A rock istennő <Michael Clifford ff>

38.

Két hét múlva:

A kocsiban ülök, könnyes szemekkel. Nemrég búcsúztunk el a többiektől. Fredi tényleg a gyámhatósághoz folyamodott, akik nem kegyelmeztek. Így most költözhetünk. A házat nem adjuk el, így ott hagytuk a hangszereinket. Nem tudnék így zenélni. Úgy, hogy tudom, már nem hallhatják a barátaim. Michaellel szakítottunk. Mi dketten tudjuk, hogy nem tudnák távkapcsolatban élni. Ash és Aut megpróbálják, de ők is tudják hogy nem biztos hogy túliéli a kapcsolatuk. Órák múlva érkeztünk meg az új lakásunkhoz. Fred megmutatta a szobám, ahova egyből bezérkóztam és másnap reggelig ki se jöttem. De akkor is csak azért mert iskola idő volt. Ihazából szartam az egészbe. Nem érdekelt. Mostmár úgyi mindegy! Januárig nem mehetek vissza, mivel akkor töltöm majd be a 18-at.
- Mehetünk? - kérdezte Fred, aki elvisz kocsival az új sulinkba.
- Nem mindegy? - kérdeztem unottan az ablaknak dőlve.
- Asa! Egy kis jókedvet, légyszives! - szólt rám.
- Egy nagy frászt! - vágtam oda neki. Semmi kedvem az egészhez. Ash meg se szólalt. Szarul viselo ő is, csak ő megpróbál jókedvű lenni. Pedig belül tombol.
- Megjöttünk! - még mielőtt bármit mondott volna, kiszálltam a kocsiból, és élindultam az igazgatói felé. Ash hamar uzolért, így együtt kopogtunk be. Elimtéztük a dolgokat, majd az igazgató elkísért az osztálytermünkhöz. Mivek már becsengettek, ezért egy kopogas után mentünk be.
- Tanárnő, meghoztam az új diákokat! - mosolygott kedvesen az igazgató, de nem nagyon hatott meg.
- Kérlek mutatlozzatok be, és ha akartom mondjatok pár mondatot magatokról.
- Asa Irwin vagyok. - néztem az osztályra - Leülhetek? - kérdeztem, mire a tanárnő bólimtott. Hamar helyet foglaltam a leghátsó padban, majd Ash is bemutatkozott, és meplém ült. Ő még elmondta hogy most költöztünknk ide, úgyhogy letudva a bemutatkozás.