Saviour [Befejezett]

48.rész

márc.19

Bágyadtan sütött be a napsugár az ablakon, Ash feje a hasamon nyugodott, karja ugyanott foglalt helyet. Haja épphogy elérte a nyakam, bőven elég volt, hogy az zavar, de nem akartam felkelteni, annyira békésen aludt. Elevenen égtek a tegnap este Ashtől hallott szavak az agyamban. Halkan szuszogott, mint egy kisgyerek és amilyen pózban aludt, az csak még édesebbé tette az egészet. Az éjjeli szekrényről lekaptam a telefonját és a frissen kattintott képet beállítottam a hátterének. Csak nem lesz olyan nagy tragédia...

-Szépjóreggelt Ashy --mondtam neki amikor kicsit szorosabban ölelt magához-- sokáig aludtál, talán rosszat álmodtál ismét?
-Azthiszem. Hiszen általában nem ilyen pozícióban szoktam felkelni.
-Igaz... Mit álmodtál?
-Nem tudom --kicsit még szorosabban bújt hozzám-- de borzalmas volt. Nem akarlak elveszíteni.
-Mit csinálnál akkor?
-Nem tudom. Talán örökké szomorú lennék onnantól, és vagy a drog, vagy az orvosok tartanának életben. A banda szétesne, ami mégjobban elszomorítana nemcsak engem, mindenkit. De ha engem kérdezel, én nem tudnék sokáig nélküled élni, ha tudom, hogy már megszűntél létezni.
-Te magad mondtad, hogy öregen, de együtt fogunk meghalni; nem tudom, emlékszel-e erre még.
-Persze, hogyne, csak....rossz ilyenekre gondolni.
-Akkor ne gondolj.
-Néha sem? --fúrta a fejét a nyakamba.
-Nagyon ritkán, talán szabad.

Fekvő helyzetben nyúlt a telefonjáért, amit el is ért, mert közel volt az éjjeli szekrény.

-Most csináltad igaz? --kérdezte, visszatette a telefont és felült az ágyban, de továbbra is ott maradt, így át tudtam ölelni hátulról úgy, hogy Azon a bizonyos tetováláson ölelhettem át, amit annyira szeretek.
-Ja, nemrég. Gondoltam csinálok egy új hátteret, a régi...régi volt már.
-Most mi bajod volt a régivel? Ott mosolyogtál a képen mellettem.
-De ez cukibb...Hát nézd már meg...
-Ez akkor lenne cukibb ha helyet cserélnénk, mert ez az én telóm és látom magam eleget a telefonom nélkül. Akarom mondani, cuki a kép, de a tiéden jobban mutatna.
-Hmmm...
-Ne tagadd, látom rajtad, hogy elfogadtad az ötletem.
-Örülsz most, --mondtam továbbra is Asht ölelve-- hogy bevallom, hogy igazat adok neked?
-Egy picit.
-Tudod mit találtam ki Ashy?
-Nem. De nyugodtan mondd el.
-Mit szólnál ahhoz ha --felálltam az ágyból és a szekrényhez léptem-- csak mi ketten el lennénk egymásnak valahol? Egész nap? Mást sem csinálnánk, csak az ágyban fetrengenénk egész nap, pizzát ennénk, filmeket néznénk, meg miegybek... Mit szólsz?
-Nem rossz, nem rossz ötlet, én totális mértékben benne vagyok. Egy feltétellel.
-Naés... --beharaptam ajkamat az esetleges válaszok miatt-- mi lenne az? --Szeme villant, majd a vékony ajka arra a bizonyos, bugyiolvasztó mosolyra húzódott, amihez egy bizonyos nézése társult hozzá.
-Tudod te azt, ha eléggé gondolkozol. ...és azt is tudom, hogy hol lesz az a hely.

Nabazdmeg...Ezt baszhatod...Vagy...Ó a szentségit, miért akarom én ezt? Mert szeretem. De...ha most fog megtörténni akkor az pont úgy fog kijönni, mert észre sem fogják venni, max. a szemfülesek, de azt meg meg lehet cáfolni. Onnantól kezdve fél hónapig... Mit aggódsz te? Innentől számítva két hónap az május 19-20 és akkora a vizsgák is lementek, tán már Magyarországon is leszel. De mi van akkor ha mégsem fog neki örülni? Mi lesz akkor? Gondolataimból Ash szólongatása zökkentett ki.

