Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

XIX.

Az erdő szélén állva végig néztem, ahogy az állítólagos apám elhajtott az autóval. Persze visszafelé már ő maga vezetett.

Őszintén túl frusztráló lett számomra minden. Olyanokat tudtam meg, amiknek a másik változatáról mondták az igazat, erre kiderült, hogy minden hazugság. De vajon valóban? Hihetek neki? De mégis csak felfedte magát. Elárulta a valódi nevét. És leginkább a képessége miatt hiszek neki..

Sóhajtva néztem Eolra, aki aggódva pislogott rám, de nem mondtam semmit, csak az erdő felé fordultam. 

Őszintén azt nem értettem, hogy Owlék, ha annyira óvnak a férfitól, akkor miért nem jöttek a keresésemre. Miért csak Eolt engedték utánam? Jó persze, lehet azt hitték, hogy Eol majd megvéd engem, és nem enged senkit se a közelembe. Ő mégis engedte, hogy a férfi magával vigyen, hogy a közelemben legyen. 

Ugyan egy ideje Eol és Eum kezdték engedni, hogy hozzám érjenek a többiek, ettől függetlenül láttam rajtuk, hogy egyáltalán nem tetszett nekik.

Zavaros, nagyon zavaros..

***

Ház közelébe érve észrevettem egy fekete autót, ami számomra ismeretlen volt. Ha jól emlékszem azt mondták, hogy egyedül nekik lett készítve a ház, hogy a közelemben legyenek, és vigyázzanak rám. Még erről is hazudtak volna?

Kapuban állva az épület felé néztem, de már az ablakból láttam, hogy ott vannak a nappaliban. De olyan hátat láttam az ablak üvegnek dőlni, aki számomra ismeretlen volt. És míg bámultam a tarkóját észrevehette, mivel hátra nézett a válla felett. 

Még távolról is borsódzott a hátam azoktól a fekete szemektől, amik érzelem mentesek, mégis valami más csillogott bennük.

Gyilkos. Az a férfi ölt embert.

Mély levegőt véve elindultam az ajtó felé, mivel egyedül azok a szavak jártak a fejemben, amit az állítólagos apám mondott.

***

- Taekwoon, ne feledd, éjfélre légy kész mindennel. Pakold össze a holmidat és várj rám.

- Honnan tudom, hogy megjöttél? - elmosolyodott, és a fejemre tette a kezét.

- Hidd el, észre fogod venni - aprót bólintottam, mire elvette a kezét, és beült az autójába.

***

Kezemet felemelve Eol bundájába túrtam, ablakon keresztül végig követte minden mozdulatomat, ami engem feszélyezett.

Ahogy az ajtóhoz értem mély levegőt vettem, és kifújtam. Próbáltam a valódi önmagammá változni, hogy ne vegyem magamra a férfi tekintetét, netalán a többiekét, vagy szavaikat. És amint megbizonyosodtam, hogy sikerült benyitottam az ajtón, de alig tettem be a lábam szembe találtam magam Owlal. 

Owl mellkasa előtt összefont kezekkel állt, és érzelem mentes szemekkel, arccal nézett rám. 

- Hol voltál, Leo? - bele néztem a szemeibe, még bentebb lépve becsuktam az ajtót. Elvettem a kezem Eol bundájából, és kiakartam kerülni Owlt, de nem engedte. Alig mentem el mellette elkapta a könyökömet, ami miatt kénytelen voltam megtorpanni. - Kérdeztem valamit. - Hátra néztem rá a vállam felett. Dühvel a szemeiben nézett vissza rám, mégis hamar elengedte a könyökömet. 

Csuklóját fogva hátra tántorodott, hála Eum harapásának. Csuklójából folyt a vére, de nem érdekelt, csak újra előre fordulva a lépcső felé sétáltam.