Saviour [Befejezett]

53.rész

Május 25.

Noha utaztam már repülővel, ennyire még nem izgultam. Hiába hogy repülő, meg átszállás Philadelphiában és éjszakai járat, akkor is Magyarország volt a cél. Mivel reggel kilenckor indult a LAX-ról a gép, kicsivel tovább tudtam aludni, aminek örültem. Amikor leszállt a gép, volt másfél óránk. Amiben megnéztük egy filmet és 18:15kor felszálltunk. Késő este, két-három óra múlva már Ash combjára hajtva a fejem, ő a fejét hátrahajtva a nyakpárnával, ülve aludt. Egyszer keltem fel olyan célból, hogy mosdóba mentjek, utána visszakucorodtam hozzá; kómásan pillantott rám, majd visszaaludt. Ugylátszik túlontúl fáradt volt ahhoz, hogy egy szót is szóljon hozzám. A kilenc óra alatt még háromszor is felkeltem, mert nem tudtam normálisan aludni, ennek köszönhetően, amikor landoltunk Pesten, egy kicsit nagyon nyűgös voltam. Szegény Ash meg nem győzött ásítani.

-Hogyan aludtál?
-Egy fokkal jobban mint te úgy látszik. Keressünk valami boltot, vegyél magadnak energiaitalt, aztán menjünk a Keletibe.
-Hová?
-Az egy pályaudvar. Van még nyugati és déli, de nekünk a keleti kell, mert arról indul az a vonat, ahová menni akarunk. Különben is, ahol felnőttem, azt a környéket jobban ismerem. Persze, hogy ne maradj száraz, megkóstolhatod a magyar pálinkát. Kíváncsi vagyok, hogyan fogod bírni, vagy mennyire. De menjünk. Hosszú lesz még hazáig az út. Meg aztán elfelejtettem mondani valamit. Üdv Magyarországban, ebben az Isten háta mögötti helyen ami annyit szenvedett, mint egész Amerika talán.

Egy óra bolyongás után eljutottunk a keletibe, ahol Ash megismerhette a lakosság egy részét, ami valljuk be, az egész városban színes. Kezdve a távolkeleti kínai és japán turistákkal, a magyar feleséget válsztó afrikai gyökerű népességen át az indiai látogatókig; és még mindig nem említettem meg a betelepült egyéb kissebségeket és a kéregető hajléktalanokat, az aluljárókban földön fekvő részegeket. Átváltott pénzünk is csak 10000 magyar forintnak megfelelő
USD-unk volt. Amíg én megnéztem, hogy melyik vágányról és mikor indul a vonatunk, addig Ash sikeresen vett magának kürtőskalácsot. Szóval, volt egy nagyjából fél óránk a vonat indulásáig. De mint minden tetovált ember, Ash mágnesként vonzotta magára a szemeket, így esett meg, hogy többek közt kettő Armyt is láthatott a saját szemével. Akik természetesen nemigazán tudták hovatenni, hogy pont ő, pont itt, aztán, amikor kiszúrtak engem is, leesett nekik a tantusz, csak azt nem tudták, hogy voltaképpen én magyar vagyok, igen meglepődtek amikor az Úristen! után én magyarul szóltam nekik vissza.

-És...hogyhogy itt vagytok?
-Megígértem neki, hogy egyszer, az egyetem elvégzése után elhozom ide, mert tartozik annyival, hogy megismerhesse legalább egy kicsit is azt az országot ahol születtem.
-Igen, azt hiszem láttalak is az egyik képen...kicsit sötét volt és szösz volt a hajadban...bocsi.
-Hey, It's actually true, 'coz she slept with my horse, Harris in the barn. ...We've had a fight on this day...
-Azt mondta --a fekete hajú mondta a barátnőjének-- hogy az tényleg igaz, mert az istállóban aludt, valószínűleg a szalmán, a lóval együtt, mert aznap veszekedtek.
-Oh, and I learnt a lot from her. For example, I know, If I say something like this: Calm down, please... She will be more furious and I learnt to be gentle. Which means, I can't finish the things like this: Everything will be fine, just watch and it happen. No... I had to be...more understanding toward her and the rest of the band, 'coz ya' know, we're a family.

Végül a fekete hajúnak lett annyi bátorsága, hogy elbeszélgessen Ashleyvel és tényleg megtudja, hogy voltaképpen mennyire jófej.

-And When did you and the rest of the band go on tour?
-From June to August. And after, we... I mean, Sophia and I, stay in Berger for a couple month.
-Why you and Sophia stay in Berger?
- 'Coz you know, family business.
-Egészen biztosan családi ügy...

