Örökké [Bexi ff.] Befejezett

28 fejezet

Beki szemszöge:

Tominál vagyok lassan egy hete. Befogadott egyből meg is ágyazott nekem a szobájában ő meg kiköltözött a kanapéra, mondtam neki hogy semmi szükség erre, de ő ragaszkodott ehhez. Amióta itt vagyok sokkal boldogabbnak érzem magamat, meg Tomi olyan figyelmes hoz mindennap nekem gyümölcsöt, meg megkérdezi hogy van e valamire szükségem minden nap. Egy csomót sétálunk.. Már kezdem egy kicsit unni.. Hogy nem rohad le a lába neki?? Komolyan mondom kezd ebből elegem lenni, bár mondjuk én csövezek nála úgyhogy mindegy. Azt mondta bármeddig maradhatok. Elakart kísérni az ultrahang vizsgálatra, de nem akartam hogy jöjjön. Valamiért az az egy amiről Márk jut eszembe. Jól van kit áltatok mindenről ő jut eszembe még azokról a fél pucér reklámokról is... Ezek a hormonok tönkre fognak egyszer tenni. Pudingot nem eszem sem ilyen kis bogyókat, sem pedig körtét, és kerülöm a kutyákat is mert az meg Pepére emlékeztet, egyszerűen minden a többiekre emlékeztet. Már kicsit haza vágyok igazából borzasztóan már semmi kedvem itt lenni remélem Márk megtanulta a leckét, mert megyek vissza igazából ezt akarom most Tomival közölni.

-Figyelj Tomi én szeretnék veled egy kicsit beszélni.-ülök le mellé.

-Én is szeretnék veled Beki. Figyelj én már régóta elszeretnék neked valamit mondani, tudod én amint megláttalak és megismertelek abban a pillanatban tudtam, hogy nem tudok csak a barátod maradni... Mármint tudod én izé szeretlek.-ó, édes istenem.

-Tomi, én...