-Minden oké? Mintha kicsit aggódtál volna valamiért...
-Rendben vagyok, pusztán csak elgondolkodam valamin.
-Azt láttam.
-Elmondod? --Közelebb jött és átölelt-- Tudod, nekem bármikor elmondhatsz bármit. Nekem te vagy a fontos.
-Elhiszem, hogy fontos, vagyok, de nem fogom elmondani.
-Ha nem, hát nem. De induljunk, még ma oda szeretnék érni.
-Hová megyünk?
- Nem tudom, hogy mennyire akartam ezt mondani, de meglepetés lesz és be fogom kötni a szemed, annak elkerülése érdekében, hátha megjegyeznéd.
-Kendő? Legalább a te kendőddel fogod bekötni?
-Melyik másikkal kötném be egyébként? Comáéval? Na, készülj el, reggelizz meg, aztán megyünk is.

Mondta, majd ahogy volt, egy szál gatyában lement a konyhába, amikor a tusvonalam kellős közepén tartottam, akkor jött be két bögre kávéval. Egy ideig türelmesen vizslatott, aztán kissé türelmetlenkedett.

-Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak, de ha menni szoktam valahová, akkor egy cicaszemet minimum fel szoktam tenni.

-Azt hiszem... ezt már megszokhattam volna. De mondtam már, hogy smink nélkül is gyönyörű vagy? A mosolyod a legszebb smink. Neked nem kell megerőltetned magad, ahhoz, hogy szép legyél Sophi.
-Persze, de valld be magadnak, hogy egy attraktívabb nővel te is szívesebben mutatkozol, mint minden férfi.
-Helyesbítek. Számára attraktív nővel. Ami változik, az a korom előrehaladtával az az attraktív kifejezés jelentése.
-

Akkor én most mi vagyok?
-Napom és csillagom. Oldalbordám, társam, párom.
-Komolyan is gondolod?
-Persze. Hiszen mi másért küzdöttem volna? Dani és társai csak fasznak használtak meg a pénzem vitték. Míg te? Merőben más voltál... Érdekelt, miért voltál más; miután megismertelek, csak mégjobban szerettelek.
-Ahem, azt a félre lépést is beleszámoltad? Amikor több hétig alig szóltunk egymáshoz?
--Zavartan vakarta meg a tarkóját--
-Nem tudom hová tenni. Túlságosan is szégyelltem magam. Azt hittem, ha iszok... Nem lett jobb.
-Ne korhold magad. Rég volt, elmúlt, engedd el.

Reggeli után valóban úgy történt minden, ahogyan Ash mondta. Beültünk az autóba, a kendőjével finoman bekötötte a szemem, majd elindultunk. Én óráknak éreztem amíg ő mindvégig szóval tartott egészen addig amíg meg nem érkeztünk. Aztán kiszálltunk az autóból, ő mögém jött és leoldotta a kendőm.

-Ezzel kötöznélek az ágyhoz, ha nem tudnám, hogy szereted a durva szexet, --lebegtette meg az orrom előtt a kendőjét-- de nem is ezt akrtam mondani.
-Ez a tiéd? Ez a kis ház?
-Heh, nagyobb mint hinnéd és a hálószoba se utolsó, nekem elhiheted.
-Akkor ez egy pihepuha, nagy francia ágyat takar amin...?
-Eltaláltad. Bemegyünk vagy csak itt állunk?
-Egyedül te vagy az Ash aki...
--ajkam beharapva pillantottam le az ágyékára-- áll.
-Feszít --mondta haláli nyugalommal-- szóval haladjunk befelé oké?

Esélyem sem volt elfutni, mert mire észbekaptam, felkapott menyasszonyi pózba, majd úgy vette ismét birtokba a kis erdei faházacskáját és azzal egyetemben az én számat mihelyst belépett az ajtón. Szemében ott parázslott a vágy, ami nem maradt nyomtalanul, kezdve azzal, hogy kíméletlenül megszívta a kulcscsontomon lévő, amúgy is érzékeny bőrt. Utána lassan minden ruha lekerült mindkettőnkről egyaránt; igaz, az egész nappali teli volt szétszórt ruhákkal. Az ágyon kíméletlen harcot vívtunk; megszámolni nem tudtuk kin hány darab szívásnyom éktelenkedett mire mégjobban felhevültünk. Az egyszerre érdes és puha ujjai finoman puhatolóztak a lapockáim környékén, testéből egyszerre áradt a meleg és a vágy, hogy voltaképpen mennyire akarta ezt. Gyakorlatilag egy pillanat alatt ki tudta volna oldani a melltartót, azonban szokásához híven játszott vele egy ideig. Itt fent is, miközben csak annyira vált el az ajkaival az enyémtől, hogy levegőt vegyen. Lent viszont...más volt minden. Leginkább hő. Van egy mondás, hogy szexben, szerelemben, háborúban mindent szabad. Így némi túlzással beleeresztettem a karmomat a hátába, aminek a következménye egy durva csók és még gyorsabb...helyzetváltás volt.
Óh Ashley... Óh...
Nem kiméltem őt, ő se engem, de Így is fantasztikus volt.