2/19

371 12 0
                                    

Halk sírásra ébredtem, de ez hamar abba maradt. A mellkasomon már nem éreztem az apró súlyt. Egyből kipattantak a szemeim és körbe néztem, de Will nem volt se az ágyába se mellettem. Ilyedten pattantam fel és néztem körbe. Teljesen bepánikoltam, a szívem majd' kiugrott a helyéről, szemeim enyhén könnybe lábadtak. Szerencsére a másik két kicsi meg az ágyikójukban aludtak. Ekkor nyílt az ajtó ahol...ó te jó ég!!! Asa lépett be a kiss Willel a karjaiban. Egyből odarohantam hozzájuk és szoros ölelésbe vontam őket.
- Édes kicsi kincsem, életem, szerelmem, annyira hiányzotál. - öleltem szorosabban, miközben puszikkal halmoztam el a feje búbját. Ő szorosan bújt hozzám, miközben lecsordogált az arcáról egy két könnycsepp.
- Annyira féltem. Sötét volt és alig kaptam levegőt. - motyogta a vállamba, miközben elkezdtem a hátát simogatni.
- Mostmár itt vagy és megvédelek. Nem lesz baj. - döntöttem össze a homlokunkat, majd egy aprócska csókot nyomtam ajkaira. Ekkor Kiara elkezdett sírni, mire Riley is és vegül Will is rákezdett. Élmény lesz a következő pár hónap 3 törpével. De nem cserélném le semmivel. Átkarolva Asat mentünk oda a kicsikhez, mikózben az említett Willt próbalta nyugtatni. Mivel a kicsik külön ágyikókba vannak ezért Kiarát és Rileyt egyenként a nagy, kórhazi ágyra tettem, még Asa Willt tette oda. Szorosan egymásmellé fektettük őket. Kiara középen a két fiú meg a másik két oldalán ölelték át a húgocskájukat. Olyan tümdériek voltak. Csak azt vettem észre hogy a mellettem álló lány szipogni kezd, mire szorosan magamhoz öleltem őt.

A rock istennő  <Michael Clifford ff>Where stories live. Discover now