A tetovált fiú /Befejezett/

12. rész - Emlékek

Hüppögve toltam el magamtól.

- Most már jól vagyok.

- Biztos? – emelte fel a kezével az államat és a szemembe nézett. – Nem úgy nézel ki.

- Tudom, de ha most nem teszem meg a következőt, akkor félek, hogy sosem lesz rá lehetőségem.

- Mi lenne, ha leülnénk és nem itt az ajtóban öntenéd ki a szívedet az én erős vállaimon. – mondta és megveregette a vállait, ezzel mosolyt csalva az arcomra.

- 2 évvel ezelőtt volt egy kis összetűzésem ezzel a férfival. Azazelnek hívják a barátai, az igazi nevét én sem tudom. De ő egy drogkereskedő, akit a rendőrök régóta kerestek. És el akartam a barátaimmal hitetni, hogy én is vagyok olyan bátor, hogy megtegyek valami merészet. Ki is szabták a feladatomat, ami nem más volt, mint, hogy találkozzak a férfival. Viszont a dolgok túl jól sültek el. Jóba lettem a férfivel és nem is egy dologból húzott ki engem a testőreivel. Viszont a dolognak több rossz oldal volt. Amikor Mark megtudta, hogy kikkel is barátkozom megkért, hogy hagyjam ott őket, amit én meg is akartam tenni, de Azazel képtelen volt elfogadni, hogy nem akarok hozzá tartozni. Éppen ezért nem egy emberét küldte utánam, ami miatt Marknak önvédelemre kellett tanítania, mert ő nem lehetet velem mindig, de amikor eljött értem én nem tudtam magamat megvédeni. Csak hagytam, hogy bosszút álljon rajtam és akkor, ha apám nem ér haza, akkor megölt volna. Azonnal kihívta a rendőröket, akik, amikor megtudták kiről van szó azonnal a nyomába eredtek. – néztem a fiúra, aki ökölbe szorított kézzel nézte a falat. – Figyelsz rám?

- Igen, csak azon gondolkodom, hogy hogyan ölhetném meg azt a szemetet, úgy, hogy senki se jöjjön rá, hogy én voltam.

- Felesleges lenne vele bemocskolni a kezedet.

- Annak már mindegy, de őt, ha addig élek is kinyírom. – mondta és felállva elindult a bejárati ajtó felé, de elkaptam a kezét.

- Ne csináld.

- Miért véded őt?

- Én téged védelek. Nem akarom, hogy emiatt bajod legyen.

- Túléltem én már ennél rosszabbat is.

- De én nem élném túl, ha valami történne veled miattam.

- Ez csak természetes, hogy megvédelek. – mondta és visszalépett hozzám. – Jól figyelj rám, mert csak egyszer fogom elmondani.

- Oké.

Visszalépett hozzám és a kezével felemelte az államat és mélyen a szemembe nézett.

- Fontos vagy nekem, ezért megvédelek bármi is történjék. Akkor nem fog számítani, hogy neked kid, ha bánt én is bántani fogom őt. Megértetted? – kérdezett vissza.

- Igen. – mondtam és nyeltem egyet. Egy kissé zavarba ejtő helyzet volt. Ilyen közel lenni hozzá...

- Nézzünk egy filmet. – mondta és leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t.

- Rendben. Mit fogunk nézni? – ültem le mellé.

- Nem tudom. Horror?

- Nem bírom a horrorokat.

- Hozzám bújhatsz, ha megijednél. – mondta, de le sem vette a szemét a tv-ről.

Bekapcsolt valamilyen filmet és elkezdtük nézni. Esküszöm, nem vagyok ijedős fajta, de az első 5 perctől kezdve Bruce karját szorongattam. Lehet, hogy az is benne volt, hogy hozzá akartam érni. Ki tudja?

Ahogy vége lett a filmnek Bruce kinyújtózott.

- Angelina.

- Igen?

- Én.. – kezdte, de megcsörrent a telefonja.

Kiment a nappaliból és elkezdett telefonálni. Én elfeküdtem a kanapén és néztem a plafont. Sok minden történt ma. Gyanúsan túl sok minden. Senkinek nem mondtam el hova költözünk. Viszont volt egy kivétel, de ha tényleg ő volt, akkor még közel sincs vége. A családom hatalmas bajban van az én hibáimból. És ezt minél előbb el kell rendeznem még mielőtt valakinek nagyobb baja, lenne akárkinek. Felálltam és telefonom után nyúltam és tárcsáztam. Ha a múltam kopogtat az ajtómon, akkor ki kell zárnom, viszont nagyon be akar rontani az életembe. Ezért ideje szembenéznem vele. Tudom, hogy hatalmas áldozatott fog követelni, de itt az idő.

Elővettem a telefonomat a zsebemből és elkezdtem tárcsázni AZT a számot. Nagyon reméltem, hogy ő volt az, aki elmondta a hol létemet, mert ha nem akkor nagy gáz lesz. Aki eddig kapcsolatba került velem, mindegyikőjük veszélyben lehet az én hibámból. Csak Marknak kellett volna tudnia erről, de nem kellett volna megbíznom abban a lányban. Az idő nem változtat rajta. Ugyan olyan pletykás, mint régebben is volt, de vajon mi oka lehetett rá?