Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

21. Féltékeny hülye

Két és fél hét. Két és fél hete voltam Magyarországon, távol Szalaitól és a jövőnkkel kapcsolatos félelmeimtől. Azokat mind otthagytam.

Egy ideje elkezdtem laptopról dolgozni és folyamatosan feltöltögettem a cikkeimet. Nem szerettem volna elveszíteni az állásomat, ami olyan jól passzolt hozzám.

Minden reggelem ugyanúgy kezdődött. Fél hatkor keltem és egy langyos zuhany után lemásztam a földszintre. Feleslegesen keltem fel annyira korán, mivel a munkámat ráértem kilenc körül elkezdeni, de Szalai edzései miatt hozzászoktam a hajnali ébredésekhez.

Ilyenkor a felszabadult időben szendvicseket készítettem az öcsémnek és az első kávémat elkortyolgatva megnéztem egy részt az egyik sorozatomból.

Levi egy órával utánam érkezett és akárhányszor lent talált, csak rosszallóan rázta a fejét.

- Nem kellene ilyenkor lejönnöd. Tudom, hogy amiatt az idióta miatt szoktál rá, de így még a szépségalvásodat is elveszi tőled.

- Nem idióta - ellenkeztem. - Inkább egy féltékeny hülye. Szépségalvás? Honnan szedsz te ilyeneket?

- A barátnőm egyre több baromságba avat be és úgy érzem, kezdek teljesen becsavarodni.

- Ügyes lány. Azért ne hagyd rábeszélni magad mindenre. Nem szeretném, ha túl nőiesen festenél mellettem - nevettem el magam, mire ő felmutatta a legbecsesebb ujját a kidugott nyelve kíséretében.

- Te, Emma.

- Igen, Levi?

- Tudod, milyen nap van, ugye?

- Aha. Péntek. Miért? - Amint kimondtam, beugrott. Lesütöttem a szemem.

- Ma játszanak selejtezőt. Fixen kezdő lesz. Dárdai őrült lenne kihagyni - mondta az öcsém a konyhába menet, aztán ledarált több mondatnyi statisztikát a válogatottról, amíg a müzlijét készítette.

- Pali mindig is jó edző volt, el tudja dönteni, mit szeretne látni a pályán - vontam vállat tettetve, hogy hidegen hagy, látom-e Szalait focizni vagy sem.

- Ha szeretnéd, akkor én se nézem meg a mait - mosolygott rám azzal az álmos, reggeli pofijával.

- Nem kell miattam kihagynod. Sőt, én is nézem. Még tíz játékos lesz mellette, akinek tudok szurkolni, nem nagy ügy.

- Biztos, nővérkém?

- Kezdesz megrémiszteni - nevettem fel, majd visszafordultam a sorozatomhoz.

- Anya nem mesélte, de úgy voltam vele, jobb ha tudod az igazságot - kezdett bele, mire megint rá összpontosítottam. - Ádám azon az éjszakán nem csak, hogy itt volt... itt is aludt.

- Tessék? - Ennyit tudtam kinyögni. Nem fért a fejembe, hogy amíg én fent aludtam, anya beengedte Ádámot a házba. A végén még kiderül, hogy a szomszéd vendégszobát kapta.

- Miután anyu el akarta küldeni, ő megmakacsolta magát és nem mozdult. Leült a garázs elé, és el is aludt. Valószínűleg úgy volt vele, hogy reggel könnyebben elér majd. Elfeküdt a betonon. Reggel vittünk neki egy párnát és takarót, hogy legalább pár órát kényelmesebben alhasson. Elázott és remegett. Baszki nagyon szét volt esve. Nem mertük megmutatni neked.

- Te jó ég.

- Ahogy mondod - bólogatott, majd egy újabbat kortyolt a kávéjából. - Aztán végül úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha behozzuk. Anyu főzött neki egy teát meg kapott egy szendvicset, aztán visszavezetett.

- Istenem. Vajon minden rendben vele?

- Amikor hazaért, küldött egy smst, hogy ne aggódjunk, azóta viszont nem hallottam felőle. Nagyi sem üzent. Te beszéltél Ádival?