•Ötödik•

1.2K 84 6
                                    

Este már HongYun-t is a szobájában találtam, így miután be kopogtam és be engedett, neki is oda adtam a belépő kártyát a kitöltendő papírokkal együtt és érdekes módon, ő nem nyafogott amiatt, hogy olyan adatokat is meg kell magáról adnia, amiket nem akart.

Természetesen hozzá is óvakodva mentem be, és jól szemügyre vettem a szobát nehogy el legyen rejtve valami olyan tárgy, amivel bármelyik pillanatban leszúrhat.

- Jungkook-nak már oda adtad? – kérdezte, miközben az utolsó sorokat kezdte tele írni.

- Igen. Téged nem találtalak, gondolom kimentél a boltba – emlékeztem vissza, a pár órával ezelőtti találkozásunkra, amikor is arról érdeklődött a férfi, hogy ki mehet e az épületből.

- Igen, vettem egy pár rágcsát – biccentett fejével a kis asztalra, ami valóban tele volt sós és édes ropogtatnivalókkal egyaránt.

- Ezzel a kártyával mostmár bármikor ki mehetsz. Benne lesz a rendszerben minden, így már nem kell szólnod a portásnak, vagy fel íratnod a nevedet – magyaráztam.

- Rendben – bólintott mosolyogva.

Tekintetét vissza vezette a papírra, majd egy aláírással lezárta az egész procedúrát és a papírlapot felém nyújtotta, én pedig cserébe a kezébe nyomtam a fehér kártyát.

- Kook nem köcsög veled? – kérdezte hirtelen. Pislogtam egy párat, hisz erre nem igazán tudtam mit válaszolni.

- Nem tudom. Végül is nem kedves, de nem is várok el tőle többet – vontam vállat, majd felálltam, indulásra készen. 

- Igen, ő már csak ilyen. Azért vigyázz vele. Ha felmérgelik igazán dühös tud lenni. Nehogy meg üssön véletlenül – figyelmeztetett.

- Kösz, de azt hiszem meg tudom védeni magam – mosolyodtam el kicsit furán.

- Nem is azért mondtam – nevette el magát – Csak, hogy inkább legyél résen.

- Hidd el, mindig résen vagyok – biccentettem egyet, majd tettem két lépést az ajtó felé.

- Nagyon helyes. Sosem tudhatod, hogy melyik sarkon leselkedik rád a baj. Emlékszem amikor kicsi voltam felborultam a biciklivel. Pedig csak egy helyben álltam. Semmit nem csináltam. És nagyon jól tudtam bicajozni. Legalább is azt hittem. Furcsa, nem? – mosolygott, miközben körbe nézett a szobában.

- De – bólintottam egyet helyeslően, miközben értetlenül össze ráncoltam a szemöldökömet.

- Nem tartalak fel, menj csak. Vigyázz magadra.

- Azon leszek – intettem egyet, majd ki is léptem a helyiségből.

Na ez több volt, mint fura. Ez nagyon durván gyanús és eszméletlenül össze zavart. Mármint nem az, hogy felesett a kerékpárral, hiszen az kit érdekel. De hogy csak úgy random elkezd nekem tanácsokat adni, ráadásul ilyenekkel kapcsolatban. De az is lehet, hogy ez volt a célja. Hogy csak össze zavarjon. Na hát sikerült neki.
Az pedig, hogy figyelmeztett Jungkook-al kapcsolatban csak még inkább meg lepett. Nem mondott újat, azt már nekem is sikerült észre vennem, hogy a fiatalembernek gondjai vannak az érzelmei kifejezésével, hisz minden alkalommal, amikor valami olyat mondok, vagy teszek, ami neki nem tetszik, akkor az állkapcsa megfeszül és össze szorítja fogait. Tisztában vagyok vele, hogy mind a két ajándék veszélyes és hogy nem ajánlatos velük huzamosabb időt kettesben tölteni. Mondjuk én ennek ellenére is kimegyek holnap Jungkook-al, szóval inkáb hagyjuk ezt a dolgot.

__________

Reggel szokás szerint a kajáldába vezetett az utam, ahol ki kértem a kajámat, majd le ültem az egyik társasághoz.
Csendben, néha hozzá szólva a beszélgetéshez eszegettem az epres műzlimet, majd a kávémat is meg ittam, mivel úgy éreztem, hogy a felkelésem után elfogyasztott energiabomba mellé szükségem lesz még egy adagra.

I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️Where stories live. Discover now