Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

03. Bajnok

A nap már besütött a függönyök közötti résen, amikor megébredtem. Nagyokat nyújtózkodva próbáltam kinyitni a szememet, majd ahogyan sikerült, szomorúan fordultam a másik oldalamra, hiányolva a focistám által sugárzott finom meleget. Összedörzsöltem lábaimat, hiszen jéghidegek voltak. Szép lassan, ásítozva keltem fel az ágyból, majd lebattyogva a lépcsőn a fiú keresésébe kezdtem.

Nem kellett sokat mennem, mivel Ádám oda-vissza, mérgezett egérként futkározott a földszinten. Üres műanyagpoharakat és zsákokat cipelt a nappaliból a konyhába. Végül követtem őt az étkezőhöz, ahol az asztalon gőzölgő omlett várt.

- Jó reggelt, Ems! - köszöntött egy álmos csókkal, majd letelepedett mellém a teájával.

- Jó reggelt, Édes! - hümmögtem, puszit nyomva arcára.

- Édes... - mondogatta, ízlelgette a becenevet, aztán mosolyogva beszélni kezdett.

- Már a cuccok nagyját elpakoltam, kétszer beindítottam a mosogatógépet és felmostam a teraszt - mesélte büszkén, miközben zöldségeket szedett a tányérjára.

- Ügyes vagy. Most rosszul érzem magam, amiért fent lustálkodtam.

- Ne tedd. Irtó aranyosan szuszogtál - vigyorgott, miközben bekapott egy falatnyi tojást. - Képzeld, reggel kapásod volt.

- Kapásom? Hívott valaki? - kérdeztem, miközben kivettem egy szelet kenyeret a kosárból.

- Igen, anyukád keresett - mosolygott kisfiúsan, magamban pedig azon imádkoztam, hogy megtudjam, nem vette fel. - Felvettem - Ó, a fenébe! - Jót beszélgettünk - mondta, szemeivel folyamatosan engem fürkészve várta a reakciómat. - Meghívott minket egy szombati vacsorára.

- Tessék? - Még mindig nem hittem a fülemnek. - De hát az holnapután van!

- Vacsizni megyünk a szüleidhez és az öcsédhez. Alig várom! - Lelkesedése valahogy nem tudott eltölteni örömmel. Ahogyan ő egy pirított cukkinit bökött a villájára, én azon gondolkodtam, miképp tudnánk megúszni ezt az egészet. Nem túl korai?

- És, mi a véleményed anyuról? - kiváncsiskodtam, mire Ádám egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Már most imád engem - vigyorgott büszkén, kijelentése miatt a szememet forgattam. - A kedvencemet fogja sütni.

- Hihetetlen - ráztam a fejem. Elképesztő. Annak a nőnek a lánya vagyok és még sosem készítette a kedvencemet, mert azt szerettem volna. Neki bezzeg rögtön megcsinálja.

Amint befejeztük a reggelit feltápászkodtam az asztaltól, s megragadva az egyik tálcát elindultam a konyha felé.

- Hagyd, ráérünk. Nem ülsz ki velem a teraszra? Főzök kávéd - ajánlotta fel továbbra is kissé rekedtes hangján, ami mosolyt csalt az arcomra.

- Jó lenne. Nincs valami kekszed? - suttogtam halkan, mintha káromkodnék. Nem akarom megfertőzni szegény sportolómat az egészségtelen kajáimmal.

- Az étkezőtől balra menj be a kamrába. Tele van - mutatott az említett helyiség irányába, aztán elvéve tőlem a szemetet, folytatta a pakolást.

Az apró helyiségbe lépve teljesen ledöbbentem, a megpillantott édességek, csokoládék látványa és mennyisége lesokkolt. Utoljára a szupermarketben láttam ennyi finomságot.

Felkaptam az egyik magasabb polcról egy doboz amerikai csokis kekszet és mégegyszer végignézve az isteni szobán kimentem a fiúhoz.

Ő már a teraszon lévő asztalnál ült, a saját kávéjába épp a cukrot adagolta. Megkevergette a gőzölgő italt, közben felváltva rajtam és a kaján legeltette a szemét.