Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

XXII.

Owlékkal már nem is tudom mióta mehettünk, de én kezdtem fáradni, e miatt is lehetett, hogy amikor Owl rám nézett kinyúlt a kezemért. Mégis furcsa volt, mert összefűzte az ujjainkat, amitől nekem meglódult a szívverésem, és már nem a fáradságom volt a fontos. Hanem, hogy fogta a kezemet..

De őszintén én féltem, főképp Yoonki szavai miatt. Azt mondta, hogy kamerák vannak a lakásban, ahogy az én szobámban is, de Eolnak hála, hogy nem voltak már ott. Vagyis a férfi, azaz Jihon, biztosan rájött már, és lehet épp a ház felé ment. És ha nem talál ott minket, félek, hogy utánunk jön, de az is lehet, hogy már rég a nyomunkban van, ami megijesztett.

Persze azt valahol már tudtam, hogy HongBinék, és az állatjaik megvédenének engem, de ettől függetlenül, amit mondtak róla. Féltem, hogy pár szavával újra maga mellé állítaná őket, és akkor nekem végem, és akkor még apa se tudna róla..

- Owl - hátra nézett rám. - Ti vagytok az egyetlenek, akik ilyen erővel bírnak? - Szavaim után megtorpant, amitől majdnem neki ütköztem. Szapora lélegzetvétellel nézett felváltva a szemeimbe, majd HongBin felé.

- Nem - HongBinra kaptam a tekintetem. - Rengeteg ember áll az oldalán, ahogyan abból maximum tízen olyanok, mint mi. - Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból. - Ne aggódj, nálunk nem erősebbek.

- Nem nyugtatsz meg vele - helyzet ellenére elmosolyodott. - És ha utánunk jön? Ha csak egy szavával újra maga mellé állít titeket? - Végig néztem rajtuk, mégis mindannyian mosolyogtak.

- Aranyos, hogy aggódsz értünk, de ő nem varázsol, hogy egy szavával újra maga mellé állítson - Kanwoo közelebb sétált hozzám, és egy kezét a vállamra tette. - Ő minket azért tudott irányítani, mert a markában tartott, és fenyegetett. De mivel nem vagyunk mellette, már nem tud mivel fenyegetni, tehát ne aggódj. - Aprót bólintottam.

- Inkább az a fontosabb, hogy hogyan jutunk el Jiwoohoz - DongGu szavaira rákaptam a tekintetem. - Sok éve már annak, hogy mi jártunk ott, és kétlem, hogy csak úgy rá lehet találni.

- Vagyis valami burkot vont a kastély köré - Ravi elgondolkodva bólintott, és maga elé bámult. - Eol és Eum megtalálnák, nem? - Rám nézett, de én lenéztem magam mellé, de Eol hümmögve leült, és elfordította a fejét.

- Azt hiszem mérges rátok - mosolyogtam Ravira, de ő megrökönyödve nézett rám.

- Tudni, tudjuk az utat - Eum a vállamra tette a fejét. - De ettől függetlenül mi nem törhetjük fel az akadályt, mivel nem kaptunk rá felhatalmazást. - Döbbenten néztem rá. - De ezen ne aggódjatok. Valaki jönni fog értünk - homlokát az arcomnak döntötte, amin elmosolyodtam, és a szabad kezemmel megsimogattam a fejét.

- Akkor menjünk, mielőtt ránk találnak, vagy ránk esteledne - SungOh szavaira újra elkezdtünk futni, bár én nem tudtam eldönteni, hogy Eum miről beszélt. Akadály van a kastély körül? Valaki jön értünk? Egyre több furcsaság történik velem, és ez nem tetszik..

- Taekwoon, - Eol hangjára pislogtam párat, majd ránéztem. - az akadály azért van a kastély körül, hogy senki se találjon rá. Édesapád hatalmas erővel rendelkezik, amit tőle örököltél. Az akadályt te is feltudod törni, de mivel nem tudod még hogyan kell, jobb nem kockáztatni. - Aprót bólintottam.

- Tehát Jihon miatt van az akadály - most ő bólintott. - De ki fo- - Egy hópehelyre bennem rekedt a levegőm, és megtorpantam, amitől Owl majdnem hátra esett.

- Leo! - sziszegte, mégse jött közelebb. Szemeivel a hópehely útját végig követte, majd felnézett az égre. - Ezt, nem te csináltad igaz? - Fejemet ingattam. - Többit sem? - ismét a fejemet ráztam.