nehogy megmerjem kóstolni.

-Öhm, mi van benne?-kérdezem utolsó reményként.

-Figyu nekem még szükségem van a feleségemre, tudod ki fog rám mosni meg főzni meg csupa jó dolog... Úgyhogy ha lehet ne cseszd el a tiszta ruhákhoz vezető utam egyetlen esélyét. Köszi, puszi.-vezet el onnan gyorsan.

-Mekkora egy tahó vagy.-ütöm meg a mellkasát.

-De az izém jó nagy.-vágja rá csípőből.

-Márk, nem játszunk rímeset. Majd máskor.-tolom el magamtól nevetve, majd a hasamra simítom a kezemet. Jaj, kicsim előre tudom, hogy jó családba fogsz születni...