Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

02. Az én egyetlen focistám

Szalaiék. Khm...

A srácok épp nagyban nevettek, amikor én betoppantam barátom birodalmába, s azon nyomban elhallgattattam őket. Ádám rögtön odajött hozzám és egy rövid csókkal köszöntött. Érezte rajtam, hogy izgulok, ezért bátorítóan végigsimított a felkaromon.

- Örülök, hogy ilyen hamar jöttél. Legalább szűk körben tudlak bemutatni a testvéreimnek - mosolygott, majd összekulcsolva ujjainkat, a két fiúhoz vezetett. Mindketten magasabbak voltak nálam, még a fiatalabbik is fél fejjel lekörözött.

- Emma, ő itt az idősebb öcsém, Vili. Vili, ő itt Emma, az eddigi legdögösebb barátnőm - mutatott be minket egymásnak röhögve, mire szemeimet forgatva boxoltam hasába. Vili hozzám lépett, hogy két puszival köszöntsön.

- Sok szépet hallottunk ám rólad! - kacsintott rám barátságosan.

- Ó jaj, igen? - kérdeztem félve, szinte biztosra tudva, hogy ez nem feltétlenül igaz.

- Háááát, tulajdonképpen az elején folyamatosan panaszkodott nekünk, de lerítt róla, hogy pusztán azért, mert teljesen oda van érted, csak nem meri bevallani - rántotta le a leplet Ádámról testvére, amit elégedetten hallgattam.

- Én pedig Berci lennék, ha egyszer már elfelejtettek bemutatni - morogta a bátyja felé a legkisebb, aki végül mosolyogva fordult hozzám. - Nem hazudott, tényleg nagyon bájos vagy! - bókolt kedvesen, szinte rögtön elpirultam.

Minden Szalai ennyire édes? Lehet, hogy nem kellene részt vennem ilyen családi összejöveteleken, hamar elérik, hogy elolvadjak tőlük. Profin értenek az emberek megnyeréséhez.

- Most, hogy mindenki ismer mindenkit, mi itt is hagynánk titeket - jelentette ki boldogan Ádám, majd kézenfogva a teraszajtó felé húzott. - Addig kérlek készítsétek elő a húsokat - mutatott a fóliába csomagolt csirkére, majd a fűszerekre.

- Na, ezt már nem! Te vagy a házigazda és különben sem hagyom, hogy csináljátok, amíg mi itt dolgozunk! - fakadt ki Vili, csípőre tett kezeivel a bejárat elé állt, hogy még véletlenül se tudjunk elmenekülni.

- Körbe szeretném vezetni a házban, ennyi az egész. Ügyesek vagytok, a pácolást meg tudjátok csinálni, nem nagy meló! - szállt vitába a megtorpant fiú, mint aki már épp eléggé unja ezt az egészet.

- Vendégek vagyunk! - kötötte az ebet a karóhoz a középső testvér, de magyarázkodását nem tudta folytatni, ugyanis a legidősebb közbevágott.

- Azt nem nevezném vendégnek, aki képes engedély nélkül heteket tölteni a házamban, miközben felzabálja a fél hűtőt! Tessék pácolni! Ezzel legalább lenyűgözheted a barátnődet! Apropó, egyáltalán megvan még? - röhögött fel Szalai, öccse bosszúsan méregette.

- Na húzzál gyorsan befelé, mielőtt Emma megtapasztalja, mennyire jó család vagyunk! - fenyegette meg bátyját egy húscsipesszel, utána viszont felkapta a csirkét és fűszerezni kezdte azt. Berci azonnal a segítségére sietett, de azért még futólag nekem szólva hozzátette:

- Könyörgöm, ne engedd neki, hogy megmutassa a hálóját, mert még holnap reggelre sem fogtok kitévedni onnan, mi meg szívunk a saját vendégeivel - fejét rázva bosszankodott, halkan és hihetetlenül aranyosan. Ő volt a csendes, duzzogó Szalai.

Miután beléptünk a nappaliba, kérdőre vontam Ádámot.

- Te figyelj. Miért olyan különleges a szobád, hogy nem mehetünk oda? Van valami rejtett vonzereje?

- Pontosan. Ahogyan nekem is - kacsintott rám kajánul, mire oldalba böktem. - Kibaszott kényelmesek azok az ágyak. Kipróbáljuk őket? Négy is van! - jelentette ki csillogó szemekkel, combjaim alá nyúlva gyengéden megemelt, lábaimat dereka köre fontam. Lágy csókokat nyomott ajkaimra, aztán a nyakamra. Csupán percek elteltével voltam képes elengedni őt.