Örökké [Bexi ff.] Befejezett

38 fejezet

Márk szemszöge:

Azt mondta vége, azt mondta hogy ő ezt nem akarja én meg most mit csináljak? Fogadjam el minden ilyen vissza utasítását, ja hát persze... Nagy Márkot nem utasítják vissza ennyiszer sőt megjegyzem egyszer sem. Tegyük hozzá, hogy ki utasítana vissza egy ilyen jól kinéző, sármos okos férfit? Az égvilágon senki. De Beka megtette és nem is egyszer. Már kicsit kezd aggasztani na jó nem kicsit. Kurvára aggaszt. Tudom, hogy az utolsó mondatot nem kellett volna, de csak úgy kicsúszott a számon. Ó istenem, ha vissza tudnék sok mindent csinálni akkor szinte minden hibámat kijavítanám. Kivéve egyet. Hm, milyen jó is az a hely. Bad Eisenkappel... Na azon nem változtatnék. Csörög a telefonom  Körte hív.

-Szia Körte.

-Szia Márk, azért hívlak hogy kaptál megint ilyen sponzorálós cuccot, elvállalod?

-Még meggondolom.-és beáll a kínos csend.-Hogy van?-kérdezem halkan, de hallhatón.

-Zokog, nem sír hanem szabályosan bőg és zokog. Te brutálisan néz ki. Lili próbálja meg az anyja vigasztalni. Nem eszik, inni  is csak egy kortyot ivott, amikor azt mondták neki hogy ez nem tesz jót a babának. Azt mondogatja, hogy csak a kisbabája maradt neki semmi más. És...-hirtelen elhallgat.

-Na mi van még?-kérdezem türelmetlenül.

-Nem szabadna elmondanom, de én sem szeretném ezt az állapotot a gyereknek. Úgyhogy... Na szóval, elakar költözni.-ennyi, szívem szakadt meg, teljesen lesújtott a hír.

-Miért? Mit mondott még?

-Azt mondta, hogy összetörték a szívét és annyira fáj neki, biztos valamit érzett irántad, de elbasztad. Semelyik szakításnál nem volt ennyire rossz állapotban. 

-Megcsókoltam.

-Mit csináltál?

-És vissza csókolt.

-Akkor hogy basztad el ennyire? Tökmindegy... Két nap múlva megy ultrahangra megmondom a címet. Ezt ha lehet ne cseszd el. Csá.-ezt nem cseszhetem el...