Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

04. Gólkirály

Hazaérve elkiabáltam magam, miszerint megjöttem, viszont egyedül az öcsém válaszolt érkezésemre. Lerobogott a szobájából, s átölelt. Elnyammogott egy "hiányzol"-t, majd beinvitált a konyhába, hogy nézzem, ahogy reggelizik. A hívogató párnácskás müzlit kénytelen voltam elutasítani, ezért csupán figyelemmel kísértem, amint Levi rekordsebességgel belapátolja azt.

- Emma... - szólalt meg hirtelen, mire hümmögve jeleztem, figyelek rá. - Rég voltál itthon. Csak nem lefoglalt valaki? - kérdezte a kávéjába kortyolva. - Tudod, így, egy huzamban kétszer másnál aludni nem szép dolog - Újabb korty. - Nem akarok ilyen fiatalon keresztapa lenni - húzta el a száját incselkedve, szerencsére anya pont időben jött, hogy hallhassa az előbb elhangzottakat.

- Szabó Levente! Hagyd békén a nővéredet - pirított rá, de ezzel csak azt érte el, hogy testvérem engem bámuljon azzal az idegesítő "mindent tudok" nézésével. A legrosszabb az összes közül.

A szüleim hívei a kertészkedésnek, ezért szabadnapjukon szeretnek a természetben ólálkodni. Édesanyám számára ez alól a mai nap sem volt kivétel. Földes, katicabogármintás kesztyűjét fáradtan dobta le, majd a hűtőhöz lépett, hogy előkeresse a narancslevet.

- Na, és Ádi hogy van? Minden oké vele, eszik rendesen? - kérdezősködött barátomról, amit meghallva úgy éreztem, visszatérnék a Levivel való beszélgetésemhez.

- Tessék? - Mint utólag kiderült nem, nem hallottam rosszul.

- Megvagytok Ádival? - Ádi. Már becézgeti is.

- Persze, és természetesen jól van. Kora reggel óta edz a csapattal.

- Kár, hogy nem tudott veled jönni - panaszkodott anyu, miközben kihúzta a mellettem lévő széket. Közelebb tolta felém a gyümölcsöstálat, ezáltal enyhe nyomást gyakorolva rám, ami az egészséges táplálkozást illeti.

- Sajnos még egy darabig muszáj bemenniük. Ilyenkor főként párosával dolgoznak és elemzik a korábbi ellenfeleket. Nem megerőltető.

- Én akkor is aggódom érte. Szegény Ádi, biztosan nagyon fáradt lehet - sóhajtozott, így volt időm elgondolkodni: Tulajdonképpen ki is a gyereke? Mert, hogy én tuti nem, az egyszer már biztos. Ádám annál inkább. Bocsánat, Ádi!

- Ó! - jutott eszembe. - Hogy is van ez a vacsorameghívás? - kérdeztem rá arra, ami már egy ideje foglalkoztatott. Valahogy meg kellene győznöm, napoljuk el egy kicsit azt a bizonyos első találkozást. Nem sietünk sehova.

- Olyan édes volt a telefonban, nem bírtam tovább, tudtam, hogy ha rajtad múlna legkorábban az esküvőn ismertem volna meg - panaszkodott, s ekkor be kellett látnom, túl jól ismerem az anyukámat. Még csak nem is találkoztak, de ő az Ádámmal való közös jövőmet tervezi. Amiben minden bizonnyal szerepelnek az unokái, akiknek sütögethet.

- Anya!

- Főzök valami finomat és kellemesen elbeszélgetünk. Ennyi az egész. Hétre legyetek itt! - parancsolt rám, úgy éreztem magam, mintha újra kicsi lennék és épp arra ösztönözne, hogy pakoljak be az iskolatáskámba.

- Igenis - szalutáltam, mire egy rosszalló szemforgatást kaptam válaszul.

- És tulajdonképpen mi fog történni az edzések után? Németországban játszik, ugye? - Vajon ezt a Wikipedia-ban olvasta?

Kérdésével rátapintott a gyengepontomra, ugyanis még én sem tudtam hogyan tovább. Ádámmal eddig nem beszélgettünk az előttünk álló hetekről, így a szezonjáról se. Amit minden bizonnyal nem fog kihagyni a magyar barátnője miatt.