- Ezeket maga gyűjtötte össze? – kérdezte Bruce.
- Igen. Viszont még mielőtt megkérdezed, azért van nála, mert egy bizonyos csoportnak nagyon fáj rá a foga. Még nem tudtuk őket megtalálni, de addig nála lesz. – mondta és visszacsukta.
Visszaültem a helyemre és a nagybátyámra néztem.
- Tudod, hogy miért megyünk Olaszországba?
- Mindenről tudok, ami veled kapcsolatos. – mondta és villantott egy ravasz mosolyt, amitől kirázott a hideg.
- Remek, akkor talán azt is tudod, hogy hol van, akit keresünk?
- Igen. – mondta és elővette a laptopját. – Jelenleg egy hajókiránduláson vesz részt. Az egyik emberünk figyeli. Körülbelül 1 óra múlva fog újra partra szállni. Utána, ha minden igaz visszamegy a hotel szobájába.
- Értem. Mennyi idő mire oda érünk?
- Körülbelül másfél óra.
- Szóval, ha szerencsénk van, akkor még oda érünk, a szobájához még mielőtt elhagyná? – szállt be a beszélgetésbe Mark is. – Milyen izgalmas. Újra együtt dolgozunk Angelina.
- Sajnos ez most nem csak móka. Ha kitudódik valami a nyakláncról, akkor hatalmas bajba fogsz kerülni. – csukta le a laptopot és összefűzve az ujjait előre dőlt és a szemembe nézett. – Biztos, hogy nem kell a segítségem?
- Igen. Teljesen biztos.
- Remek. Akkor most megismerkedem ezzel a Bruce fiúval. – mondta és felé fordult.
- Vigyázz mit mondasz neki. Ha elszólod magad, az egész életedet átlátja. – lökte meg Mark Brucet.
- Rendben.
Elkezdtek beszélgetni, de igazából olyan volt, mintha egy vallatáson lennénk. Oda fordultam Markhoz, aki csak mosolyogva figyelte a jelenetet, majd rám nézett. Tudtam, hogy most jön az a bizonyos kérdés, amire még nem állok készen. És ez nem Bruce hibája, hanem az enyém. Az enyém, hogy nem bízok eléggé magamban és, hogy nincs elég merszem, ahhoz, hogy mindent elmondjak magamról neki. Már készen áll rá, hogy megtudja az igazságot.
- Mikor fogod elmondani neki az igazságot? – kérdezte Mark.
- Nem tudom. Még kell egy kis idő.
Igazság, mi? Talán, ha elmondom, akkor elszalad tőlem és én ezt nem akarom. Hogy mondhatnám el neki, hogy ki vagyok, mikor még magam sem békéltem meg vele. De kezdem az elejéről. A nevem Angelina Raynolds 17 éves vagyok. A szüleim válófélben vannak. A múltam, pedig elég sötét. A legjobb barátomnak nevezet Mark Lewissel a nagybátyámnak dolgoztunk. Különféle céges bulikra, rendezvényekre kellett belógnunk és információt szereznünk. Ugyan ki gyanakodik egy gyerekre. Senki. Nem értettük, hogy miért kellettek azok az információk, de később elmondták nekünk és nem sokkal erre saját szemünkkel láthattuk a világ rossz oldalát. Akkor voltam én 13 Mark pedig 17. Érdekes igaz? Markot a nagybátyám nevelte 18 éves koráig. A szüleit egy olyan csoport ölte meg, amik a Graham vállalat kincsét akarta. Ezek után fogadta be őt Anthony és kitanította, hogy védje meg magát. Mark régóta felnézet Anthonyre így olyan iskolákban tanult, ahol megtanulhatta, hogyan legyen hasznos az ő vállalatában. De soha nem titkárként dolgozott ott, hanem személyi testőrként.
Most így belegondolva Mark az életem része. Olyan, mint egy báty. Éppen ezért kezdtem el róla mesélni, hiszen ugyan annyira fontos az ő háttere, mint az enyém, hiszen szinte egy és ugyan az.
Ahogy leszállt a repülő, azonnal indultunk az adott szállodába. 334-es szoba. Csak ez a szám lebegett a szemem előtt. Nem tudhatnak meg több mindent rólam.
Berontottunk a szobába és az éppen sminkelő nőre törtünk. Eredetileg én akartam őt elkapni, de Bruce megragadta a nőt a karjánál fogva és elém rángatta. Egy kicsit meglepődtem, de utána lehajoltam a földön ülő nőhöz, aki remegve nézett fel rám. Amikor meglátott elakadt a lélegzete.
- Megleptünk Anne?
- Mit keresel itt Angelina? Neked már rég el kellett volna tűnnöd.
- De nem fogok.
- Mit akarsz itt?
- Pontosan jól tudod, miért vagyunk itt. Valaki, aki ismerte a baráti körömet és meg is tudja találni a gyenge láncszemet, az csak te lehetsz. Egy csapat fegyveres férfi? Ezek csak a „barátaid" lehettek.
- Nem tudok semmiről.
- De igen, hiszen valaki rám tört és csak te deríthetted ki, hogy hol vagyok. Megbíztam benned. - Mondtam, mire a nő elnevette magát.
- Jól gondold meg, hogy ezek után kiben bízol meg. Egyszer mindenki beleun, hogy mindenkinek parancsolgatsz. És nagyon jól tettem, hogy elmondtam a titkodat. Bár azt reméltem, hogy megölnek vagy valami.
- KINEK MONDTAD EL? - akadt ki Mark. Hiszen ő is ugyan olyan veszélyben lehet, mint én.
- Nyugodjatok már le. Csak egy embernek mondtam el.
- Mi a neve?
- Egy francia férfi volt. A nevét sajnos nem tudom, de adott egy elérhetőséget. Tudta, hogy ide jössz. - Mondta és a táskájából elővett egy kis borítékot.
- Hogy nézett ki? - Kérdeztem és elvettem tőle.
- Fehér öltöny volt rajta és egy napszemüveg a fején. Furcsálltam is, hiszen télen nem kell napszemüveg.
- Napszemüveg? Az lehetetlen. - mondta Bruce. - Én ismerem ezt a férfit, de nem francia csak Franciaországba költözött ki.
- Ki az? - Kérdezte Mark.
- A bátyám. Ő az egyetlen, aki francia akcentussal tud beszélni és fehér öltönyt hord napszemüveggel.
- Ki vagy te Bruce? - Kérdeztem halkan.
- Ez hosszú. Ha megoldottuk, akkor elmondom. Viszont előbb megölöm a bátyámat. - az öklét a falba verte. - Rá kell gyújtanom. - mondta és kivágtatott az ajtón.
YOU ARE READING
A tetovált fiú /Befejezett/
Romance"Nyakig ki van tetoválva a teste. Utálom az ilyen embereket, de mégis vonz a közelsége. Minden szavára ugrok még, ha azt amúgy meg se tenném. Megbolondulok érte. Egy őrült veszi át a helyemet, amikor hozzám szól. Nem tudok rendesen beszélni csak hül...
