•Harminckettedik•

969 62 7
                                    

Ez a pár nap tényleg rohadt nehéz volt és aszittem' nem élem túl, de szerencésre volt egy támaszom, akiért nem is lehetnék hálásabb. Minden nap mondott valami biztatót, ami motivált és hatékonyan tudtam végezni a munkámat, amit a szüleim a távollétük alatt kitűztek nekem. Sok volt, ez tény, főleg, mivel én ezt egyedül csináltam, de ha nem figyeltem oda, hamar eltelt. 

Minden nap, miután végeztem, beugrottam Kook-hoz, aki az esetek többségében a változatosság kedvéért póló nélkül várt. Nem mondom, hogy nem akartam leteperni már az első alkalommal, de most csak még jobban kísértésbe estem, mivel már együtt vagyunk,  így "hivatalosan" is hozzá érhetek. Természetesen kihasználtam és gyakran simítottam végig tetoválásokkal díszített felsőtestén, amit mindig egy pimasz mosollyal díjazott. 

- Vége - rontottam be Jungkook szobájába az utolsó napomon, amit még egyedül kellett végig vinnem, ugyanis a szüleim ma érkeznek meg.

Kook az ágyon feküdt, ezúttal azonban pólóban, és a telefonját nyomkodta, érkezésemre viszont felém kapta fejét.

Ledobtam a táskámat a földre és mellé vetettem magam, majd automatikusan lehunytam szemeimet.

- Elfáradtál? - süppedt be jobban mellettem a matrac, ebből pedig arra következtettem, hogy Kook közelebb csúszott.

- Ühüm - biccentettem egyet.

A következő pillantban megéreztem a férfi ujjait arcomon, miközben finoman cirógatják bőrömet. Kellemes érzés fogott el, és válaszképp mosolyra húztam számat. Fülem mögé simított egy tincset, majd egy puszit nyomott arcomra, ami csak mégjobban megmosolyogtatott. 

- Mikor jönnek a szüleid? - könyökölt fel félig, hogy lásson.

- Ma - támasztottam meg én is magam.

- Akkor holnap már nem lesz semmi dolgod? - kérdezte.

- Szerencsére nem. Szóval kurvára nem fogok korán jönni - csettintettem egyet idegességemben, mire halkan elnevette magát. 

- Mi van mostanában HongYun-nal? Nem is hallani felőle semmit - kérdezte.

- Addig jó - tettem efel egyik kezemet - Egyébként nem tudom mi van vele, a napokban nem is láttam, de szerintem semmi különsöbb baj nincs. Most, legalábbis - tettem hozzá gyorsan.

- Én sem látom gyakran, pont ezért kérdeztem. Akkor sem lepődnék meg, ha szövetkezik másokkal - forgatta szemeit.

- Kinézed belőle? - vontam fel fél szemöldököm.

- Ki hát - vágta rá habozás nélkül.

- Majd meg kérdezem tőle, hogy mit csinált a napokban - vetettem fel az ötletet.

- Majd inkább én - mutatott magára.

- Na nem - ráztam meg a fejemet határozottan - Megint össze verekednétek és nem vagyok hajlandó megint ugyanazt a protokollt eljátszani veletek - vázoltam fel neki.

- Hozzá sem nyúlok - emelte fel mindkét kezét védekezésképpen.

- Akkor sem! Megtíltom, mint főnököd és mint barátnőd is - figyelmeztettem, mire elmosolyodott.

- Csak nem féltesz? - hajolt közelebb, mire az én arcomra is ki ült egy görbület.

- Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem - válaszoltam neki selytelmesen.

- Akkor ezt egy igennek veszem - bólintott egyet, majd jobbját tarkómra vezetve közelebb húzott magához és egy csókba invitált. Finom ajkait ízlelve elfogott az eufória és egész lényemet átjárta, többször is, ami miatt felébredtek a kis gyilkosok a gyomromban és belülről próbáltak szét szedni. Nyelve találkozott enyémmel, ami miatt bele kellett túrnom a hajába, a hirtelen ért adrenalinbomba miatt, amit a férfi közelsége okozott. 

I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️Where stories live. Discover now