49.rész

68 7 0
                                    


...némi túlzással beleeresztettem a karmomat a hátába, aminek a következménye egy durva csók és még gyorsabb...helyzetváltás volt.
Óh Ashley... Óh...
Nem kiméltem őt, ő se engem, de Így is fantasztikus volt.

Márc.20

Reggel Ash mellkasához gömbölyödve találtak volna meg, ha kerestek volna. Ujjaim a derekán nyugodtak, lábaink még mindig ugyanúgy, összefonódva. Ő már ébren volt, én még nem, amiben az volt a szép, hogy lassan elkezdte simogatni a hajam. Azzal a rá jellemzőn reggeli, halvány, de szeretetteljes mosolyával várta ébredésem. Fél órával később fel is keltem.

-Kipihented magad?
-Jézus! Ezt mind én műveltem tegnap? Dehát ezek még mindig szivárognak...Had fertőtle...
-Eszedbe se jusson. Tudod milyen jól esett?
-Azt mondod?
-Azt.
-Még mindig nem tudok lábra állni... Ash, meddig voltunk mi fent egyáltalán?
-Hát aznap reggel volt egy menet, délben és este is, úgy nagyjából hajnali háromkor véglegesen elcsendesedtünk és most nemsoká dél.
-És te fel sem keltél idáig az ágyból?
-Előtted egy fél órával keltem fel.

Visszafelé az úton még mindig bágyadtan pislogtam és meglehetősen vágytam a férfi ölelésére, hiába, hogy aznap szinte ki nem mozdoltunk a faházból. Rámjött a szóródás és csak beszéltem és beszéltem és beszéltem arról, hogy mennyire szeretném őt újra átölelni, holott ezt ő is tudta. A laza póló szemmel láthatóan zavarta a hátát, így egyszer megállt és lekapta magáról a pólót, még mindig rossz volt ránézni a hátára.

-Biztos vagy benne, hogy nem kell lefertőtleníteni?
-Majd ha hazaértünk, akkor lefertőtlenítheted ha annyira szeretnéd. Nem hagy nyugodni igaz? Ha azt hiszed, fájt, annyiszor fogom mondani, neked, ahányszor kell: jól esett. Mellesleg öt perc és megérkezünk.
-Komolyan?
-Igen. Nagyjából egy fél órára elszundítottál.
-Mert még mindig nem tértem magamhoz.
-Régen mondtad már ezt...

Mosolyodott el, majd mindketten egyszerre kezdtünk el nevetni.
Szívből jött a részéről is, így nem volt meglepő, hogy egy-két csepp könny kicsordult, mert olyan jóízűen tettük mindezt. Akkor is ott játszott a pír az arcomon, amikor egyhén remegő lábakkal benyitottam a házba, ahol az egész banda lakott.

-Milyen szép a hátad Ash, tán beledőltél egy tövisbokorba?
-Majd akkor szólnál be Biersack, ha a tiéd különb lesz. Márha mered venni a bátorságot és vadabb tempót diktálsz.
-Mindenki tudja, hogy egy pornóstáb fantáziájával vagy megáldva.
-Nemcsak a fantáziájával...
--kacsintott rám, mert időközben kimentem a mosdóba, hogy magamhoz vegyem Ash hátán éktelenkedő sebekhez szükséges fertőtlenítőszert-- hanem tehetségével is.
-Szívem, jössz vagy tényleg a pöcsötöket fogjátok méregetni?
-Ugyan miért méregetném? Tudja mindenki, hogy az enyém a legnagyobb.
-Ahogy gondolod Ashy...
-Jólvan! Nyertél! Megyek!
--kiáltott utánam és sikerült Andy utolsó mondatát elcsípnem, amire a férfi úgy oltott vissza, hogy Andy csendben maradt--
Itt vagyok.

Mosolygott kedvesen, majd hasra feküdt az ágyon és hagyta, had dolgozzak rajta. Ami nem is tartott olyan sokáig, mert hála istennek, nem volt túl mély. Ezek után felvett egy pólót, majd kiült a nappaliba egy takaróval.

-Gyere...úgy is ezt akartad nem?
-De...megyek már.

