Saviour [Befejezett]

21.rész

Október 10~12

Álmosan terültem végig az ágyon és amikor megfordultam, hogy átöleljem, akkor jöttem rá, hogy üres. Riadtan ültem fel, zakatoló szívvel, és amikor megláttam, hogy az ajtó kinyílt, Ashley lépett be rajta, egy kő esett le a mellkasomról.

-Mikor indul a gépünk?
-Nem retúrjegyet vettem.
-Akkor hogyan fogunk visszamenni?
-Az Indiannal.
-Ha ez egy másik motor, akkor nagyon szeretheted a sebességet.
-Oh igen, imádom. Melletted.
-El fognak férni a cuccaink?
-Egy nagy hátizsákban biztos elfér 20 pólód, 10 különféle nadrágod, a fehérneműid, a sminkcuccod, a könyved. Amúgy meg két hátizsák nem kottyan meg a motornak. Ha visszaértünk, akkor majd max. beugrunk egy bőröndért.
-Imádl...
-Nem is tudod, hogy mennyire szerettem volna egy olyan partnert aki őszinte.
-Nem.
-Nagyon. Nagyon szerettem volna.
-És ki az?
-Te.

Szenvedélyes csókba hívott, karjaival szorosan átölelt, míg én élvezettel túrtam bele a hajába, amiből dőlt a mentás sampon illata. Néha megharapta az ajkamat és én a nadrágjától igyekeztem megszabadítani. Ashley felkapott, a falhoz nyomott, csípőnket egy ritmusra kezdtük el ringatni.

-Sophia... Elhiszem, hogy mindez szép és jó, de ha tovább folytatjuk, akkor nem érünk vissza abba az időbe amiben terveztem...
-...mmm
-De ha nagyon szeretnéd én azt is megértem, de légyszi szállj le rólam mert lekéssük a gépet.
-GÉPET?
-Motor. Csak pakolni kell.

Hosszú zötykölődések, zúgó szél és koppanó bogarak után megérkeztünk Los Angelesbe. Ott még beugrott pár üzletbe mielőtt ténylegesen megérkeztünk volna abba a házba, ahol a banda többi tagja és barátnői/feleségei laknak és amit úgy hívok: haza. Elsőként Annalyse támadott le, majd szépen sorba Andy, CC, Jake és Jinxx.

-Sophiiiiii! Mesélj, milyen volt?
-Röviden és tömören?
-Igen. Majd elmondod később, részletesebben, ugye?
-Fantasztikus.

Aznap este már javában aludtam, amikor ő hajnalban toppant be, amit természetesen átaludtam. Az egészből csak annyit észleltem, hogy dől a hajából a menta és a teste izzadt volt mint egy lóé. Napok múltával az ágybadőlés utáni csendessége tűnt fel, nappal a fáradsága. Ha kérdeztem azt mondta, nem tudott aludni. Rosszallóan néztem rá, de annyiban hagytam és gondolkodva mentem tovább a dolgokra. Andy minden tőle telhetőt megtett.

-Adsz egy szálat?
-De te nem is dohányzol, különben meg Ash nem szeretné ha cigiznél, jólsejtem?
-Szóba se hozd őt, oké?
-Szóval erről fúj a szél...
-Arról. Akkor adsz egy szálat?

Némán néztük egymást, nagyon sokáig. Andy szeme gyönyörű jeges-acélkékék, amivel ellátott a vesémig és éreztem hogy látta a sebeket rajtam. Éreztem ahogy lassan könnyes lesz a szemem és potyognak le a könnyeim. Megforgatta a szemeit, hogy mindegy-e az az egy szál, de mikor nyújtotta ellöktem a kezét. Andrew szó nélkül vont az ölelésébe, ami csak majdnem ugyanolyan volt mint Ashé. És ez mégjobban felidézte a hiányát.