A tetovált fiú /Befejezett/

1. rész - Kezdet

Hanyagul hajítom le a táskámat az új szobám sarkába, majd körbe nézek. Ez lesz a következő lakhelyem, addig, amíg be nem töltöm a 18-at. Jó mi? Új suli, új város, új lakás. Szinte minden új itt csak én ragaszkodom annyira a régi dolgokhoz. Ott hagytam mindent és mindenkit. Csak azért, mert a szüleim újra akarták kezdeni úgy, hogy engem nem kérdeztek semmiről. Csak csináld azt, amit mi akarunk. Körül-belül ezt mondták csak szebben. Viszont én helyből kapcsoltam és bólogattam, mint egy szamár. Bár nem igazán tudtam volna mást csinálni, mivel nem mondhatok ellent, mert én vagyok a jó gyerek. Csak hallanák egyszer, hogy mit is gondolok valójában, akkor biztosan máshogy néznének rám. De nem. Minden úgy maradt, ahogy eddig. Nem tudok ellenszegülni nekik. Valahogy annyira jó lettem, hogy eddig sosem voltam képes nemet mondani nekik, de magamban már ezerszer volt olyan, hogy azt kiabáltam "Nem akarom". És az fájt a legjobban, hogy senki sem hallotta. Senki sem ment meg, mert nincsenek hősök.

- Na? Hogy tetszik a szoba?- jött be apa a szobába, ezzel kirobbantva engem a gondolataimból.

- Nagyon tetszik. – mondtam és újra körbe néztem a szobában. Olyan üres.

- Délutánra ide érnek a bútorok es berendezzük a szobád. 2 nap múlva pedig az új sulidba kezdesz. – mondta felsorolás szerűen.

Sajnos nagyon látszik, hogy egy titkár. Minden dolgot pontokba szedet és időrend szerint sorba rakott. Kiskoromban is mindig ezt csinálta. Mindig kiadta "parancsba", hogy délután 2-től 4-ig Emilyhez megyek játszani, 6- kor vacsorázunk utána egy kis játék is belefér, de mivel nyáron sok a szúnyog, hamar fekvés van.

- Remek. – mondtam és a kezembe levő gitárral leültem a földre és elkezdtem játszani.

Apa bólintott, majd kiment a szobából. Ilyenkor egyedül szeretek lenni, így amikor előveszem, a gitárt mind a ketten kimennek a szobából. Ez egy íratlan törvény lett az évek alatt. Izgi igaz. Pedig nem. Most nem akartam egyedül lenni, de ők ketten csak a munkájukról képesek beszélgetni. Magányos vagyok, nem pedig boldog. Hiányoztak a barátaim, akik ilyenkor mindig mellettem voltak és megvigasztaltak.

Egy kis idő múlva abba hagytam a gitározást, és hátra dőltem a linóleumon, szembe néztem a csillárral és elgondolkoztam azon, hogy mi volt és mi lesz, majd holnap. És azután? Lesz egyáltalán azután? Talán van annyi szerencsém, hogy valami történik velem és nem kell elkezdenem az iskolában tanulni. Szívesebben lennék magántanuló, de anyám híve a társaságnak. Azt hiszi, ha ő jó helyen van emberek között, akkor, majd én is jó helyen leszek, de ez valahogy nem így van.

Fél óra fetrengés után felkiáltott apa, hogy megjöttek a cuccaink. Gyorsan körbe néztem és megpróbáltam újból berendezni a szobámat. Csak ezek után mentem le segíteni, felhordani a dobozokat. Míg mi a dobozokat meg az ilyeneket pakolgattuk le a teherautóról a két férfi behordja a bútorokat. Amikor az enyémek következtem eldobtam mindent a kezemből és elindultam a lépcsőn felfelé, hogy megmutassam, hova és hogyan rakják a bútorokat.

