A rock istennő <Michael Clifford ff>

3.

- Calum! Szia! - öleltem át az egyik legkobb barátomat.
- Hali, kis szülinaposom! - mosolyogva emelt rajtam egy aprót, miközben erősen szorított. Ash közbem Nancyhez, a barátnőjéhez ment.
- Nézd csak mit kapsz tőlem! - engedett el, majd a kezembe nyomott két dobozt. - A felső Luketól van, csak ő a héten nem jön, mivel beteg. - mondta miközben átvettem a két aprócska dobozt.
- Köszönöm! - mosolyogtam, majd kinyitottam először a Lukeét. Abban egy koponyás fülhalgató volt, amit még múlthéten néztem ki magamnak, de mire megvettem volna eltűnt.a suli után biztos átmegyek Lukehoz. A Caluméban egy sötétlila bőrkarkötő volt. Imádtam, még ha csak apróságok is. A lényeg hogy gondoltak rám. De persze nekem elég egy boldog szülinapot felköszöntés is.
- Köszönöm! - öleltem át újra Calumot. - Imádom őket. - szorítottam az ölelésen. Ekkor megszólalt az iskola rádió.
- Szép jó reeggelt kívánok mindenkinek. A mai tombolára még lehet venni jegyeket most és a következő szünetben. A tombola sorsolás 12 órakor veszi kezdetét, a nyertes diákok egészen 2-igy jöhetnek a nyereményekért, amelyek még meglepetések. A második hírünkn
hogy ma érkezik azbúj diák, és melegen ajánlom mindenkinek hogy kedvesen fogadják, vagy Asaval gyűlik meg a bajotok. Ó és ha már itt tartunk, boldog születésnapot ikrek! - ezzel a végszóval Andi el is halgazott. Ahogy mentünk be, a folyósón néhányan még felköszöntöttek, de amúgy ennyi volt. Épp a szekrényemhez mentem, elköszönve a srácoktól, mert nekik máshol volt a szekrényük, mikor egy hangos csattanást hallottam. A folyosónak ez a része már üres volt, mivel a matekeseknek elmarad az első óra, így ők valahol az udvaron lézengenek, még mások az osztályban várják a tanárjukat. De hát a folyósó ezen részén nincsenek osztálytermek csak szekrények és a takarító szertár. Mégegy csattanás, majd egy sokkal tompább puffanás sorozat. Sietve indultam meg a hang irányába, ahol megláttam Evanséket. Azaz Kay Evans és a talpnyalói Marcus Rogers és Tomas Hamilton. Ők is felsősök ahogy mi, csaknők nem A-sok hanem B-sek.
- Hé Evans? - káltottam, így nem húzott be a szöszi srácnak, kinek a tankönyvei és a szemüvege a földön volt. - Mi lenne ha egy veled azonos súlycsoportúval kezdenél ki? - tettem keresztbe a kezeim. - Vagy talán nem mersz, azért bántod a gyengébbeket? - gúnyolódtam. Na ja, a szócsatákat általába én nyerem.
- Nicsak nicsak. Csak nem az egyik Irwin iker? Ugye nem hiszed azt hogy velem egysúlycsoportú vagy? - gúnyolódott ő is.
- Nem, nyugi! Én nem sülyedek a te szintedig! Én sokkal jobb vagyok! - adtam neki igazat, mégha nem is úgy ahogy ő akarta.
- Fhuu te kis... - indult meg felém.
- Ő kis...? - hallatszott az igazgatónő hangja, aki egyben Evans anyja volt. A két talpnyalója egyből futásnak eredt, de Evanst szó szerint fülöncsípték.