Saviour [Befejezett]

55.rész

Május 26

Reggel, de nem korán, inkább kilenc felé, arra ébredtem, hogy Ash simogat. Olyan cukin kómásan, szemébe lógó hajjal, kezével a hasamon. Hatalmasakat ásítozott volna, de helyette kisebbeket ásítozott és kedves szavakkal ébresztgetett.

-Hozhatnék neked valamit, de nem tudom mi merre van, viszont a vendéglátóink...
-Ildikóék...
-Hagytak egy üzenetet, amit felhoztam.
-Van kaja a hűtőben.
-Pompás. Hol a hűtő?
-A konyhában van a hűtő. Tudod, ahol tegnap ettünk. Én viszont később reggelizek. Nem vagyok éppen jól... Bocsáss meg.
-Már megint?
-Még mindig. Ha kellek, a mosdóban leszek. Nem hiszem hogy elférsz, hacsak...nem.

Tíz perc rosszullét és még ennyi okádás után gyomrom űrtartalmának felét viszontáhattam a wc csészében.
Ash mindvégig ott volt, és a lelkem mélyén hálás voltam amiért fogta a hajam. Közben mondta, hogy amúgy a vendéglátóink már elmentek, szóval felőle bármit csinálhatunk majd, ha jobban leszek. Mondom remek dolog.
Ráadásul hazai pályán is mozogsz, mindent tudsz merre van.
De sok az ismerős, sugdalóznak és....
Kuss! Bazd meg, végre boldog vagyok, hagyjál békén. Ennyi év szenvedés után megérdemlem a boldogságot. Ha sugdalóznak? Sugdolózzanak csak nyugodtan, ki nem szarja le? Attól vagyok egyéni, hogy nem vagyok olyan aminek mások akarnak látni.
De...a rosszakaróid...
Visszakapják. Valamikor, durvábban. Tudod, ez a karma.
Mi lesz akkor ha...
Ráérek majd akkor gondolkozni.
Soha jobban nem voltam a hányás után. Ennek örömére feleztünk a reggelivel, vagyishát a három ötödét én ettem meg, így elmentünk bevásárolni az egyik közeli nagyobb boltba, ahonnan három zacskó péksüteménnyel, dobozos kávéval és kinderpingvinekkel megrakodva jöttünk ki. Egy padon ennek a fele Ash által fogyott el, a maradék negyede általam.
Ma viszont úgy döntöttem, megmutatom neki az egyik közeli várost amit kevésbé ismertem, de tudtam annyira, hogy ne tévedjek el benne.

-Ashy... Menjünk el és mutassam meg az egyik közeli várost, vagyaradjunk itt és kuckózzunk be?
-Amelyiket jónak látod. Nekem édesmindegy, hiszen Te tudod, hogy mit akarsz igazán. De ha engem kérdezel, én maradnék itthon és délután mennék valahová, ha éreznék magamban elég erőt.
-Akkor maradjunk, úgy is azt szerettem vohog, hogy összekuckózzunk és szeretgess. Ahogyan régen csináltad, tudod, csak öleltél magadhoz.
-Ahogy szeretnéd. Popcornt hozzak?
-Van pattogatott kukorica? Csak nem szétnéztél a lakásban?
-Egyszer fentvoltam éjszaka és kimentem inni a konyhára vizet, aztán véletlenül rátenyereltem.

Sokáig néztem az irányába, végül leültem a fotelba. Pár perc múlva egy zacskó kukoricával tért vissza, meg egy üvegnyi innivalóval. A szokásos nassolás helyett most csak én ettem, amíg ő szeretetteljes mosolyával nyugtázta. Abból, hogy megnézzük a szomszéd várost, semmi nem lett, ugyanis jobban éreztük magunkat itthon, vagy éppen a városban sétálgatva. Ha jobban belegondolok, szuvenírért is csak az indulást megelőző napon indultunk; a szomszéd városba. Ha aznap nem történt volna elég esemény, Andy az éjszaka majdnem kellős közepén hívta fel Asht, aki ennek nem igazán örült.

