Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

10. Tökéletes illúzió

Miután mindenkitől hosszú, könnyes búcsút vettem - pontosabban csak anyu és Kata sírt, de ők úgy, mintha évekre mennék -, felszerelkezve a bőröndökkel beültem barátom terepjárójába. Ideges voltam, na jó, síkideg, kezeim remegtek és még mindig nem hittem el, hogy megteszem. Elköltözöm Németországba Szalai Ádámmal, akit csupán két hónapja ismerek. Igaz, két évnek tűnik.

A fiú beindította a motort, kitolatott, majd egy laza intést követve kikanyarodott az utcánkból. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán el tud indulni. Megszorongatta a tesóit, kapott egy vállveregetést az apjától és az édesanyjától néhány rúzsnyomos puszit. Ehhez képest az én családom nagy drámának tekintette pár hetes távollétemet. Megígértem nekik, hogy legalább havonta látogatom őket.

Kata csak holnap utazik, Ádi tegnap este ment, Némóval pedig hamarosan találkozunk a reptéren. Kezeim között forgattam szerencsétlen telefonomat, félő volt, hogy leejtem. Ahogyan Szalaira pillantottam, láttam rajta azt a kitörő magabiztosságot és az örömöt, amiért végre nem egyedül utazik. Imádta a gondolatát a közös életünknek.

Már másodjára kaptunk pirosat, ő magában füstölgött, mire én hirtelen odahajoltam hozzá és egy hosszú csókot nyomtam édes ajkaira. A jól ismert menta, ezúttal cigaretta helyett kávéval. Amit talán egy fokkal jobban szeretek.

A következő dalnál felhangosítottam a rádiót, melynek slágerét akarva-akaratlanul dúdolni kezdtem, s onnantól kezdve ki sem tudtam verni a fejemből. Ed Sheeran mennyei hangja azzal a csodás akcentusával egyszerűen kikészít. Ugyan Ádám nem szereti a zenéjét, megmosolyogtatta a látvány, ahogyan nagy beleéléssel ordítom a dalszöveget.

"I need you darling
Come on set the tone
If you feel you're falling
Won't you let me know, oh
Oh ooh
If you love me come on get involved
Feel it rushing through you from your head to toe, oh
Oh ooh

Sing, oh oh
Oh oh
Louder, oh oh
Sing, oh oh"

- Nem semmi vagy, baby - kiabálta a fülembe, míg én továbbra is dúdolásztam, miközben szabad kezét a combomra csúsztatta. Kimondottan fázós típus vagyok, ezért meleg tenyere - ahogyan szinte körülölelte lábamat -, felmelegített.

A repülőtérre érve megcsörgettem Krisztiánt, akit sehol sem találtunk, mialatt Ádám a csomagokat intézte.

- Drágám, te mégis hol a fenében vagy? - kérdeztem mézédes hangon, a vonal túloldalán egy női hang nevetett fel. - Ez Zsóka volt, a barátnőd? Te még nem indultál el? Németh Krisztián! 27 múltál az ég szerelmére! Ajánlom neked, hogy nagyon gyorsan kapd össze az izmos kis fenekedet és indulj el most azonnal! Negyed órát kapsz, mérem az időt! Futás! - hadartam el egy szuszra, majd még mielőtt bármit is mondhatott volna, kinyomtam a telefont.

Szalai pont akkora ért oda, hogy szerencsésen végighallgathassa beszélgetésemet a csapattársával.

- Izmos kis fenék? Nekem nem mondassz ilyeneket - duzzogott kisfiúsan, miközben átnyújtotta a hamburgeremet.

- Állandóan téged istenítelek, miről beszélsz? - haraptam értetlenül a forró szendvicsbe, amit gyorsan leöblítettem a kólámmal.

- Nem-nem! Te csak azt gondolod. Nagyon nehéz sorsom van melletted - hajtotta le fejét szomorúan, furcsa, hogy sírást nem imitált hozzá. Csodálom, hogy nem kapkodnak érte Hollywoodban. Nagy alkotásai vannak a normál életben is.

- Nehéz sorsod mellettem? Neked? Szívem, ezt nem gondolhattad komolyan - nevettem fel hitetlenkedve, egyszerűen kikészít ez a férfi. Aki ilyenkor előbb hasonlít egy morcos kisfiúra.