Saviour [Befejezett]

32.rész

Másnap reggel felvettem a fekete blúzomat, mellé a szintén ugyanolyan színű szoknyát és harisnyát. A sminkkel nem is bajlódtam, mert fölöslegesnek véltem. Volt még egy kevés idő reggeliig, így leültem egy babzsákra és néztem Asht, aki a takarót ölelte mintha én lennék, ajkai egy icipicit elnyíltak és mindezektől úgy nézett ki mint egy nagyranőtt gyerek. Az most mindegy volt, hogy hány éves volt, mi a foglalkozása, ha van tetkója akkor milyen, mennyi és hol, Ő Volt. Aki minden bajom, nyavajám, szokásom, negativitásom ellenére ott áll mellettem és támogatott.

-Szívem, mostmár ideje lenne lassan felkelni, hasadra süt a nap.
-Nemakaroook... --egy kicsit sem férfiasan nyávogott-- miért pont nekem kell felkelni?
-Rajtad kívül mindenki felkelt félig meddig. Jinxx például kómásan szürcsöli a kávét, Jake majdnem nekiment a fürdőszoba ajtajának.
Azt hiszem, tojás és bacon lesz reggelire...nem vagyok benne teljesen biztos. Lehet hogy csináldmagad szendvics lesz. Aztán tízkor mise, utána meg...
-Halotti tor és temetés. Tudom. Csak lustálkodtam, ha adsz tíz percet akkor együtt mehetünk le enni.

Csendben és lassan öltözött fel. Először egy fekete farmert ami mentes volt mindenféle szaggatástól, oldallánctól, koptatástól és társaitól; egy rövidujjú szintén fekete inget, valamint bőrmellényt és egy elegánsabb cipőt. Párszor végighúzta a fésűt lassan zsírosodó haján majd lófarokba kötve azt fordult felém. Még így is gyönyörű volt nekem, amikor nem volt leginkább boldog...

-Megyünk?
-Azt hittem te vagy éhes Ashy.
-Nem, nagyon nem.
-Pedig valamit enned kellene szívem.
-...

Némán ballagtunk le az ebédlőbe ahol szinte mindenki ott volt, Anne éppen telefonon intézett valamit, a srácok halkan beszélgettek, ami ritkaságszámba ment. Érkeztünkre felénk fordították a tekintetüket és látszott rajtuk, hogy nemigazán tudtak aludni, az már más kérdés, hogy miért.

-Sokan leszünk ebédkor... Segítetek majd kipakolni?
-Akár most is.
-Mit hová pakoljunk Anne?
-Hát az asztalt ki kell majd bővíteni, hozni kell be székeket, meg terítőt. Ash majd megmutatja hol vannak.
~~
A misén voltunk egy páran, a halotti toron mégtöbben, de a temetésen igazán sokan voltak, legalábbis nekem. Bent a ravatalozóban csak páran voltunk; Anne Ashley vállán, én mellette, CC és Jake az ajtó közelében, Andy Jinxx mellett velünk szemben. Néhány nagybáty, unokahug, Nick, rokonok és ismerősök, Ash nagyapjának még élő barátai. Ha lehet olyat mondani, hogy szép számmal voltunk, akkor igen, szép számmal voltunk. Láttam én mindent amit láttam. Azt a vékony falat ami bármelyik pillanatban leomolhat, a srácok lassú járkálását egymáshoz, ha mondani akartak valamit egymásnak, Asht aki csak néha sóhajtozott, Nicket csendben, egy szőke derekamig érő kislányt, aki Ashley lábát ölelte át, amikor az anyja mellém állt. Nemsokkal a temetés kezdete előtt lezárták a koporsót, ami egyébként valami vöröses színű fából készült. Végül jött a pap és elkisértük Ash nagyapját az utolsó útjára... Amikor leföldelték az egészet és a virágokat is beledobták a sírba, visszahelyezték a szürke márványlapot a sírra, láttam, ahogy Ashley azzal küzd, hogy visszatartsa valamennyire, holott...nem kellett volna, de szive joga, mit szeretne csinálni.
Mikor végeztünk és Anne is úgy gondolta, hogy ő is menni akart, mindenki beült a maga autójába, CC és Jake Nickel utazott hazáig. Ott akkor mindenki elpakolta a maga adagját a maradékból és hazament, így maradtunk nyolcan. Csendben, magunknak. Ashley levette a ruháit, helyette egy vászon térdnadrágot vett fel és felült az ágyra, törökülésben. Aztán a hátára feküdt, majd üres tekintettel bámulta a plafont, még akkor is, ha én is felkuporodtam.

