Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

Írói utószó

Drága Olvasóim!💕

Fogalmam sincs, mit írhatnék nektek, ritkán van ilyen, de nem találom a szavakat.

Nem találom a megfelelő szavakat ahhoz, hogy leírhassam, mit is jelent nekem ez a történet.

Oké, szokásomhoz híven azért mégiscsak sikerült háromezerszer körülírni a tényleges mondanivalómat.😂

Amikor elkezdtem, nem is gondoltam volna rá, hogy ennyire hozzámnő ez a sztori, annyira szeretem, hogy meg kellett győznöm magam róla, hogy igenis fejezzem be a könyvet, mert nem halasztgathatom tovább a lezárását.

Tudom, hülyén hangzik, de be kellett látnom, akármennyire is odavagyok Emma és Ádám különleges kapcsolatáért és a srácokért, nem írhatok nekik még egy-két könyvet, mert az már elcsépelt lenne. Itt az ideje elengednem őket és neki kezdenem valami másnak.

Apropó, valami más. Ne aggódjatok, nem ússzátok meg a történeteim nélkül, hamarosan előrukkolok a következő sztorival, úgyhogy kaptok újabb olvasnivalót és alkalmat, hogy úgy beleszeressetek a könyv karaktereibe, ahogyan azt az előzőnél tettétek!😘

Nem győzöm hangsúlyozni, milyen hálás vagyok azért, hogy vagytok nekem! Nélkületek, a támogatásotok nélkül biztosan nem jutottam volna el idáig.

El sem tudjátok képzelni, mennyi erőt és jókedvet merítek a csillagokból, feliratkozásokból, üzenetekből, s a hozzászólásokból.

Imádom, hogy egy-egy fejezet után megbolondul a telefonom, alig győzi felhozni az értesítéseket, amik tőletek érkeznek.

Hihetetlen, hogy nemcsak én, de ti is beleélitek magatokat a történetbe, komolyan izgultok a szereplőkért és tényleg csodás érzés látni, mennyire megszerettétek őket.

Ádám és Emma története véget ért. El se hiszem. Olyan messzinek tűnt a kezdetekkor a vége, pedig tudjátok, rendesen elhúztam az időt a publikálásokkal.

Most mégis itt vagyunk, én pedig már csak azért sem tudom abbahagyni a rizsázást, egyszerűen képtelen vagyok lezárni ezt az egészet.

Nem megy.

Nagyon nem.

Úgy érzem, párszor kénytelen leszek újraolvasni a történetet - először olvasóként -, hogy még ne kelljen el szakadnom tőlük.

Ígérem, nem kell sokáig várnotok az új könyvig, igyekszem minél előbb elhozni nektek, viszont sajnos egy kicsit mindenképp várnotok kell.

A suli végéig nem tudom elkezdeni, ne haragudjatok, de így is nehéz volt megoldanom a második könyv írását. Az a terv, hogy június végén kezdem el írni - ugyan már vannak részleteim -, és akkor teszem közzé az első fejezetet.

Kérlek titeket, legyetek türelmesek és feltétlenül maradjatok velem, vannak még terveim a jövőre nézve.

/Aki eddig még nem tette meg, kövessen be, hogy mindenképp értesüljön a következő könyv érkezéséről./

Igyekszem sietni.

Ismerős a mondat, ugye?😂

Így a végére, ha egyszer már elolvastátok az újabb kisregényemet, lenne egy kérésem felétek:

Ha szerettétek a történetemet, Emma és Szalai Ádám sztoriját, kérlek, írjatok nekem pár sort, a véleményeteket, valamit a kedvenc részetekről, esetleg a szereplőkről. Nagyon örülnék neki!😊

Illetve, ha lenne kérdésetek a történettel kapcsolatban, vagy van olyan, amire nem kaptatok választ - és nem írói titok😄 -, örömmel állok a rendelkezésetekre!

Mégegyszer köszönöm! Nagyon szeretlek titeket!!!💕