A rock istennő <Michael Clifford ff>

27.

- Te is hiányoztál. Borzasztóan. - öleltem át újra. Csak sírtam a boldogságtól. Nem akartam elhinni, hogy tényleg itt van. Végül nagy' nehezen sikerült lenyugodnom. Elhúzódtam tőle, majd Mikeyhoz hátráltam, aki fél kezzel átkarolta a derekam.
- Mindent el kell mesélj! - mondtuk egyszerre, mire fel is nevettünk. Ekkor a kisfiú aki a kanapén aludt felkelt és Adamhez totyogot, majd ránvatott kettőt a pólóján.
- Apa, ők kik? - kérdezte álmosan, mire Adam az ölébe kapta őt. Basszus, az unokatesómnak már két gyereke is van? De mit hittem? Hogy majd az anyja szül két kölköt 46 évesen? Basszus, és hogy hasonlítanak!
- Will, ő itt a nagynénid Asa, Ashnek a húga. - most elmondok nektek egy titkot. Ash és közzem kemény 15 perc van.
- Asa, ő itt Ashton Wiliam Moris. A kis csöppség pedig Asa Abigail Moris. - mosolygott a kicsire, aki nagyokat vigyorgott Ashton ölében.
- Én annyira imádlak. - kezdtem el újra sírni, mire Mike teljesen magához ölelt.
- És ki a fura hajú fiú? - kérdezte megint Will.
- Ő itt Michael a... - nem tudtam mitmondjak. Egy barát, vagy a barát?
- A barátja vagyok. - segített ki, mire arcomon megjelent egy bágyadt mosoly, még Ashnek csak kikerekedtek a szemei.
- Üljünk le szerintem, és ott számolj be mindenről. - intettem Adamnek, mire elindultunk a kanapé mellé. Will bekuckózta magát az apja ölébe, még én átvettem a kis Abigailt.
- Hát, szevassz törtpim! - nyomtam puszit pufók kis arcocskájára, mire vigyorogni és csapkodni kezdett.
- Úgylárom szeret téged. - mosolygott Adam.
- Engem mindenki. - kezdtem el fényezni az egóm.
- Kis egoista. - bögött oldalva Mike, mire felvisítottam. Az egész délutánt együtt töltöttük. Kiderült, hogy a gyerekek anyja, Laura, oómában van, már majdnem egy hónapja, így a kicsik Adamra vannak utalva. Szegénykém. Én is sokat meséltem, Ash-vel együtt. Végül valamikor este ment haza, még én Mikeyhoz vonultam át. Apával nem is találkoztam, ahogy Harryvel sem.
- Várj, Asa!