Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

08. Masszőrlány

- Ezek nem olyan dolgok, amiket az ember a családja előtt megbeszélhet. Kellett nekünk némi kettesben töltött idő. Holnap horgászni megyünk és tiszta fejjel rendbe tesszük az életünket.

Már épp nyitottam volna a számat, hogy felajánljam a kíséretemet, de ezt látva rajtam újra megszólalt.

- Kérlek ne gyere. Ez a mi ügyünk.

Nem akartam, s tudtam, ő sem szeretné ha tovább boncolgatnánk ezt a témát. Ezért inkább megfogtam a kezét, majd magamhoz öleltem. Belepuszilt a hajamba, aztán eltolva letörölte csordogáló, sós könnyeimet. Egyre sűrűbben potyogtak, ezért felültetett a konyhaszigetre és lecsókolta azokat. Mosolyogni kezdtem tettére, Ádám vigyora is egyre jobban szélesedett és végre az enyéimre tapasztotta ajkait.

Meleg kezeivel közre fogta az arcomat, miliméterekre tőlem suttogta szavait.

- Szeretlek, Ems. Kibaszottul szeretlek - csókolt meg újra, míg én a hajába túrtam.

- Én is nagyon szeretlek, Szalai Ádám - bújtam mellkasához, majd halkan hozzátettem. - és veled megyek Németországba.

Tudtam, hogy meghallotta, mert rögtön eltolt magától.

- Tessék? - kérdezte meglepetten, mint aki egyáltalán nem számított a döntésemre.

- Össze akarok veled költözni, te hülye! - pusziltam meg az állát, mire ő örömében lekapott a pultról és megforgatott.

- Úgy tudtam! Tudtam, hogy nem bírod ki nélkülem! - mondta önelégülten, ezért megütögettem, hogy letegyen a földre.

- Ne bízd el magad! Csak Németoszág miatt teszem. Érdekel, hogy milyen az élet Hell... Heldburgban.

- Heidelberg. Nem baj, kicsim. Lesz időd megtanulni - mosolygott rám, teljesen magán kívül volt a gondolattól, hogy ezentúl együtt élünk majd.

- Te Ádi, nem úgy volt, hogy hozod a dessz...

Berci lépett be a helyiségbe, tisztára megzavarodva, ahogyan meglátott minket.

- Bocs, én nem akarok zavarni - tette maga elé kezeit, de közbevágtam.

- Nyugodtan gyere, viszont én szívesen beviszem a desszertet, csak mondd meg hol találom - ajánlottam fel mosolyogva, miközben egy puszit nyomtam az arcára.

- Ajaj. Mit tettem? Vagyis... Ádi, mit műveltél vele? - kérdezte meglepetten, még mindig engem méregetve.

- Beköltözik a heidelbergi házamba - vigyorgott a bátyja.

- Na, jól van, a gerlepár egy fészekbe repül. Csak Vilinek nincs senkije, legközelebb be is szólok neki - mondta, mialatt a hűtőben kotorászott. - Emmie, édes tőled, hogy segíteni szeretnél, de ha bármibe belevonnálak, anya kinyúvasztana. Nem viccelek - nézett rám komolyan, nekem viszont muszáj volt felnevetnem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen határozott anyukájuk van.

Összeségében az ebéd remek volt, nem számítottunk arra, hogy ilyen jól sikerül majd. Valószínűleg Ádámék kapcsolata előbb-utóbb újra a régi lesz, és akkor végre én is megismerhetem a valódi családfőt.

- Holnap délelőttre lepasszoltalak Katáékhoz - jelentette ki barátom amolyan mellékesen, amikor körbejártuk az udvarát.

Leszedtem néhány elszáradt levelet a rózsákról és a világos rózsaszínű bokorból pedig vágtam egy csokornyit az asztalra.

- Tessék? Lepasszoltál? Hát köszönöm szépen! - mordultam rá csípőre tett kezekkel, mire felém fordult.

- Jó, hát na. Dzsudzsival már leegyeztettem. Ő úgyis ma este repül Berlinbe.