Szépen odakucorodtam az ölébe és hagytam, hogy betakarjon, simogassa a hátam, a hajam miután megtaláltam a legkényelmesebb pozíciót. Hagytam, hogy azt csináljon amit akar, mert megbíztam benne. Ő meg... Elaludt. Szóval, ott ketten, a kanapén egymás ölelésében szundiztunk békében ki tudja meddig. Annyira nem is voltak mélyek, inkább sok, nagyon sok kicsi apró. A megannyi csillagot a hátán most vöröslő vonalak keresztezték össze-vissza, mintha az alkotó nem lenne elégedett a munkájával. Holott az igazság teljesen más volt. A harapások, a durva csókok és a gyorsabb tempó mind bizonyítéka volt annak, hogy az az éjszaka eleven volt. Még égtek bennem a tegnap egymásnak morgott és másegyéb módon egymás tudtára adott szavak. Nem csak nekem, hanem neki is, ebben biztos vagyok.

-Sophia...

Nem akartam elengedni, csak közel tudni magamhoz, bármit képes lennék megtenni érte...ha kell a nálam többször nagyobb és nehezebb embernek is nekiugrok és addig ütöm amíg vagy az ellenfél vagy én nem döglök ki.

-Sophia...
-Ash?
-Megint elaludtál, mint az autómban és...
-És?
-...Akkor is gyönyörű voltál amikor aludtál?
-Akkor minek ébresztettél fel, ha gyönyörű vagyok?
-Mert vacsora van, gondoltam szólok neked.
-Hozol fel valamit? Nincs kedvem lemenni.
-Ha annyira szeretnéd...hozhatok fel valamit.

Pár perc múlva vissza is tért egy tányérnyi párolt zöldséggel és egy szaftos csirkemellel. Arcán némi csalódottság ült, azon kívül pedig semmi baja nem volt.

-Csak ez volt, úgy látszik Inna és Jake főzött ma. A kaja pedig fűszeres csirkemell és párolt zöldségmixek. Nem tudom, mennyire szereted az ilyen jellegű kaját, de én ezzel sose laktam jól, pedig nem főznek olyan szarul Innáék.
-Pedig --felszúrtam egy falat húst a villára-- ha jól megcsinálják, jól lehet lakni vele. Hacsak nem húst hússal eszik az ember mint te.
-Szoktam növényt is enni.
-Aha, füvet a lovakkal együtt legelni? --Meghökkenten nézett rám, majd elnevette magát
-Haha. Nem. Metélőhagymát meg kígyóuborkát magában. Habár...volt olyan hogy megkóstoltam a füvet.
-Hogy te mekkora állat vagy Ashley...
-Határozottan nagy.
-Perverz!
-Inkább nagyon szexi.
-Egoista...
-Dehogy is, Andy sokkalta egoistább.
-Ti vagytok a legegoistábbak, de ezen tulajdonságaitok nélkül nem lennétek azok akik. Főleg te, szívem.
-Igazán?
-Tényleg. Hazudtam én neked valaha?
-Nem.

-Jut eszembe Ash...
- Igen? --enyhén oldalra döntötte a fejét-- Mi kellene?
-Egyenlőre semmi. Csak azt akartam mondani, hogy egy hónap múlva jönnek a viszgaeredmények. --Meg én a teszttel, miszerint egészen biztosan terhes vagyok tőled.
-Még egy hónap? Mi tart olyan sokáig?
-Ashley, már február óta azt javítják és mindig áprilisban adják oda. Ez után szokott lenni a ballagás és ilyen biszbaszok.
-Két és fél hónap alatt javítják ki, szervezik meg az elballagást? Tudod mit jelent az? Minden időmet neked szentelhetem, utanad meg a bandának.
-Figyelj Ashy. A banda a munkahelyed, ha úgy nézzük. Namost, ha minden időd velem töltöd, dolgozni igen keveset fogsz, mert ismerlek annyira, hogy tudjam, képes vagy egész nap velem lenni; tehát miattad fog csúszni az egész. Most nem azt mondom, hogy foglalkozz velem kevesebbet, hanem azt, hogy találd meg az egyensúlyt köztem és a banda közt. A ballagás után.
-Oké. De tudnod kell valamit. Eddig tök faszán megvolt az egyensúly, de köszönöm. Gondolkodtál azon, hogy mit fogsz dolgozni miután kikerülsz innen?
-Nem igazán. Talán tetováló --itt megcsillant a szeme, de továbbra is figyelmesen hallgatott-- vagy designer, szobafestő... Tudod azok az egész falat elfoglaló mandalák... Másfelé meg a színészet vagy éneklés... Habár mellettetek eltörpülök.
-A faszt. Na majd egyszer megfogod hallgatni saját magad, majd egyszer...hidd el nekem. Hányszor kell elmondanom, hogy:

Számomra tökéletes vagy, ésha mással jöttem volna össze, ő nem tudná megadni azt, amit te igen.

Saviour [Befejezett]Where stories live. Discover now