12.rész

219 19 0
                                    

Szeptember 7-8

-Megjöttek!

Ashley gyerekként pattant fel az ágyról, hogy aztán a lépcsőn majdnem felborulva köszöntse a rokonokat. Én még gyorsan megigazítottam a sminkemet és lesétáltam a nappaliba, ahol most egy csomó ember gyűlt össze. Megtorpantam.

-Ő itt a barátnőm, Sophia Scar.
-H-helló..

Motyogtam még mindig meglepve annak a hat főnek aki Ash nagyszülein kívül voltak ott. Mindannyian megöleltek, még a két kisgyerek is, akik alig akarták elengedni Ashleyt.

-Gyertek, megmutatom nektek a lovakat.
-De azt mondta apu, hogy nagyiéknak van új lova.
-Igen, van. Csak azt nem tudom honnan szedte Daniel.

A srácok és a kislány elmentek az istálló felé. Még épp el tudtam csípni, ahogyan Ashley a gyerkőcökre néz. Szeme tele volt vággyal és talán egy kis szomorúsággal. A listán szerepelt a család...Ashleynek jóformán csak a rokonok és a nagyszülei maradtak. A felismerés villámként csapott belém. A rokonok alkotta gyűrűn átvágva addig nem álltam meg, amíg meg nem találtam Ashyt.

-Liam, Hannah, ő itt Harris. Néha meg van őrülve.
-Tudom tanúsítani, már ültem rajta.
-Ashy, ő a barátnőd? Miért visel feketét? Meghalt valakije?
-Igen, a barátnőm és nagyon kedvelem. Azért visel feketét, mert ilyen a stílusa. De kész a vacsora. Anyátok biztos nem örülne ha késnétek, ugye?

A kicsik megszeppenve néztek fel rá, majd észvesztő visítással rohantak az anyjukhoz, nyomában Ashsel.
Az asztalnál, végül helyet foglaltam a számomra sok idegen között, akik, ha alkalmuk adódott rá, elbeszélgettek velem. Többnyire arról, hogy miért pont azt a szakot választottam, mik a terveim, a tanárok milyenek, az osztálytársak... Ott elmeséltem azt, hogy hogyan kelt életre a rajzom, hogyan tartott egyben Ash, amikor Samantha lelkileg szétzilált engem. Sarah, Ashley egyik nagynénje, akit egészen megkedveltem, kiszúrta a sérüléseimet.

-Azokat...hogyan szerezted Sophia?
-Depressziós voltam és öngyilkos hajlamaim voltak. A banda tartott össze és Ash, akinek nagyon sokat köszönhetek. Hát, valahogy így.
-Régebben Ashy is csinálta, tudtad?
-Nem.-- füllentettem. Holott a kőkemény valóság és Ash szavai egymást kergették a fejemben.
Mély sebek, a bakancslistája, Családalapítás

--Nem tudtam erről.
-A tetoválásai...
-Sebtetoválások. Azért csináltatta, hogy ne fájjon neki a múltja azon része amikor vag...
-Amikor vagdostam magam.

Ash szeretetteljesen nézett rám. Szemében játékos fény csillant, megcsípte a combom, majd mint egy gyerek, csak úgy öntöttek belőle a gyerekkori emlékei. Sugárzó arccal mesélte azt, amikor először lovagolt, amikor beválogatták a focicsapatba, ahol megörökölte a csapatkapitányi címet, az első tetoválását, és az első olyat, amit részegen csináltattott. Közben egész végig a combomon nyugodott a tenyere.
Eltűnődve gondolkoztam azon, hogy vajon mire akart ki lyukadni Ash: a lovon lovagolni szoktak. Hallani lehetett a lovak nyerítéseit és elvétve egy két marhabőgést. A vidéki levegő megtette a hatását, szüntelenül mosolyogtam mindenre és mindenkire. Még a legperverzebb megjegyzésekre is, amik nemcsak Ash részéről jöttek. Meglehet ezeknek legalább kilencven százaléka tőle származott, boldog voltam, habár szerintem ebbe benne van a két doboz sör, meg a Sommersby meg s többi is amit legurítottam.
Lassan a vendégek hazaszállingóztak, ki-ki a saját államába. Nick viszont itt maradt, nem is igazán érdekelt, mert rájöttem hogy többet ittam, mint amennyit terveztem. "Egyhén" becsiccsentve pattogtam Ash mellett aki szemmel láthatóan nem ivott annyit mint én.

Saviour [Befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora