27/1 rész

132 10 0
                                    

Június 15

-Sophi. Sophi.. Sophi... Sohphia.... Kelj fel. Lassan mindjárt dél.
-Elárulnád mit tervezel? - kíváncsiskodtam, mert láttam, hogy sumákol valamit.
-Meglepetés lesz. Majd nyáriszünetben. - kacsintott huncut mosollyal.
Megforgattam szemeim, mert hiába húztam, faggattam volna mik a szándékai aznapra, egyetlen árva szó nélkül maradtam volna bánatomra.

Egy érzéki csók után libabőrösen követtem álmaimat a konyhába, ahol a többiek mind rám figyeltek. A sok tekintet hatására azonnal Ashleyt kerestem, aki elpárolgott mellőlem, de pár pillanattal később vissza is tért két bögre kávéval. Nem adta ide a másikat, csupán a társaság felé nézett. Titkos pillantások cikáztak oda vissza az asztal felett, zavarba hozva engem. Andy ellökte magát az asztallaptól és félszeg mosolyával közelített felém, amivel lányok, nők, asszonyok, akárki karjába zuhanna örömest. Két lépés távolságot megtartva, zsebre dugta kezét, majd megvakarta tarkóját, mint akinek még most is kattog az agya valamin.

-Azon gondolkoztam, ilyenkor mit kéne mondani annak a lánynak, aki nap, mint nap boldoggá teszi a legjobb barátomat. Mennyit változott amióta betette ide mindkét lábát. Magányos, szomorú, remények nélküli. Viszont most nagymenőnek számít köztünk, aki hajlik arra, hogy fejmosást adjon nekünk ha valami eszelős dologra adjuk a fejünket. Te vagy a mi második anyánk. Öt gyerekkel élsz együtt, hogy bírod az iramot? - kérdezte kacérkodva.
Mosolyogva ingattam a fejem.
-Aki előttem áll, egy nagyszerű nő. Megérdemel a barátaitól jópár bordaropogtatós ölelést, kezdve velem. - közelebb lépett, ezt követően lehajolt és átkarolta a derekam.
Viszonoztam az ölelést.
Miután kiegyenesedett, harminckét fogas vigyorral kívánt boldog szülinapot.
- Ezt a beszédet meddig írtad? - kíváncsiskodtam.
- Oh, hosszú éjszakákon át fent maradtam miatta. - fújta ki a levegőt és törölte le a nem is létező izzadság cseppjeit homlokáról.
- Szóval ma reggel, mi? - nevettem el magam.
- Hát igen, de nehogy azt hidd, amiatt, mert elfelejtettem, csupán spontán, kevésbé mű, sokkal inkább szívből jön. Részemről ennyit az érzelgősségről, így is romlott a rosszfiús imidzsem elég csúnyán.
-Hey - ököllel egy kisebbet beleütöttem a vállába, annak a nemtetszését hallhattuk az imént.
- Na gyere ide. - tartam ki még egy ölelésre a karomat.

Sorba jöttek a srácok, barátnőik és feleségeik. Már idejét sem tudom mikor kaptam ennyi szeretetet.
Talán soha. Tanakodtam el, de nem szeretném, hogy lássák rajtam az emlékek feltörekvését, így későbbre hagytam ezt a témát.
Igazán boldog vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körbe.
Mind annyira ideillőek, mintha mindig is így éltünk volna.
Felhőtlenül, egy családként.

-Köszönöm mindenkinek. Talán még soha nem kaptam ennyi szeretetet és támogatást. Ti vagytok a legjobbak.

Most önkéntelenül is mindenkit végig pusziltam, de Ashleynek egy csókot adtam, amibe minden érzelmem belesűrítettem. Ő csak mosolygott, majd megadta, amire kértem.

Mivel tudták, hogy nem vagyok oda a nagy felhajtásért, csendben, barátiasan elintéztek nekem egy szép napot. Amely csak addig tartott, amíg meg nem pittyent Ash telója.
Üzenet Dani_Divine-tól
Ah, szóval ő az, akiről Ash beszélt a nagyanyjának. A pénzére éhes ribanc...
Visszajöhetek hozzád cica?

Nem.

Miért nem? Úgy tudtam bármikor visszajöhetek.

Rosszul tudtad. Soha nem jöhetsz vissza.

De miért?

Mert sok dolgom van. Veled ellentétben én majd megpusztolok a munkába. Tudod, van egy bandám és...

De visszajöhetek? Miért kid van? Melyik névtelen ribancra cseréltél le?
Hallod?
Válaszolj!
Ashy...

Saviour [Befejezett]Where stories live. Discover now