Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

24. A pálya

Ádi bulija ismét rendhagyó volt. Nem tudom, hogy sikerült rávennie a szövetséget, de megkaptuk az egyik konferenciatermet. Ha az enyém lenne az MLSZ, biztosan nem engedtem volna meg nekik. Viszont ők nem ismerik olyan jól a fiúkat, mint én. Egészen biztos vagyok benne, hogy az engedékenységüket még meg fogják bánni.

A termet nem csak, hogy odaadták nekünk az estére, de még ajándékot is kaptunk hozzá. Amellett, hogy beszereltek egy hűtőt, fel is töltötték piával. Természetesen a válogatott csoportképe díszelgett minden cimkézett üvegen.

Szerencsére ezúttal a srácok még a buliszervezés gondolatát is elkerülték, megkímélve a szövetség költségvetését és idegeit.

Ádi nagyon örült az ajándékoknak és egy lopott pillanatban a Szalai-Dzsudzsák páros is sort kerített az ajándékozásra.

Egy pohár pezsgővel a kezemben dőltem neki a folyosó falának, miközben a focistákat néztem, akik izgatottan nézegették a becsomagolt ajándékokat. Míg barátom egy keskeny borítékot adott át, addig Balázs egy kisebb dobozt hozott.

Ádám egy kötényt kapott, aminek az elején egy szexi nővérkés alak volt falatnyi ruhában.

- Ha legközelebb kedved támadna a meztelen főzéshez, használd egészséggel - kacsintott rá vigyorogva Dzsudzsi. Alig bírta visszatartani a röhögését, míg Szalai a vékony anyagot maga elé rakva próbálgatta. A szinkronúszós bérlet nagy sikert aratott, sőt, a vöröske tudta nélkül lebeszéltem Katával, hogy ha elkíséri, mindenképp készítsen képeket.

Másnap késő délutánra még Dárdai bepróbálkozott egy edzéssel, hogy a másnapos játékosok sokáig aludhassanak. Drága szövetségi kapitányunk úgy gondolta, jó buli lesz megszívatni a gyerekeket, úgyhogy rendesen bekeményített.

Fél órán keresztül futották a köröket, majd páros gyakorlatok következtek, utána pedig egymást kellett kergetniük a padok között. Nehezékekkel fociztak, sprinteltek és a párharcot gyakorolták. Pali két és fél órát kínozta a csapatot, akik az edzés végén a füvön kifeküdve lihegtek. Barátnőmmel hideg vizet osztottunk a törülközők mellé, majd odamentünk az edzőhöz gratulálni. Még sosem láttuk ilyennek a válogatottat.

- Lányok, azt hiszem ez a legjobb része az edzősködésnek - nézett ránk kissé elérzékenyülten, ami egyszerre volt vicces és hátborzongató. - Teljesen mindegy milyen kurva nehéz a feladat, amit kapnak tőlem, egy rossz szó nélkül megcsinálják - mondta büszkén a kiterült csapatot figyelve. - Láttátok az előbb Némót a tizenhatosnál? - kérdezte, mi pedig bólintottunk. - Végigment az akadályokon, sprintelt egyet, majd elfutott a bokorig hányni. Visszajött és folytatta a szlalomozást. Ezt nevezem futball iránti elkötelezettségnek - mondta mosolyogva a távolba meredve, míg mi Katával félve néztünk össze. Dárdai már-már túl sokat volt együtt a válogatottal az évek alatt, úgyhogy könnyen lehet, hogy részben meghülyült. Megesik az ilyen.

Sötétedéskor kezdtünk összepakolni, s készülődni a másnapra. A fiúk holnap Írországot fogadják egy barátságos mérkőzés keretében, így még rendesen ki kell pihenniük magukat. Csoda, hogy Pali engedélyezte Nagyi buliját. Le merem fogadni, három évvel ezelőtt meg se próbálták volna rábeszélni.

Hát igen. A magyar válogatott valószínűleg varázserő birtokában áll, ami hosszú hónapok munkájával, de kicsit meglágyítja az edzők szívét.

Az utolsó segédedzőtől is elköszöntem, majd bementem a srácok öltözőjébe, megnézni, a barátomon kívül ki nem készült még el. Ahogy beléptem, Kádár Tomival találkoztam, aki akkor fejezte be a cipője bekötését, majd felkapva a táskáját elsuhant mellettem. Körülnéztem a fürdőben és a raktárhelyiségekben is, de sehol sem találtam őt. Végül csak egy lehetőségem maradt.