6.rész

310 24 0
                                    

-Halkabban visítozz már, mert a végén még azt, hiszik, hogy megerőszakollak.

Mondotta Ash és csókjaival igyekezte befogni a számat. Mert tény és való volt, hogy igen hangos voltam, ebből adódóan egy kis földön fetrengés lett.  Egyszer nagy nehezen sikerült magamalá gyűrnöm Ashleyt. Izmos felsőtestén elterülve mélyen lélegeztem be a kissé izzadt pólójából kölnijének illatát. Egyszer rápillantottam, csukva volt a szeme és mosolygott. Kezeit lassan átfonta a derekam körül. Hiba volt mégjobban hozzá simulni, mert hirtelen megfordult. Szemében vad tűz égett, hogy ezt bizonyítsa, jól megszívta a nyakam.

-Áááá...ez fájt.
-Nem akartam, bocsánat. Csak már régen voltam eggyüt nővel és már ezt annyira.....
-Ashy... Ne edd magad. Elhiszem, hogy nem volt könnyű múltad, ha azt akarod mondani.
-De az a múlt, most itt vagy te nekem. Mert te Sophia egy olyan lány vagy aki tud küzdeni.
-Honnan veszed?
-Onnan, hogy jól behúztál annak a görénynek.
-Mert megelégeltem a viselkedését, azért.
-Látod, pontosan erről beszélek.

Morogta a nyakamba, amit apró csókokkal borított. Tom nem ilyen volt, ő folyton erőszakoskodott és ha tehette, alkalmazta is, Ashley viszont rámenős volt, igaz, az engedélyem nélkül soha nem csinálta.

-Szerinted most mit csinálhat CC és Annalyse? Nézzük meg és utána menjünk uzsonnázni?
-Jó ötlet.

Mit sem sejtve mentünk le az ebédlőbe, ahol Andy irogatott igen bőszen valakinek. Közben igen furcsa hangok szűrődtek ki a nappaliból.

-Chris? Ugye nem elevenen nyúzod meg Annalyset?

Válaszul csak egy mélyebb hangot hallottam. Legalábbis a barátnőm visításához képest ez sokkal mélyebb volt. Ash nyugtatóan mosolygott rám, majd felállt és hozott két szendvicset. Andy eltévedve fel-fel pillantott a telefonjából.

-Haladás van?
-Igen. Sikerült rávennem, hogy pár óra átugorjon.
-Kicsoda Andy? Lassan annyi barátnő lesz itt, hogy nem fogunk férni.
-Most mondjam el a magánéletemet Purdy?

Szemei villámokat szórtak, ha a pillantásával ölni tudna, már rég áshattam volna a sírját Ashleynek. Andy felszáguldott az emeletre és úgy bebaszta az ajtót, hogy mi érztük. A nappaliból egy értetlen CC és egy rémült Annalyse lépett be.

-Hé, haver, mi történt?
-Semmi. Csak megkérdeztem, hogy kivel beszélget és hogy lassan annyian leszünk, hogy az már sok.
-Ash! Menj és kérj tőle elnézést.
-Akartam...
-Menny' má'
~~
-Bejöhetek Andy?
-Gyere... Persze, megse kérdezd, nyugodtan ülj le a babzsákfotelomra. Na mondd, mit akarsz Purdy.
-Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, nem akartam durva lenni. Csak kicsit... Szóval icipicit... Na..érted...
-Sok a nő? Te beszélsz Ash? Szerinted én mennyire szeretnék valakit magam mellett tudni, aki azért fog szeretni aki és ami vagyok?
-Nagyon.
-Pontosan. Ebből a szempontból szerencsés vagy, mert ott van neked Scar.
-Ki?
-Sophia Scar. Ember,használsz te facebookot?
-Nem. De nem is ez a lényeg. Szóval,  mégegyszer elnézést kérek.
-Nincs semmi baj. Ne nézz így rám, tényleg nincs semmi baj. Menj, fald fel a nődet, én addig továbbfűzöm Juliett agyát.
-Hajrá Biersack. Hajrá!
~~
-Jólment?
-Igen.
-És? Mit tervezünk csinálni?
-Menjünk el?
-Azt max. Majd te csinálod...
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire perverz vagy.
-Ugye?
-Nézzünk filmet.

Lazán nekitámaszkodott az ajtófélfának és türelmesen várta meg amíg mellé értem, megfogta a kezem. A szobában leültem az ágyra. Be kell vallanom, hogy imádom. Csak mégis ott van a legrettegetteb félelmem, ami nem enged szabadulni a múltból. Bezár mint madárt a kalitkába.  De, nekem ott van Ashy, aki mindig segít és mellettem áll. Vele talán...

Saviour [Befejezett]Where stories live. Discover now