Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

14. Én még sosem

Ezek az ivós játékok rendre nem úgy sikerülnek, ahogyan azt az ember akarja, s ez alól egyik alkalom sem kivétel.

Tisztességesen akartunk játszani, ahogyan kell. Körbeültük a vodkás üveget, mi Katával magunk köré tekertünk egy vékony takarót a hűvös szél miatt, de egy idő után az alkohol melegségétől már nem volt rá szükségünk.

Követtük a szabályokat, így amikor Dzsudzsi elindította a bemelegítőkört, mindannyian őszintén reagáltunk.

- Én még sosem írtam egyest kémiából - mondta lelkesen a középpályás, mintha ezt valamiféle dicsőségként lehetne számontartani. A játék elején az ember igyekszik báránylelkű maradni, ezért csúsznak be ennyire ártatlan kijelentések, mint például ez az első.

Szalai már nyúlt is az üvegért, amit hamar meghúzott, aztán én kértem el az italt.

- Emma, Emma... ajaj, hát nem gondoltam volna... azt hittem egy mintadiákkal állunk szemben... csak ötösök, díjak és oklevelek... lám, lám... Szalai, mi lett a kisangyaloddal? - fordult Balázs az említetthez, aki csak a vállát vonogatta.

- Úgy tűnik Ems mindig szeretett rosszkislány lenni - vigyorgott szemtelenül rámpillantva, mire nevetve megráztam a fejemet.

- Lehetetlenek vagytok - mondtam legyintve, majd Katára néztem, aki egész eddig meg sem szólalt. - Hát te?

- Kémia faktos voltam... ne ítéljetek el - röhögött saját szerencsétlenségén. Csodáltam, amiért ment neki a kémia.

Amint több alkoholt ittunk, előkerültek a kínosabbnál kínosabb kérdések. Feloldódott a társaság, mialatt az üveg szép lassan kiürült. Aztán újra megtöltötték.

- Én még sosem sütöttem egy szál kötényben - nyújtotta magasba a narancsos keveréket barátnőm, aztán meghúzta azt. Elvettem tőle a hívogató folyadékot és én is kortyoltam belőle. A srácok meglepetten néztek össze.

Az első közös Valentin-napunkkor ki akartam tenni magamért. Először arra gondoltam, hogy jelmezbe bújok, de amikor megpillantottam a kedvenc kötényemet, jobb ötletem támadt.

Ádám meglepetten lépett be a konyhánkba, ahol egy szál kötényben vártam imádott desszertjével. Azért az arckifejezésért már megérte.

- Én még sosem feküdtem le focistával - mondta ki Dzsudzsi a lehető leggonoszabb mondatot, amit lehetett. Miután Katával magától értetődően elkértük az üveget, Szalai akarta elvenni tőlem.

- Hát te? - kérdeztem aznap másodjára, kikerekedett szemekkel a fiúra nézve. Az ember valahogy nem nézné ki belőle, ráadásul furcsa módon Balázs sem tűnt meglepettnek.

- Senki nem mondta, hogy az a focista csak férfi lehet - vigyorgott kajánul, kijelentésére én vállon ütöttem, míg csapattársa az öklét nyújtotta.

- Még sosem volt rajtam highlighter - dobtam be az aduászt, mire Ádám megsemmisülten vette magához ezennel a sima vodkát.

- High... micsoda? - kérdezte Balázs meglepetten a társaságot, majd miután mindketten ittunk a masszőrlánnyal, barátnője a nevetéstől való fuldokolás közben magyarázni kezdett.

- Az egy olyan púderszerűség, ami felkenve rettentően csillog... - kezdte el magyarázni a lány, amikor egy pillanatra megtorpant. - Várjunk csak... a híres-neves Szalai Ádám miért tudja, hogy mi az a highlighter és mi az, hogy volt is rajta? - akadt ki teljesen, apró kezeivel ide-oda hadonászva.

- Hátööö... - fordult el az említett, totálisan kiborulva csupán attól, hogy ez a sztori fel lett emlegetve.

- Egyszer kentem rá egy kicsit, miközben aludt... - vallottam be halkan kuncogva, hogy a csatár ne vegye észre, mennyire jól szórakozom a helyzeten.

- Egy kicsit? Vagy egy fél vödörnyi volt szétkenve a mellkasomon - fakadt ki szegény fiú, a normálisnál magasabb hangot megütve, ami mellesleg hihetetlenül aranyos volt.

- Ááááá... ilyen nincs! Kép nem készült róla? - nevetett fel Dzsudzsi már-már felpattanva párnájáról izgatottságában.

- Sajnos nem... vagyis nem, dehogy - módosítottam válaszomon rögtön, ahogy tekintetem találkozott Ádám feldúlt íriszeivel.

Újabb körhöz érkeztünk, ugyanis a vodkanarancs ismét elfogyott, Balázs ezúttal bizonytalanabb léptekkel ment a bárhoz, hogy pótolhassa. Visszaérve nyomott egy puszit a masszőrlány arcára, aztán csapattársa kezébe nyomta az üveget. Pontosan tudva, hogy következő állítása miatt szüksége lesz rá.

Mondatával Szalai egyik korábbi kijelentését akarta megbosszulni, mely által kiderült, hogy Dzsudzsi szeret a zuhany alatt énekelni és meztelenül táncolni a nappalijában.

Olykor a megtorlás azonban meggondolatlan következményekkel jár. Főleg ha az ember nem áll a helyzet magaslatán.

- Én még sosem voltam mostanáig igazán szerelmes - mondta ki, szavai hallatán ijesztő csend támadt. A feszültség tapintható volt a levegőben. - Na, gyerünk Nagyfiú, mutasd mit tudsz - noszogatta tovább haverját, mintha nem is lenne tudatában beszédének. A társaság lefagyott, a srácnak azonban kellett némi idő, hogy észre vegye mit művelt.

- Uramisten... Szala, én nagyon sajnálom - mentegetőzött, de barátja egy pillantásra se méltatta. Felpattant és egész egyszerűen elviharzott, becsapva maga után a hatalmas üvegajtót. Csoda, hogy az nem hullott darabjaira.

- Édes Istenem - suttogta Balázs, mialatt arcát tenyereibe temette. - Nem hiszem el. Hogy mondhattam ilyet? - ostorozta önmagát, a történtek hatására mindannyian teljesen kijózanodtunk.

- Csak kicsúszott a szádon... - igyekezett a segítségére sietni Kata, de rögtön leintették.

- Ennek akkor sem szabadott volna megtörténnie, a rohadt életbe már... - szitkózódott, miközben barátjához hasonlóan megindult, majd felkapta az egyik üres üveget, s a földhöz vágta.

Drága Olvasóim!!❤
Csodák csodájára sikerült időben elővarázsolnom ezt a fejezetet, remélem, tetszett nektek! Ha tényleg így van, ne habozzatok megírni a véleményeteket! Végre itt a hétvége, pihenjetek és olvassatok sokat!!! Pusziiii😘💕