Saviour [Befejezett]

23.rész

December-Január
Február vége

Jinxxnek igaza volt, Ash nem csörtetett be mellém amikor a fürdőben voltam. Ezekben a hetekben keveset beszéltünk, a suliban muszály volt, de a helyzetből a legjobbat hoztuk ki. Ami a többi srácnak némi reményt adott, hátha szétjöttünk és megkaparinthatnak, de sorra elutasítottam őket. Megtehettem volna, hogy a tesin flörtölök egy-két más osztálybelivel, viszont én nem akartam olyat tenni. Az elmúlt napokban, ami lassan hetekké nyúltak, csak nyúzzuk egymást, erre nemcsak én, hanem ő is rájött. Azokban a hetekben újra fangörcsölhettem, de most már okom is volt rá. Ő újra a fekete hajú, agyontetovált rockersrác lett, mint amikor először belépett a tanterembe. Nem mondtuk senkinek, se Andynek, habár ő tuti látja hogy kínoz minket az összeveszésünk. Új lappal indítottunk, de a másik oldal szavai elevenen égnek bennünk. Haverokként sok időt töltöttünk együtt és annyit marhultunk amennyit tudtunk. Azonban ez nem tartott tovább 3-4 hónapnál.
Minden évben február végén szokott lenni egy bál, amire elegánsan kellett kiöltözni, és mindenki azt visz el partnernek, akit akar. A party lényege a jótékonyság. A kuponokat és a pénzt jó célokra adományozza az iskola vezetősége. Az esemény előtt egy hét, másfél hét előtt már majdnem mindenkinek van párja, és mivel nekem most több udvarlóm is akad az Ashleyvel megbeszélt dolog miatt, félek.

-Hey, Sophi, volna kedved velem eljönni?
-Connor? Attól, hogy nem cserélek DNSt Ashyvel és nem beszélünk sokat, nem jelenti azt, hogy igent mondok.
-Szóval? Jössz?
-Álmodozz csak. Nem megyek.

A folyosó végén CC integetett nekem, mint valami őrült, majd utánam Andy és Ashley csatlakozott. Ő semmi pénzért nem vette volna le a szemeit rólam míg én a férfiasan vékony ajkait pásztáztam.

-Ti kit visztek a jótékonyságira?
-Én Julietet.
-De ő nem is idejár.
-Dehogynem CC, csak másik részén van. Ugyanott ahol én, csak ő a barátnőivel van, én meg veletek.
-Az jó, mert én az egyik dobos csajt viszem el.
-Neked van már partnered Soph?
-Hát, csak remélem, hogy a kiszemeltem fog majd elvinni és nem az egyik osztálytársam. Khmm...
-És ki az?

Ez volt az a pont, ahol hosszú idő után tiszta szívből nevettem. Nem tudom, hogy mennyire akartam zavarba hozni Asht, de a nyaka tövéig vörös lett, az is biztos. Ez már csak azért is vicces, mert általában én vagyok az, aki elszokott vörösödni a megjegyzésektől.

-Ash, haver, miért vagy ennyire elpirulva?
-Mmert melegem van, nem látod?
-Nem izzadsz.
-Van izzadásgátlóm.
- Én dobtam ki az üres dobozt.
-Van tartalékom.
-Srácok?
-Igen Sophi?
-Én hoztam zavarba. Azzal, hogy a kiszemeltem fog elvinni a jótékonyságira, remélem. És lássatok csodát, ismét... Najó abbahagyom, nem érdemelte meg, ez nem vall rám.

Néhány diák furcsán nézte, hogy pont ilyen "vad,másmilyen" srácokkal lógok. Csak éppen azt nem tudták, hogy az egyik a pasim és a többiek meg bandatagok. A lányok nyálcsorgatva, és vágyakozva, hogy a kisvárosi különcnek mennyi barátja van. De kárörvendettem rajtuk, mert ők tömegek mind, egy kis eltéréssel. Ugyanaz a ruha, táska, cipő még a smink, a köröm és a haj is. Undorodnak tőlem, mert egyéniség vagyok, mert másmilyen vagyok, más a hajam, a körmöm, a sminkem, a ruhám, a táskám, ami igazából katonai málha, De persze ez lényegtelen és a baráti köröm is más, természetesen. Viszont én sem szeretem különösebben őket. A gúnyolódásait, piszkos megjegyzéseiket elengedem a fülem mellett. Hogyha direkt kiprovokálják és nem állnak le, akkor elszabadítom a földi poklot és csak az igazgató állíthat le. Aki igazából nagyon jófej, mert tudja, hogy az apám egy elmebeteg állat, mert egyszer elsírtam magam az irodájában. Wtf? Szóval csak legyint egyet és nyugtázza, hogy megint nem hittek nekem. Amikor a srácok megtudták ezt, "egy laza katolikus teadélutánt" tartottunk, aminek a vége részegség lett. Ashleyvel egymást vonszoltuk fel a szobájába, majd megláttuk a sötétkék ágyat, egymásra néztünk, majd az alkohol hatása miatt egymáson elhelyezkedve dőltünk álomba.

