I. Piszkos Meló [JK ff] ✔️

•Negyedik•

Már több, mint egy hete itt vannak a Halottak volt tagjai, akik legnagyobb meglepetésemre semmi rosszat nem csináltak még. Azt hittem, hogy már az első pár napban össze kapnak valamin, de egyelőre még tartják magukat, aminek örülök. A szüleim termesztésen nem gondolták meg magukat, a két férfi továbbra is marad nálunk, ami viszont annyira már nem vidámít.

Senkivel nem kerültek össze tűzésbe, mivel nem nagyon beszélgetnek egy itt dolgozóval sem. Étkezéseknél is külön ülnek, de egymástól persze olyan távol, amilyen távol csak lehet.

Én pedig örültem neki, hogy semmilyen feladatom nem volt már velük és még csak véletlenül sem futottunk össze a folyosón, annak ellenére sem, hogy sokat járkáltam át a B szárnyba.
Azonban egy ilyen szerencse nem tart örökké, nem de? Hát persze, hogy nem.

Épp a heti menü sort vittem a kezemben, amikor szembe jött velem HongYun. A férfi kedvesen elmosolyodott és láttam rajta, hogy esze ágában sincs tovább menni, anélkül, hogy ne váltana velem egy pár szót.

- Hogy, s mint ChaeYeon? – kérdezte zsebre vágva mind két kezét.

- Meg vagyok. Na és te? Sikerült már valamennyire beilleszkedni? – érdeklődtem.

- Igen, fogjuk rá – bólintott.

- Jungkook-ról tudsz valamit? Egy ideje már nem láttam.

- Nem. Valószínűleg a szobájában van, vagy lent az edző teremben – vont vállat.

- Értem. Te körül néztél már?

- Igen, már a közösségi szobában is voltam. Jó fejek az itt dolgozók – mosolygott.

- Igen, azok – értettem egyet.

- Holnap szeretnék ki menni, de nem tudom, hogy szabad e, illetve, hogy kell e engedélyt kérnem – gondolkodott.

- Természetesen szabad – bólintottam - Nem nevezném engedélynek, de ha el szeretnéd hagyni az épületet, akkor a portán fel kell írnod a nevedet egy füzetbe és fel kell mutatnod a kártyádat. Fel lesz jegyezve a távozásod és a vissza érkezésed időpontja is - magyaráztam el neki a dolgokat.

- Áhh, értem – világosodott meg - Köszönöm - mosolyodott el.

- Szívesen – bólintottam egyet, majd egy kicsit meghajoltam és indultam is tovább a dolgomra.

Az irodámba lépve ledobtam azt a pár darab papírt az asztalra, amit a menzáról hoztam, majd le véve a mellényemet, helyet foglaltam a székemben.
El kéne vinnem a belépő kártyákat a két ajándéknak, csak hát HongYun valószínűleg eszik, Jungkook pedig Isten tudja merre járkál.
Anyáékkal is beszélnem kéne és a dokit is meg kéne látogatnom.

Felálltam és elindultam, hogy ebben a sorrendben el tudjam intézni a dolgaimat.
A B szárnyba érve a portán magamhoz vettem a kitöltendő paksamétát és a két kártyát, majd az emeletre indultam, hogy oda tudjam adni nekik.

HongYun-t nem találtam a szobájában, Jungkook viszont három kopogás után egy 'mi a faszt akarsz?' fejjel ki is nyitotta az ajtót.

- Meg jöttek a belépő kártyák – léptem be mellette a szobába, majd, mintha otthon lennék le ültem az asztal szélére és hanyagul az ágyra dobtam két darab papírt és egy tollat.

A férfi legalább úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Végül is nagyot nem tévedett, de neki személy szerint senkijét nem öltem meg.

- Először is az asztalon nem szokás ülni. Másodszor pedig még mindig idősebb vagyok – forgatta meg szemiet, majd le dobta magát a puha matracra, kezébe fogta a lapokat és össze ráncolt szemöldökkel el kezdte olvasni.