A rock istennő <Michael Clifford ff>

28.

- Várj Asa! - kiabált utánam Ash.
- Mi a baj? - néztem rá aggódva, mivel arca holt sápadt volt.
- Apa elvitte Harryt, vissza Sydny másik végébe, Lauhoz. Vissza iratta az eredeti suliába. - teljesen leblokkoltam. Ezt nem hiszem el. 11 hónap múlva röltjük csak a 18-at. Ha Harryt elviszi akkor apát ismerve ő is ott marad, mert neki mindig is fonrosabb volt Harry, mint bármelyikünk. Persze mindenkicel jópofizott, és sajnos erre mi is csak most jöttünk rá. Egyedül maradtunk.
- És így apa is ott marad. - mondtam ki. Ash csak bólintott. - Szóval egyedül maradtunk. - suttogtam magam elé, mire Ash csak magához ölelt.
- Azt mondta havonta uatal át pénzt a számlánkra, de a házat nem adhatjuk el, mivel az ő nevén van. - mondta halkan a hajamat simogatva. Halkan pityeregtem Asht ölelve, de inkább Mikey karjaiban lettem volna. Vettem pár mély levegőt, így csillapítva a sírásom, majd elengedtem Asht és megtöröltem a szemeim.
- Mit akarsz most csinálni? - néztem fel rá, szipogva.
- Nem tudom. - suttogta maga elé meredve.
- Máe annyira elegem van! - fakadtam ki. - Először a gitárom, utána ktözés, a megerőszakolás és végül ez! Mi jöhet még? Az utcár kerülünk? Annyira unom már ezt! Már nincs kedvem az egészhez!
- Asa... - pró ált megérinteni Mike.
- Nem! Ne próbálj megnyugtatni! Már ahhoz sincs kedvem. És akkor ott vannak még Adamék és a nagynénénk, aki eltiltott a saját unokatesómtól. Még valami? Csak gyerünk. Mostmáe úgy is mindegy! - néztem az ég felé, mire Mike lefogva át akart ölelni, de én csak rángatóztam. - Hagyj, Mikey! Hallod? Hagy békén! - tört ki újra belőlem a sírás a mondat végére. Végül hagytam, hogy átöleljen és megnyugtasson. Végig vállába fúrva a fejem sírtam, miközben a pólójába kapaszkodtam.
- Vidd haza hozzád. Ott jobb helyen van. - mondta halkan Ash, mire éreztem ahogy Mike bólintot, majd az ölébe emel és bevisz a házba.