-Andy...itt hajnali fél egy van, holnap indulunk vissza, mondd gyorsan.
-Pont ezzel kapcsolatos. Pihenni sem fogtok tudni, ugyanis kettő napon belül startol a turné, szóval ha jöttök, pakolhattok is.
-Mégis mikor akartatok szólni?
-Mind jól tudtuk, hogy suli után nem sokkal indul és azt is tudtuk, hogy ti utaztok.
-Köszi.

Sóhajtott egyet és másnapig valószínűleg békésen aludt, cserébe kipihenten indultunk útnak, mert 10:20kor indult a repülő. Ildikóék ragaszkodtak, hogy legalább a vasútállomásra had vigyenek ki minket, ahol Ash vállát megpaskolta az idősebbik Péter; káromra olyat mondott Ashnek amit csak ő nem értett. Cserébe Ash a tőle telhető legmagyarabbul köszönt el tőlük. Kajával megrakodva indultunk útnak, és csak reméltük, hogy az út alatt nem fogom magunkat kienni a munícióból. Hála istennek a vonaton aludtam, így Pestig nem ettem semmit. Onnantól a reptérig szintén semmit, viszont inni közel kettő litert is, így nem csekkoltunk be azonnal, hanem egy gyors mosdó látogatás után. A felszállás viszonylag gondmentes volt, attól eltekintve, hogy negyed órányi késéssel szálltunk fel. Tizenvalahány óra után Philadelphiaban szálltunk le, ahol cirka kettő órát várakoztunk egy ismételt átvizsgálását követően. Itt, és az idáig vezető úton a kaja felét megettem, úgy véltem, a három órás éjszakai járaton nem leszek éhes, max ha leszállunk a LAXon. De inkább fáradt voltam és nyűgös...

-Sophi... Úgy is jönnek a srácok nemsoká, hazavisznek aztán te aludj, én bepakolok.
-Nélkülem a felé ruhád itthagynád, és a koncertes cuccaid csomagolnád be, meg egy szatyornyi óvszert.

Jegyeztem meg epésen Ashnek, aki visszavágott és valahol igaza is volt.

- De te fáradt is, még terhes is vagy, aludnod kell. Szóval, ha tetszik ha nem, aludni fogsz, akár mennyire akarsz segíteni.
-De...
-Nincs de. Vagy szeretnéd hogy más módszerrel marasztaljalak?
--Arcomon megdöbbenés futott át-- Na ugye hogy nem. Ráadásul ott van a négylábú nyálgéped, Maze is...
-Úristen Mazikeen! Jól van?
-Biztosíthatlak, hogy igen, ugyanis Jake tájékoztatott mindenről. De annyira hozzád szokott már karácsony óta, hogy tőle csak a kaját fogadja el...Ja meg merte venni a bátorságot és szobatisztává varázsolta.
-Én úgy is benti kutyának szerettem volna. Ash...
-Baj van?
-Nem dehogy. De ha a turné után mi maradunk bergerben, akkor a kutyát is kell vinni.

Ezen gondolatok közt aludtam el nemes egyszerűséggel a székeken, a reptéren, még arra sem keltem fel, ahogyan jöttek értünk, sem Mazikeenre, nagyjából semmire sem. Másnap Ash-t nem találtam magam mellett, cserébe kaptam a hasamon a fejét nyugtató, borostyán szemszínű, fekete szőrkupacot. Amikor oldalra fordítottam a fejem láttam meg Asht, aki a kutyával farkasszemezett. Miaután Maze-t kiessékeltem az ágyból adtam egy csókot a férfinak és megöleltem

-SziaAshleyjóazillatodimádlak.
-A kutya érzi hogy terhes vagy, nem akart hozzád engedni.
-Igazán?
-Igen. A reggeli kint van a konyhában, nem akartam behozni mert akkor meg arra keltél volna fel...
-Azért köszi.

A nap rohadt unalmasan telt el, ha azt nem számoljuk bele, hogy egész nap kutyáztam. Ash néha bele-bele szólt és ő is kutyázott, sőt ő még birkózott is. Eredményként karomnyomoktól tarkállott, akik hála istennek csak karcolások voltak. Aznap a kutya a földön, a kis ágyában aludt, mi meg az ágyban. Nem túl sokáig, ugyanis hajnalban keltünk, hogy a maradék cuccot összepakoljuk.