I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Tizenkettedik•

Délelőtt, amikor beértem a B szárnyba, első utam Jungkook szobájába vezetett. 

Hogy hű maradjak szokásaimhoz, ismételten kopogás nélkül rontottam be. A látvány meglepett. HaJun az ágy szélén üldögélt, Jungkook pedig mellette, bár ellentétben a lánnyal, aki a tévét nézte, Kook a plafont pásztázta. 

- Mondtam, hogy jönni fog - vonta meg a vállát a lány, miután felém fordítva fejét leellenőrizta, hogy ki vagyok. Jungkook felállt és kérdőn nézett rám, én azonban továbbra is HaJun-t bámultam.

- Nem szeretnéd eltolni a seggedet? - vontam fel fél szemöldököm, a lánynak intézve szavaim.

- És ha nem? - támaszkodott meg kezeivel a háta mögött magabiztosan.

- Akkor biztos lehetsz benne, hogy a bordáiddal fogom megfésülni a szőke műhajad, miután péppé vertelek - lettem egyre dühösebb. Hogy van képe a tegnapi után egyáltalán hozzám szólni?

- Gyere - pattant fel.
Indultam is volna meg, ha Jungkook nem előzi ki a kis ribancot és nyomja neki a testét az enyémnek addig, amíg a hátam el nem éri a falat. Jobb kezét megtámasztotta mellettem a falon, a ballal pedig, hogy biztosra menjen a csuklómat szorította. 

- HaJun, menj el - utasította a lányt végig a szemeimbe nézve.

- De... - ellenkezett volna a HaJun.

- Azt mondtam húzz el - szakította félbe mély hangon. A kis csaj fujtatott egyet, majd minket kikerülve idegesen ki baktatott a szobából és be csapta maga után az ajtót. 

- Csúnyán beszélsz - csóválta meg fejét Kook mosolyogva, mire meg forgattam szemeimet. 

- Fogok is még egy darabig - tettem egyik kezemet mellkasára, hogy el toljam. 

- Most el akarsz menni? - vonta fel szemöldökét. 

- Nem. Azért jöttem, hogy beszéljünk - néztem fel rá folyamatosan.

Jungkook ki dugta a nyelvét, hogy benedvesítse kívánatos ajkait, majd sóhajtva elengedte a csuklómat és hátat fordítva nekem leült az ágyára. 

- Egy kérdésem van - tette fel mutató ujját, mire félre biccentett fejjel rá vezettem tekintetemet - Miért kerülsz?

Nagyot sóhajtva lehunytam egy pillanatra a szemeimet, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat.

- Mert megijedtem - vontam vállat.

- Tőlem? - mutatott magára felvont szemöldökkel.

- Nem, hanem úgy ergo ettől a helyzettől - túrtam a hajamba idegesen. 

- Attól, hogy az ölemben ültél? Hozzá teszem, nem elsőre - tárta szét a karjait.

- Dehogy is - ráztam meg a fejemet.

- Hát akkor? 

- Nem tudtam mit akarsz.

- Mármint? - ráncolta szemöldökét. 

- Nem akarok a trófeád lenni - csóváltam a fejemet.

- És nem is leszel - vágta rá rögtön.

- Akkor miért viselkedtél velem úgy? 

- Hogy úgy? Mármint, hogy miért viselkedtem kétértelműen? - kérdezett vissza, mire csak bólintottam egyet. 

Szóra nyitottam a számat, de meg csörrent a telefonom.

- Igen? - szóltam bele, miközben próbáltam elkapni a tekintetem, de mintha le fagytam volna. Elvesztem Kook szemeiben, akinek az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Talán egy kicsit dühös volt és úgy nézett ki, mint akibe bele folytották a szót. Valamit akart mondani, láttam rajta.

- ChaeYeon, nem tudom, hogy hol vagy, de gyere az irodámba, most azonnal - hallottam meg apa dühös hangját.

- Történt valami? - ráncoltam szemöldököm, miközben végre sikerült máshová néznem.

- Majd azt te szépen el mondod – vágta rá mérgesen.

- Mi a baj? – ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Majd meglátod – csapta rám a telefont. Döbbenten csúsztattam a zsebembe a készüléket, majd vezettem tekintetemet a férfira.