-Ébren vagy még?
-Mostmár. Mit szeretnél?
-Elhívni a bálra. Leszel a partnerem?
-Leszek.

Részegen forrtunk egy csókba, hogy aztán másnap megbánjuk és valamelyest mégiscsak vágyakozva gondoljunk vissza rá. Mindez történt a jótékonysági bál előtt két nappal. Ha nem voltam iskolában, a szekrény azon részét túrtam fel, amiben az én ruháim voltak. A bál előtti estén kétségbeesetten járkáltam fel-alá a házban.

-Ashley?
-Tessék.
-Hol van az a ruha amit akkor adtál nekem, amikor elvittél egy Andy Black koncertre?
-Ez?
-Ó igen. Köszi.

Átöleltem a nyakánál, hosszan, hogy tudássam, nem mondtam le róla, ő a csípőmnél fogva húzott közelebb magához. Aztán, mikor már elengedett, felvettem a ruhám és megigazítottam a sminkem, majd megvártam amíg ő is elkészül. Ha valaki azt mondta volna nekem öt hónappal ezelőtt, hogy Ashley elegánsba öltözik, valószínűleg körberöhögtem volna. Megint azt a szerelését vette fel, amit ismertségünk elején. Fekete vasalt inget, fekete passzos bőrnadrágot, a változatosság kedvéért a The Deviant-os, fekete, ujjatlan bőrdzsekit és a Steel bakancsát. Megvártuk Andy-t és a barátnőjét, Julietet, CC meg nemsokkal utánunk indult az osztálytársához.
Amikor begurultunk az iskolaudvarra, már rengeteg párocska társalgott és el kellett ismernem, hogy egytől egyig gyönyörűek voltak. Ámde az még csak a jéghegy csúcsa volt, mert a dekorálók alaposan kitettek magukért. A tornacsarnok gyönyörű színekben pompázott, igazán szemet gyönyörködtető látvány volt. Egyenlőre a bál még nem kezdődött el, így már jókora forgalma volt a büfének. Sorbaálltunk volna mi négyen is, csakhogy, mire sorra kerültünk volna, pont elkezdődött.

-Jól tudom, hogy egész évben ezt várjátok nagyon sokan, így nem is húzom tovább az időt. A bált megnyitom. És mielőtt mindenki táncolna, szeretnék mondani valamit. Az idén befolyt összeget egy mozgássérült gyerekeket segítő szervezetnek utaljuk.

Mi egy csoportba verődtünk. CC, az osztálytársa, Andyék és mi. Néha-néha elküldtünk a srácainkat a büfébe, hol ezért, hol azért. Egyszer volt, hogy haza akartam menni, az is akkor amikor Tom kiszúrt a tömegben és nem ismerte fel a srácokat. Aztán Ash mélyről jövő, számomra rémisztő hanggal közölte az exemmel, hogy el a kezekkel a barátnőmtől és a többiek kiroppantották egy-két végtagjukat is a hatás kedvéért. De ettől eltekintve remekül megvoltam, még úgy is, hogy az exem is itt van. Ezek után jöttek a lassúzós zenék. Eleinte csak ugrattuk egymást, hogy ugyan, menj már ki táncolni. Nem lesz az gáz. A harmadiknál lementünk Ashleyvel a parkettra és a fejemet a vállára hajtva táncoltam vele. Nem is egy számot, hanem az összes olyat.

-Örülök, hogy elfogadták a felkérésem, habár lehet, hogy...
-Fogd be. Én nekem többet jelentett, még akkor is, ha ittál.
-Szeretnék mutatni valamit neked.
-Mit? Hol?
-Valamit. Itt.

Lassan tapadt az ajkaimra, majd finoman harapdálni kezdte. Akármennyire tiltakoztam, nem tudtam nemet mondani rá. Halkan belenyögtem a csókjába, karjaimmal szorosan átfontam a nyakát és közelebb húztam magam hozzá.

-Ezt mint a BVB basszusgitárosa és háttérénekeseként kérdezem. Leszel a barátnőm?