Amikor minden lekerült az autóról elvették a pénzt és elhajtottak. Ott álltunk az utcán egy csomó dobozzal szemezve, majd egy mély lélegzetet véve folytattuk a munkát. Kipurcanva terültem el a szobámban, ahova már bekerült az összes cuccom a szőnyegemet is beleértve. A dobozkupacot néztem percekig, majd felálltam és elkezdtem kipakolni mindent. A könyveket a polcokra, a ruhákat a szekrénybe. Mindent oda ahol volt. Ezt az egyet nem kell megváltoztatni az életemben. Legálabb nem kell keresnem annyit, mintha mindent másik helyre raknék.

Ahogy elkezdett sötétedni, kerestem magamnak egy pizsamát és megkerestem az ágyneműmet. Megvetettem az ágyamat és elindultam fürödni a fogkefém társaságában. Anyáék hajnalig pakoltak, vagyis ezt mondtak nekem. Viszont hallottam, hogy veszekednek. De csak hallgattam. Bár ennek a háznak jobb a hangszigetelése, mint az előzőé, de most is tisztán hallottam, hogy a megcsalás már megint téma náluk. Komolyan, ha ilyen bizalmatlanok, akkor miért nem tesznek ennek a dolognak a végére egy pontot és válnak el. Ha miattam erőltetik ezt, akkor elrontják az egészet.

Másnap reggel folytattam a pakolást. Mikor végeztem büszkén néztem végig az eredményen. Megveregettem a saját vállamat, majd gyorsan lezuhanyoztam, mert eléggé leizzadtam a pakolásban. Felvettem egy másik ruhát és megkerestem anyát.

- Elugrok a városba. - mentem be a konyhába, ahol éppen szorgosan tevékenykedett az édesanyám.

- Minek? - kérdezett vissza azonnal, de nem válaszoltam neki, csak felvettem a cipőmet és elindultam a város irányába.

Feleslegesen magyarázkodtam volna neki, hiszen úgysem érdekelte volna, éppen ezért is nem jött utánam.

Ahogy kiléptem az ajtón és közeledtem a város felé megcsapott azaz igazi nagyvárosi "szag". Hogy ezt a szagot mennyire utáltam már mióta. A csatornavíz és a szemetesek szagának a keveréke... Undorító. A szag ellenére is lassan sétálgattam az utcákon. 1-2 boltba bementem, majd folytattam az utam, ami céltalan bolyongást jelentett. Éppen innivalót vásároltam egy boltban, amikor a sikátorból hangos kiáltást hallottam. Lassan sötétedett így elindultam haza, de megláttam a sikátorban egy fiút, aki sebekkel teli ült a falnak dőlve. Hezitáltam egy kicsit, majd oda léptem hozzá. Kivettem a táskámból egy kötszert, amit csak anya unszolása miatt hordok magamnál egy egész elsősegély dobozzal együtt. Eddig hasztalan volt, de most jól jött, de ezt nem mondhatom el anyának, mert csak azt mondaná, hogy ő megmondta, ami pont most nem hiányozna. Felpillantottam rá, de azonnal elkaptam a tekintetemet ugyanis a srác engem figyelt. A tekintete eléggé ijesztő volt, ezért lehet, hogy nem kellett volna megállnom, hogy segítsek neki, de már késő ezen rágódni. Szótlanul elláttam a sebeit, majd felálltam és elindultam haza, amikor visszanéztem engem figyelt. A teste tele volt tetoválásokkal, amiket gyűlölök. Felesleges az embereknek teletetováltatni a bőrüket. Azok nélkül is érnek valamit. És még verekszik is. Utálom az ilyen embereket. Elgondolkodtak már egyáltalán azon, hogy mit miért tesznek? Nem hiszem, de mindegy is.

Fáradtan sétáltam be a szobámba. Megfürödtem, majd lementem vacsorázni. A táskámba egy füzetet es egy tollat raktam. A régi iskolámban visszaadtam a könyveket, mert itt nem olyanokból tanulnak. Miért is tanulnának ugyan abból... Nem is értem miért.