Váltottam rákvörösre, majd megnéztem az időt és egy kurtára sikeredett szelfi után húztam Asht a vonathoz, amit majdnem lekéstünk. Ott nekiláttunk megenni azt amit a férfi vett. A másfél-két óra alatt rojtosra járattam a számat azért, mert elözönlöttek az emlékek, hála Istennek zömében a jók és nem a rosszak.

-Már csak remélem, hogy az a ház még mindig áll és az lakik ott akire gondolok. Ha nem, akkor beszoptuk. Eléggé csúnyán.
-Miért nem foglalsz szállást?
-Minek foglaljak, amikor a rokonjaimnal is lehetünk? Már csak remélni merem, hogy az lakik ott akire gondolok. Na gyere, látogassuk meg.

Egy laza mozdulattal karonragadtam és lassan elindultunk HAZA.
Ahol felnőttél, ahonnan mindig elmentél, vagy ezért, vagy azért.
Ahol a hagymát legelted egy szép nyári napon a bátyáddal amíg nem őrült meg. Amit otthonnak mondhatsz a megannyi (rossz) emlék miatt. Azok a nyarak... A lavórban ücsörgés, este a vizes betonon való tapicskolás, vagy a nyári eső után az utcán a pocsolyákba ugrálni...

-Sophia?
-Elgondolkodtam. Annyira sajnálom, hogy nem tudtad átélni azokat amiket én...
-Mondtam már. Engedd el. Majd Ő megtudja...egyszercsak.
-Majd este annyit taperolsz amennyit szeretnél, de most menjünk inkább, nincsen messze, nagyjából öt perc séta.
-...és mit fog hozzám szólni?
-Majd meglátod. Valószínűleg örülni fog, hogy végre valahára hazahoztam valakit. Épp csak arra nem számít, hogy majd te leszel az, és nem valami hétköznapi srác --forgattam meg a szemeim-- Na nem mintha annyira átlagos lennél, de nekem igen. Tökéletes vagy.

Ahogy haladtunk, a buszmegből haza, véltem felfedezni néhány ismerős arcot, akik mindenbizonnyal vitték az újságot, hogy itt vagyok és egy kivarrt rockerral vagyok. Többek közt elhaladtunk a volt általános iskolám előtt, a templom mögött és természetesen, az egyik kocsma előtt. Szinte sejteni lehetett volna, hogy Ash már régen a kocsmában ülne. Aztán befordultunk a sarkon és pár méter után ott álltunk a ház előtt ahol felnőttem. Csak egy kicsit változott meg, de a jellegzetes vonások ugyanúgy megmaradtak. Vettem egy nagy levegőt és megnyomtam a csengőt; a ház sarkánál, pillanatok múlva egy anyám korabéli, most éppen barnásszőke hajú, napon barnult nő állt meg. Aki szorosan a karjai közé zárt miután beengedett és csak azután kérdezett.

-Kit hoztál magaddal Sophia?
-A barátom, nem tudom mennyire látszik...
-Hogy hívják? --hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
-Örülök, hogy megkérdezted. Szeretném neked bemutatni a kedvenc bandám basszusgitárosát és háttérénekesét, valamint APFI tulajdonosát, Ashley Purdyt.
-Melyik is a kedvenc bandád?
- Az a kedvenc bandám, amilyen pulcsiban voltam egyszer mamánál és azt mondtad, hogy majd kinövöm a fekete korszakom. Sajnos tévedtél, nem nőttem ki.
-Kerüljetek beljebb. Sétáljatok egy kicsit a városban miután letettétek a cuccotok. Addigra lesz valami kaja és hely is, ahol tudtok aludni.
-Köszi. Mama hogyan van? Mert akkor elmennénk hozzá.
-Tegnap volt nála a férjem, megvan.
-Akkor jó. Mondjuk nem tudom mit fog ahhoz szólni, hogy egy tényleg rockert viszek oda.
-Suli?
-Most végeztünk nemrég, csak hazaugrottunk, aztán megyünk is vissza mert lesz egy turnéjuk.
-Hová mennek?
-Nem tudom. Ő viszont nem tud magyarul mint én. Szóval, fordítok.
Ash, how much you know about the tour?
-Where we'll go, when we're on tour? Almost the all states, oh and I almost forgot, Berger is the last.
-Szóval keresztül utazzuk egész amerikát. Ez olyan mintha a Tankcsapda vagy a Kárpátia járná be Tolnát Baranyát.

Miután letettük a bőröndjeinket az előszobába, kézenfogva indultunk újra a városba; ezúttal meg is nézni azt. Aztán eszembe jutott valami, amire soha nem gondolt volna a kedves barátnőm, aki napra pontosan ugyanazon a napon született mint Ash. Ha tudta volna, ha szóltam volna neki, hogy meglepetésem van, már rég felkutatott volna. De még várnia kellett pár órát erre a ritka alkalomra nem csak neki is, hanem a másik barátnőmnek szintúgy.