Megírtam a szüleimnek, hogy nem megyek haza egy darabig. Ezek után elraktam, mivel hamarosan megérkeztünk. Amikor leszálltunk bekapcsoltam a telefonom, ami rögtön megcsörrent, anya volt az.
- Hol vagy már megint? Mi lesz az iskolával? – kezdett el veszekedni velem.
- Mindent be fogok pótolni és ennyi még nem lesz a világ vége.
- De igen. Hogyan fog kinézni ez a ...
- Nem kerülnek még bele sehova.
- Nyugodj meg nővérkém. – vette el a telefonom. - Velem van. Szükségem van rám, hiszen eltulajdonítottak valamit, ami az enyém.
Pár pillanattal később és egy sor veszekedés után kinyomta a telefont és a kabátzsebébe rakta. Kérdőn néztem rá.
- Most semmi se zavarjon meg. – mondta és megölelt. – El sem hiszem, hogy még mindig hiszel benne.
- Szeretem őt. Még jó, hogy hiszek benne. – mondtam és átöleltem én is a férfit.
- Ha tényleg csak hazudott, akkor az áldásom adom rátok. Utána, ha a világ van, ellenetek én veletek leszek.
- Köszönöm.
- Ennyivel tartozom. És egy vallomással is. Abba a nyakláncba nem csak a chip volt.
- Tudtam. Még akkor felnyitottam, amikor oda adtad nekem.
Ezek után elindultunk a bemért helyszínre, Párizs egyik villájába. A ház előtt két férfi állt. Kiszálltam az autóból és két férfihoz léptem.
- Elnézés, beszélnek angolul? – kérdeztem franciául.
- Igen.
- Remek. Akkor be tudnának engedni? Van, egy nagyon fontos találkozom oda bent. – mondtam ártatlan arccal. – Be tudnának engedni?
- Sajnálom, de ezt nem tehetjük meg.
- Kérem. – mondtam és a férfibe kapaszkodtam.
- Engedjen el. Nem engedhetem be. – mondta és ellökött. Felálltam és megadtam a jelt.
A kocsiból kiszállt a nagybátyám és lelőtte a két férfit.
- Soha nem intézem a saját ügyeimet, de most itt az ideje. – mondta és kinyitotta a kaput.
Elsétáltunk a bejárati ajtóig, ahol már több őr volt. A hátunk mögül négy gyors lövéssel valaki megsebesítette őket. Amikor megfordultam azzal az ismerős szempárral néztem szemben, de már nem volt ugyan azaz ember.
Pár nap alatt az ember sokat tud változni. Közelebb léptem Brucehoz. Viszont ő egyre hátrébb lépett.
- Ne gyere a közelembe. – mondta és eltűnt a bokrok között.
- Menjünk. – jött oda Tony. – Már Rogerék is készenlétben vannak.
- Rendben. Előbb szerezzük vissza a nyakláncomat. – mondtam, de közben azon rágódtam, hogy vajon mi volt ez. Megvédett minket, ami ad okot a reménykedésre. Ugye reménykedhetek Istenem?
Amikor szembe találkoztunk a férfival, akinek fehér öltönye van ledermedtem. Ott ült egy üres szobában, ahol csak egy szék volt. Egyetlen ablak volt az egész helyiségben, de három ajtaja volt. Ez túl gyanus volt nekem.
- Hol van a nyaklánc? – szögeztem a kérdést neki.
- Magának is szép napot. Látom nem tanították illedelemre.
- Maga megérdemli? – kérdeztem és közelebb mentem a férfihez.
- Ha sikerül eladnom ezt a fegyvert az amerikai elnöknek, akkor gazdagabb leszek, mint bárki más... Tudja, mióta vágyom rá? De az, hogy Mr. Graham egy ilyen kislányra bízta a dolgot egy kicsit meglepett.
- Nem vagyok kislány.
- Akkor maga nem dőlt be az unokaöcsémnek?
- Nem ez a lényeg.
- De most ez a lényeg. Így volt vagy nem?
- Igen így volt, szóval adja vissza a nyakláncom.
- Kócos egy kicsit a haja.
- Én nem ezt kérdeztem.
- Türelmetlen.
- Kérem vissza azt, ami az enyém. – mondta a nagybátyám.
- A magáé? Ugyan úgy lopta, ahogy én.
- Én megfizettem az árát.
- Nos, ha ennyire kell maguknak, akkor vegyék el. – mondta és a nyakába rakta.
Elnevettem magam.
- Remek. De nem illik magához. – mondtam és elindultam a férfi felé, de ekkor sok fekete ruhás férfi özönlött be a szobába a két oldalsó ajtón. Túl gyanús volt.. – Ez egyre jobb. – mondtam és elhajítottam a fegyverem.
- Bátor. – szólalt meg a férfi. – Kár, hogy az ellenségem unokahúga. – mondta. – Maga illene mellém.
- Köszi, de... Kihagyom. Maga hozzám képest egy vénember.
- Megölni őket. Azt a cafkát először.
- Nem vagyok cafka.
- Hagyd, majd később elintézed. Kezdhetjük? – kérdezte a nagybátyám, aki már mögöttem állt.
Levette a zakóját és kinyújtva a kezét készen állt a támadásokra. Egy ideig még szórakoztató is volt ezt a sok embert legyőzni, de megjelent a kétajtós szekrény és a társa is. Letaszítottak a földre, ami nagyon nem tetszett.
- Milyen érzés alul lenni? – kérdezte a férfi és az ablak elé támaszkodott.
- Nem tudom. Talán magát kellene megkérdezni.
- Ezt, hogy érted? – kérdezte, mire elkiáltottam magam.
- Ó Roger éhesek vagytok? – A fehér kabátos férfi érdeklődve nézett ránk, amikor a mögötte lévő ablak kitört és két kutya ugrott be rajta. Leszedték rólam a két férfit és oda álltam mellém. Közben megérkezett a rendőrség is, akiket a kintiek riasztottak.
YOU ARE READING
A tetovált fiú /Befejezett/
Romance"Nyakig ki van tetoválva a teste. Utálom az ilyen embereket, de mégis vonz a közelsége. Minden szavára ugrok még, ha azt amúgy meg se tenném. Megbolondulok érte. Egy őrült veszi át a helyemet, amikor hozzám szól. Nem tudok rendesen beszélni csak hül...