-I wonder how to move on, from all I had inside, place my cards upon table, In blood I draw the line, I've given all my pridee...
-...
-It's killing me, killing me
-Dead and gone what's done is done.
-...
-Dead and gone what's done is done...
-Not alone in forgiving, the faitful and the blind, innocence is forsaken. I leave 'em all behind, and then I see that angels never ide
-Angels never dieee...
-...
-So goodbye agony...

Nagyot sóhajtott, majd fordult egyet, most nekem háttal. Ismét láttam az általam univerzumnak elkeresztelt hátát, amely most enyhén rázkódott... Jobb ötletem nem lévén, megkocogtattam a vállát, mire ő a másik oldalára fordult, pontosítva rám. Szótlanul simogattam a szabad kezemmel a hátát, miközben ő szépen lassan megnyugodott és elaludt a karjaim közt. Később én is lentebb csúsztam, hogy a fejünk egy vonalba kerüljön. Ahogy lassan csend telepedett a lakásra, úgy merültem álomba Asht ölelve. Álmában nem tudom mit csinálhatott, de felkeltem rá. Csak úgy folyt róla a víz és némán nézett bociszemekkel, az ágyon felülve.

-Rosszat álmodtál Ashy... Gyere itt vagyok, nincs semmi baj. Nyugodj meg...
-...

Lassan lehunyta barna szemeit és legördült jópár könnycsepp az állára, amit a lehető legfinomabban felitattam a pizsama pólómmal. Szóval ebből az lett, hogy most helyet cseréltünk... Én lettem a lelki támasz, amit egyáltalán nem bántam, csak fájt ilyen állapotban látni... Végül csak visszaaludt nagysokára és ismét szorosan ölelt. Az éjszaka hátralévő része csendben telt el, részemről főleg. Csak hallgattam a kintről beszűrődő hangokat. Reggel sokkalta később keltem mint Ash, aki némán, üres tekintettel nézte a plafont, miközben a kezeit a derekamon nyugtatta.

-Meddig szándékszol maradni?
-Nem sokáig...Nick itt marad nagyival, meg a többiek is. Én nekem mennem kell, de majd most nem Los Angelesbe megyünk, hanem Nashvillebe.
-Akkor majd megmutatod a.... Várj, nem költözhetünk most azonnal hozzád. Be kell fejeznem a sulit és állást is kell majd szereznem, nem szeretnék a pénzeden élni.
-Hiszen eddig sem éltél a pénzemen.
-Jó de dolgozni akarok. Az viszont más kérdés, hogy hol. Talán tetoválóként, vagy grafikusként esetleg ruhatervezőnek... De ahhoz nem érzek sok tehetséget.
-Aha, mégvalami?
-Nem hiszem. Akkor ma mit csinálunk?
-Nem tudom, mit kellene?
-Lehetne. Mondjuk... Lovagolni arra az isten háta mögötti helyre.
-Legyen egy verseny. A vesztesnek egy hétig teljesítenie kell a győztes kéréseit.

Láttam az összhangot a férfi és a lova közt, ismét abban a vágtában, ami keserédes volt.
Fej-fej mellett vágtázni jó dolognak tűnt, mert elterelte Ashley gondolatait, legalább is egy ideig. Végül megállt és utólértem én is. Megbeszéltük a teendőket, majd vissza vágtattunk és összepakoltunk a holnapi indulásra. A további hátralévő időnkben az ágyon és egymáson hallgattunk egy full random elindított zenéket, egészen halkan.  Másnap tíz körül búcsút mondtunk Anne-nak és ki-ki a motorján, vagy a másik motorján elindult vissza Los Angelesbe. Csak este értünk haza, de így is meg kellett állni háromszor tankolni, kétszer meg pihenni, így mikor hazaérkeztünk egy gyors vacsora után be is dőltünk az ágyba. Ash egyszercsak az éjszaka közepén álmodott. Dőlt belőle a víz és nagyon remegett, de nem kelt fel, csak vergődött szegény; fölráztam az álmából, kissé könnyes bociszemekkel nézett rám, majd mikor realizálta, hogy csak én ölelem át a derekánál, nagyot sóhajtott, majd a nagy busa fejét a nyakamba fúrva aludt el végleg.