Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

11. Hercegnő

Kiszállva Szalai terepjárójából egy sötét helyiségbe értünk, melynek falán végigtapogatózva elértem a villanykapcsolót, így meglátva a további két autót, melyek a fiú garázsában sorakoztak. A nagy, csillogó, modern terepjáró kimondottan gagyinak tűnt a többi mellett. Próbáltam nem tátott szájjal figyelni a gyönyörű Lamborghinijét.

Kinyitotta előttem az ajtót, ami egy széles folyosóra vezetett. A szemközti bejáraton át jutottunk be a házba, ahol nem kaptam levegőt a csodálkozástól. A focista otthona egy pillanat alatt lenyűgözött. A nappali vagy háromszor akkora volt, mint a miénk, bőrgarnitúra és kényelmes fotelek díszítették. A falon a budapestihez hasonló képek voltak felfüggesztve, viszont a csapatáról készült fotósorozatokat ugyanúgy kiakasztotta.

A konyhába érve végigsimítottam a márványpultokon, majd körbekémleltem. A legújabb berendezés, rengeteg konyhai eszköz és friss gyümölcs a kosárban. Hmm. Érdekes.

- Ádám, mondd csak, mikor voltál itt utoljára? - fordultam hátra hozzá, mire észrevette a gyümölcsöket és a pultnak dőlve zsebre tette kezeit.

- Itt is van egy Marika nénim - mosolygott szerényen, de én csak a fejemet ráztam. - Frau Müller. A mániája, hogy a visszatérésemkor telepakolja a hűtőmet és...

Már meg sem hallgattam mondata végét, hanem azonnal a hűtőhöz léptem. Kinyitva a kétajtós szekrényt finomságok tömkelege sorakozott a polcokon, melyek gondosan felcimkézve álltak a srác rendelkezésére.

- Mi ez? Geräucherte Käsesuppe nur für mein Schatzi (Füstöltsajtkrémleves csak az én drágámnak). Ez most komoly? - nevettem fel hitetlenkedve, majd odaengedtem a focistát magam mellé.

- Tudja, hogy mennyire szeretem. Valószínűleg új kávékapszulákat is találsz valamelyik felső szekrényben - rántott vállat, pontosan úgy, mint akinek ez teljesen megszokott lenne. Mert az volt.

- Nincs egy harmadik néni, akit örökbe lehet fogadni? - kérdeztem szórakozottan, mert tudtommal így, hogy nem lakom otthon, anyunak is elkélne a segítség.

- Szerezhetek, ha kell. Tudod, az én sármommal és megnyerő kinézetemmel... - mondta büszkén, egoista megjegyzésére csak a szemeimet forgattam.

- Szalai Ádám, sok lesz. Ez már nagyon sok lesz - figyelmeztettem, miközben mutatóujjammal mellkasára böktem. Továbbra is azt a pontot figyeltem, de ő megemelte az államat és lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Vigyorogva megforgatott, majd magához húzva a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg.

- Szeretném, ha hercegnőmként bánhatnék veled. Mert a hercegnőm vagy. És ez a te kastélyod is - motyogta, szavai hallatán a szívem olyan hevesen dobogott, mintha ki akarna ugrani a helyéről.

Nyomott egy puszit a hajamba, majd összekulcsolta ujjainkat, s úgy vezetett fel az emeletre, ahol megmutatta a szobákat. Mert annyi volt, hogy magamtól könnyen eltévednék. Az általános hálószobák mellett személyes edzőterem, szórakozóhelyiség, dolgozószoba és moziszoba volt berendezve négy fürdőszobával együtt. Istenítenem kellene Frau Müllert. Egyrészt, amiért elbír ennyi munkával, másrészt pedig, mivel képes elviselni a fiú okozta káoszt. Bocsánat, ősrobbanást. De ugyebár a Schatzi-ért mindent.

Másnap Szalai ébresztőjére keltem, ami az átlagos készülékeknél is hangosabbnak és idegesítőbbnek bizonyult. Valószínűleg azért, mert szegényem nagyon nehezen ébredezik reggelente. Átfordultam a másik oldalamra, ahol megpillantottam édesen szuszogó focistámat, aki a csipogásból semmit sem vett észre. Megsimogattam puha arcát, kedves szavakat suttogtam a fülébe, de nem reagált. Aztán mocskos szavakra váltottam át, azt vártam, hogy rögtön kipattanjanak a szemei. Hát nem így történt.