- Apa az irodájába hívatott és eléggé rossz paszban van – túrtam a hajamba, mire Jungkook eleresztett egy 'oh'-t.

- Akkor menj - biccentett az ajtó felé sóhajtva.

- Majd még beszélünk - intettem egyet. Ő is mondott valamit, de már nem hallottam. 

Hát nem jutottam előrébb. Körülbelül ugyanott vagyok leragadva, mint eddig. Nem tudom, hogy mi fog kialakulni ebből az egészből.

_______

A szüleim irodájához érve bekopogtam, majd be is nyitottam. Apa, anya és... És HaJun. Ezt nem hiszem el.

- ChaeYeon, megmagyaráznád, hogy mégis mire fel mondtál olyan dolgokat HaJun-nak? - emelte fel szemöldökét apa. Nagyot sóhajtva álltam meg az ajtóban és fontam keresztbe magam előtt a karomat. A lányra tekintettem, aki legalább olyan ártatlan tekintettel nézett anyáékra, mintha ő lenne maga a megváltó. 

- Ő kezdte - vontam vállat.

- Ezt már számtalanszor megbeszéltük - csapott az asztalra idegesen apa, amin rendesen meg is lepődtem - Nem bántunk fiatalabbakat, főleg nem olyat, aki nem rég jött a családba - közölte velem. Legszívesebben elnevettem volna magam. Ő? Az én családomba? Még ha fizetnének érte sem fogadnám be.

- Kérj bocsánatot - tette hozzá anya, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Már miért kérnék? Azt a részt gondolom kifelejtetted, amikor direkt nekem jöttél és provokáltál - néztem a kis csajra, aki erre már csak össze szorította a száját és megszeppent kis kutyus módjára a földet kezdte el pásztázni. 

- Akkor is lehetett volna több eszed - dorgált meg mégjobban apa - HaJun, elmehetsz - szólt oda a ribancnak, aki gyorsan meghajolt, majd el is slisszolt, maga után bezárva az ajtót.

- ChaeYeon - sóhajtott egyet apa - Nem viselkedhetsz így, tudod, hogy benne van az íratlan szabályaink között. Neked is be kell tartanod ezeket, attól függetlenül, hogy a lányunk vagy - magyarázta egy fokkal higgattabban.

- Én be is tartom, az már nem az én problémám, ha valaki nem hagy békén és direkt megpróbál felbaszni - ráztam meg a fejemet.

- Ez nem kifogás.

- Modoráld magad, ezt már megbeszéltük. Ne viselkedj így, a büntetés rád is ugyanúgy vonatkozik, mint bárki másra itt.

- De apa, én nem is csináltam semmit! Ő kötött belém és folyamatosan piszkál és... - folytattam volna, de azt azért csak nem mondhatom, hogy Jungkook-kal is kikezdett, mert valószínűleg leesne nekik, hogy ez engem valamilyen szinten aggaszt.

- Nem nyitok erről újabb vitát - csóválta a fejét.

- Komolyan nem hisztek nekem? - néztem felváltva rájuk.

- De, hiszünk neked, de... - kezdett bele anya, azonban apa félbe szakította.

- Elmehetsz - biccentett az ajtó felé, mire én hitetlenül elnevettem magam, majd becsaptam magam mögött az ajtót. 

Egy kis csitrinek a véleményére jobban adnak, mint az enyémre? És mi az, hogy "családtag"? HaJun soha nem lesz semelyik családom része sem. Ráadásul ebben az épületben egyedül én vagyok az egyetlen családtagjuk hivatalosan. Nem is értem, hogy mikor lett számukra fontosabb egy csapatnyi bűnöző, mint a saját lányuk, aki való igaz, hogy ugyanolyan rossz ember, de a vérük. 
Nem is értettem ezt az egészet, de őszintén, nem is akartam...

___________

Hi everyone! ^^ itt is lenne a folytatás, remélem, hogy tetszett. Ha igen, akkor szavazzatok és írjátok meg véleményeiteket.
Vigyázzatok magatokra és legyetek jók ^^

~Zsuni~