Örökké [Bexi ff.] Befejezett

48 fejezet

Mikor már a buli meghalóban volt, elkezdtek haza szállingózni az emberek. Aszádék maradni akartak, de nem engedték nekik, de a végén meghallották hogy Körtééknél van csoki futottak egyből a kocsiba. Anyunak mondtam, hogy felmehet majd mi elpakolunk, így is tett látszott rajta, hogy nagyon fáradt volt. Végül Kemál is haza ment, még utoljára gratulált a babához, majd közölte hogyha megy tehetségkutatóba akkor ő rá fog szavazni, mint Nagy Márkra. Milyen rendes csak tudnám miért mondta ezt... Hisz Márk nem volt tehetségkutatóban, vagy igen? Olyan rossz hogy nem tudok semmit. Már kezd egy kicsit elegem lenni ebből is. Tudom hogy Márk igyekszik és próbálkozik, de egyszerűen én így nem merek semmit sem csinálni. Hisz ő nem egy biztos pont az életemben lehet, hogy régen az volt, de ma már nem egyszerűen még mindig nem tudom hogy kicsoda ő igazából. Miket csinált régen, mit szeret, mit utál például ezeket. Ezt ő így nagy ívben átugrotta, kész pont. Ha neki ez így kész akkor nekem is kész a kapcsolatunk...

-Jó éjt Beka.-köszön el fent a szobámba, majd közelebb jön és megpuszilja a homlokomat. Majd meglátja a számat és azt is.

-Márk.-tolom el magamtól.-Ezt ne csináld többet légyszíves, nem csókolhatsz meg mindig amikor kedved szottyan hozzá, nem vagyok a barátnőd.

-De lehetnél.-próbálkozik.

-Nem, Márk nem.-rázom meg a fejemet hevesen.

-Ó, értem én inkább szerintem megyek, jobb lesz ha.-hátrál kifele.

-Márk nem arról van szó, hogy vissza utasítalak.-túrok bele a hajamba, mond ki mond el neki, ne cseszd el.

-Pedig eléggé úgy tűnik, hogy bárhogy próbálok közeledni feléd, te kitérsz előle vissza utasítasz.

-Nem, csak ugye tudod én nem ismerlek úgy hogy pl. mit szeretsz, mit utálsz. Nem is voltunk randin, nem is volt semmi, és én csak nem szeretném hogy csak úgy letámadj. Érted ugye?-fordulok felé.

-Igen, értem elcsesztem mindent. Jó éjt Beka.-menne ki az ajtón, de én azt nem hagyhatom.

-Várj.-szólalok meg halkan, csoda hogy meghallotta.

-Igen?

-Nem aludnál itt velem? Szerintem nem jó ötlet ilyenkor vezetni azt tudod...-kezdek el össze vissza magyarázni.

-Tudom.-mosolyodik el.Bebújok az ágyamba és várom hogy ő is jöjjön, de nem jön, még mindig nem. Felé fordulok majd látom, hogy vetkőzik le egy boxerre.

-Na na na, erről nem volt szó.

-Miről?-kérdezi.

-Erről.-mutatok végig rajta.

-Mi van vele, én így szoktam aludni. Mi is aludtunk már így, sőt még így is sok a textil.-kacsint egyet.

-Na de, hát majdnem pucér vagy pucér.-hisztériázok.

-Láttál már pucéran ne aggódj én is téged probléma megoldva.-bújik be mellém.

-Rendben.-fordulok el, ő meg átöleli a hasamat és simogatja a hajamat, egyszer csak hirtelen megszólal.

-Én szeretlek téged, és utálom az exeidet.

-Ennyi?

-Ja igen. Azt kérdezted mit szeretek, és mit  utálok.

-Oké.-megint kínos csend, de már majd nem elaludtam amikor újból megszólal.

-Holnap elviszlek egy igazi randira.-mondja álmosan suttogva.

-Hm, holnap pont ráérek.

-Akkor pont az a szerencse napom.-ez után a mondat után elnyel az álom. Érzem hogy nyugalomra leltem és védelmező karokra, mintha mindig is itt lett volna a helyem...